Ijesztő tünetek a dió levelein, de nem mindig veszélyesek

Korábban, a nyugati dióburok fúrólégy (Rhagoletis completa) megjelenése előtt ezt a kultúrát sok esetben nem kellett kémiai növényvédelemben részesíteni. Ugyanakkor a fúrólégy mellett a diónak megvannak a „hagyományos” kártevői is. Ezek némelyike a dió számára sokszor kedvezőtlen környezeti feltételek miatt legyengült fákon olyan mértékben szaporodhat fel, amely már érzékelhető kártétellel is jár.

Gubacsatkák fellépése

A diónak hazánkban két gubacsatka kártevője van. A nemezes gubacsatka (Eriophyes erineus) sokszor nagy, akár ujjbegynyi méretű lapos kiemelkedést okoz a levelek színén, míg a fonákon fehéres, nemezszerű megvastagodást idéz elő. Az apró, szabad szemmel nem is látható atkák ennek a nemezre emlékeztető torz növényi kinövésben élnek. A nemezes gubacsatka csak a leveleket támadja meg, a fa más részeit nem károsítja.

Társa, a szemölcsös gubacsatka (Eriophyes tristriatus) apró, 1-2 mm-es hegyes kidudorodásokat okoz a dió leveleinek színén. A fonákon nincs nemezszerű megvastagodás, az atkák a kis dudor belsejében élnek és szaporodnak. Ez a gubacsatka faj valamivel ritkább, ugyanakkor a levelek mellett képes a dió zöld terméshéjának a károsítására is. Ezen a helyen ugyanolyan kis hegyes kúpokat képez, amelytől a fiatal termés sündisznóra emlékeztető alakot is felvehet. A termés növekedése ettől már érzékelhetően lassulhat és kissé deformálódhat is.

A két gubacsatka faj mindegyike a dió rügyeiben telel át és a rügyfakadás után rajzanak szét a leveleken. Emiatt a nyáron észlelhető tünetek is általában csoportosan, a telelésre használt rügyek környezetében fordulnak elő.

E károsítóknak évente több nemzedéke is kifejlődik a gubacsok védelmében. Ősszel a levélhullás előtt az atkák visszahúzódnak a rügyekbe, ahol áttelelhetnek. Az áttelelés során a rügyek belsejében teljesen védve vannak, ilyenkor nem is okoznak kárt, a rügy fagytűrő képességét nem gyengítik.

Védekezés a gubacsatkák ellen

A dión élő gubacsatkák az esetek túlnyomó részében nem okoznak tényleges, mérhető gazdasági kárt. Jelenlétük ugyanakkor olyan feltűnő, látványos, hogy sokan esztétikai szempontok miatt döntenek a védekezés mellett. Ugyanakkor a védekezés esetében nem kell rögvest valamilyen növényvédő szeres kezelésben gondolkodni!

Általában ezek az atkák csak szórványosan találhatóak meg a fákon, így a néhány, ténylegesen fertőzött levél, netán kisebb ág levágásával a probléma könnyedén orvosolható. A levágott részeket akár ott is hagyhatjuk a földön. A gubacsatkák csak élő növényi szöveteken tudnak táplálkozni, így hamar el fognak pusztulni. Rendkívül kicsi méreteik okán a fára visszamászni nem képesek.

Előfordulhat az az eset is, hogy a gubacsatkák lokálisan nagy mennyiségben vannak jelen. Ekkor a levelek, ágak lemetszése „megkopaszthatná” a fákat, amelyet azért jobb elkerülni. Ekkor lehet e károsítók ellen kémiai növényvédelmet alkalmazni. A tavaszi, rügypattanás környékén végzett olajos, kénes lemosó permetezés nagyon jólgyéríti ezeket a károsítókat, amelyek éppen elhagyják ekkor a rügyeket, gubacsokat viszont még nem volt idejük képezni. Ezt a kezelést a dió szüretelés idején is meg lehet ismételni. A kártevők ekkor húzódnak vissza rügyek védelmébe.

A vegetációs időszak során, amikor a számunkra irritáló tünetek láthatóvá válnak, az atkák már a gubacsok védelmében károsítanak. Ott semmilyen kontakt szerrel sem tudjuk őket elérni. Ilyenkor kizárólag a felszívódó hatásmódú akaricidek használatától várhatunk eredményt. Viszont mindenképpen használjunk tapadás fokozó adalékot a kezelés során, mivel a dió levelei mindig viaszosak, így a permetlé megtapadása a megfolyás miatt korlátozott lehet. Arra is számítsunk, hogy az akaricides kezelés után a már kialakult gubacsok nem fognak eltűnni, legfeljebb az atkák pusztulnak ki belőlük.

^{A képek a szerző felvételei.}