A lisztharmat betegséget kórokozó gombafajok okozzák, és nemcsak a haszonnövényeket, hanem a dísznövényeinket is képesek megfertőzni. A balkonnövények közül a petúnia is érzékeny a fertőzésre - lássuk, mit tehetünk a védelmére és a betegség megelőzésére!
A lisztharmatgombák nagyon gyakran okoznak betegséget a legkülönfélébb növényeken. Leggyakrabban a szőlővel és az almatermésűekkel kapcsolatban emlegetjük ezt a kórokozót, de a veteményesben, sőt a balkonládákban is felütheti a fejét, mert a lisztharmat nyáron erőteljesen fertőzi az egynyári dísznövényeinket és díszcserjéket is. Ennek megelőzésére – vagy súlyosabb esetben kezelésére – fel kell készülnünk.
A lisztharmatfertőzés viszonylag könnyen felismerhető az érintett növényeken, viszont a megelőzésnek és a szükségszerű védekezésnek célzottnak és rendszeresnek kell lennie. Ha nem marad más hátra, mint a permetezés, akkor gombaölő szerekkel és egyszerű anyagokkal is mérsékelhetünk a fertőzés terjedésén, és segíthetjük a növényeket abban, hogy „kinőjjék” a betegséget.
Mi évről évre petúniákat vásárolunk a balkonládáinkba, és minden évben figyelni kell a lisztharmat megjelenésére nyáron, éppen ezért már most figyelünk arra, hogy minél kevesebb esélyt adjunk a gombának a megtelepedésre és a terjedésre.
Röviden a lisztharmatgombáról
A lisztharmatgombának más-más fajai fertőzik a különböző gazdanövényeket: minden egyes érintett növénynek vagy azonos növénycsaládba tartozó fajoknak megvan a saját, lisztharmat betegségért felelős gombája. Ezek a kórokozók – bár azonos rendszertani egységbe tartoznak – mégis eltérő életmódúak lehetnek. A betegség bizonyos tünetei hasonlóak minden növénynél:
- fehér vagy szürke „lisztszerű” bevonat borítja be a növény levelének színét;
- a fertőzött levél gyakran lehullik.
A leggyakrabban a rózsafélék, a szőlő, az alma, a paprika, az uborka, a köszméte, őshonos fafajaink közül pedig a tölgy és a vadgesztenye érintett évről évre a betegségben.
Amiben eltérhetnek a különböző lisztharmatfajok:
- az almafa-lisztharmat például már a rügyfakadás pillanatától fertőzheti a leveleket;
- a szőlő-lisztharmat ritkábban fertőz a rügyfakadáskor, jellemzően csak később, a melegebb idő beköszöntével jelenik meg a levelek fonákán;
- a petúnia-lisztharmat tünetei jellemzően nyár közepén-végén jelentkeznek.
A lisztharmatok párás időben, tartósan 24 °C fölötti hőmérséklet mellett járványszerű megbetegedést okozhatnak. A gomba áttelelhet gyümölcstermő növények esetében fertőzött rügyekben, fertőzött növényi hulladékban, majd tavasszal indul a spóratermelés, amit szél, vízcsepp, vagy rovarok juttathatnak a növényekre. A gomba ritkán okozza a növények pusztulását, viszont jelentősen legyengíti azokat, így számos másodlagos negatív hatása is van egy fellépő fertőzésnek (pl.: esztétikai érték csökkenése, terméskiesés).
A gombának kedvező időjárás
Mint minden kórokozónak, a lisztharmatnak is három tényező szükséges a sikeres megtelepedéshez és terjedéshez:
- betegségre fogékony gazdanövény;
- elegendő fertőzőanyag (pl.: spóra, gombafonal);
- a fertőzésnek kedvező környezeti körülmények (pl.: hőmérséklet, páradús levegő).
A lisztharmatgombákban közös, hogy megjelenésüket gyors felszaporodás követi, amennyiben az alábbi időjárási és termesztési körülmények fennállnak:
- tartós, közepesen meleg és párás idő;
- nedves levélfelület;
- magas páratartalom, a dús növényzet;
- fényhiány;
- túlzott nitrogénadagolás;
- hideg talaj.
Ezzel szemben a lisztharmat nem kedveli a tartós (naponta több órás) közvetlen napsütést.
A petúnia-lisztharmatról
A petúnia-lisztharmat kialakulásáért leggyakrabban az alábbi két lisztharmatgombafaj tehető felelőssé:
- Oidium neolycopersici: paradicsom-lisztharmat, amely kialakulhat petúnia gazdanövényen is;
- Oidium longipes vagy Golovinomyces longipes: petúniát, padlizsánt, paradicsomot és dohányt is képes fertőzni.
A petúnián megjelenő tünetek közül a legszembetűnőbb a már említett lisztszerű bevonat, amely a levél színi és fonáki oldalán, a levélnyélen, a csészeleveleken, és ritkábban a virágon jelenik meg. A bevonat alatt a szövetek megbarnulnak. A fertőzés gyakran az egész levélfelületre kiterjed. A legyengített növények szövetei merevvé és törékennyé válnak, majd védekezés hiányában az egész növény habitusa (nyurgulás, kisebb, csökevényes levelek növekedése, leszáradó virágok) jelzi a sikeres fertőzést.
A védekezés kulcsa: a megelőzés
A növényvédelem egyik legfontosabb tényezője, hogy ha ismerjük a betegség kialakulásához megfelelő körülményeket, és már egy esetleges betegség kialakulása előtt tudatosan teszünk a fertőzés kialakulása ellen. Ezt preventív védekezésnek is nevezzük.
A megelőző védekezésben kulcstényezők (bizonyos pontok nagyon egyértelműnek tűnnek, de már a növények vagy a szaporítóanyag kiválasztásánál fontos figyelnünk):
- egészséges növényeket kell vásárolnunk és elültetnünk;
- megfelelő távolságra kell ültetni a növényeket, hogy kellően szellőzni tudjon a lombfelület;
- ne kerüljenek árnyékos helyre a petúniával beültetett balkonládák és virágcserepek;
- kerülni kell a növények bőséges és gyakori öntözését.
Még lisztharmatra érzékenyebb petúniafajták (pl. a csüngő- és futópetúniák) megbetegedését is megelőzhetjük pusztán azzal, hogy helyesen választjuk meg az öntözési időt. Hogy miért? Mert a nyár végi-ősz eleji reggeli páralecsapódások már elegendő vízmennyiséget biztosítanak a leveleken a lisztharmat számára, hogy a gombafonalak terjedni tudjanak. Éppen ezért, ha megelőzzük a páralecsapódás lehetőségét, és nem az esti órákban, hanem kora délelőtt, vagy napsütötte délután öntözünk, akkor a petúniák levelére és a környezetükbe kerülő víz gyorsabban fel tud száradni.
Amikor már védekezni szükséges
Petúnia esetében, ha a betegség tünetei csak nyár végén jelentkeztek, akkor már nem érdemes növényvédő szeres kezelést alkalmazni. Korai, júniusi fertőzés esetén sem kapunk azonnal növényvédő szer után, hanem igyekszünk a további terjedést megelőzni úgy, hogy:
- eltávolítjuk és megsemmisítjük a fertőzött növényi részeket;
- igyekszünk a gomba számára nem optimális körülményeket teremteni (pl.: helyes öntözési idő);
- a fertőzött növények eltávolításával elősegítjük a levelek közötti jobb légmozgást, így kevésbé lesznek párás körülmények között, csökkentve ezzel a fertőzés veszélyét.
Ha nem kerülhetjük el növényvédő szerek alkalmazását, akkor elsősorban kéntartalmú készítményeket keressünk! Kén kijuttatásával a gombafonalak növényi szövetben való megkapaszkodását gátolhatjuk meg, de ami még fontosabb, megakadályozhatjuk a gomba felszaporodását.
Arra kell figyelnünk, hogy ha a kijuttatást meleg időben végezzük, akkor a hatóanyag gyorsan elillan, sőt perzselő hatása is lehet! Ezért az alacsonyabb hőmérsékletű nyári napokon jobb hatást érünk el mind a kéntartalmú kontakt, mind a felszívódó készítmények (pl. azoxitstrobin vagy penkonazol hatóanyagú növényvédő szerek) esetében is. Erős fertőzésnél, vagy sok csapadék után érdemes rövid időn belül ismételni a kezelést, és mindig nézzünk utána, mennyi idő elteltével kezelhetjük újra egy adott készítménnyel a növényeket!
A növényvédelmi célra (is) használható, úgynevezett egyszerű anyagok közül, amelyek a háztartásban is előfordulnak, több is alkalmas a lisztharmat elleni védekezésre (pl.: lecitin, szódabikarbóna, csalánkivonat, napraforgóolaj), de minden esetben nézzünk utána!
Kapcsolódó cikkek:
