Hogyan lehet extrém száraz körülmények közt búzát termeszteni? Erre keresték és adták meg a választ a debreceni búzatanácskozás előadói.
Immár 33. alkalommal tartottak búzatanácskozást a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karán május legvégén, és idén mi más is lehetett volna a téma, mint az aszály hatása a kenyérgabonára. A Víz-kincs, ami nincs című konferencia egyik előadója Pauk János volt, a szegedi Gabonakutató Közhasznú Kft. tudományos tanácsadója, aki arra próbált választ adni, hogyan reagálnak az őszibúzafajták a szigorú vízmegvonásra.
Az egyre szárazabb évek hatásának szimulálására a 2023–2024-ben elvégzett kísérleteik során az optimális öntözési norma harmadát adták a saját fajtáiknak. A teszteket üvegházban végezték, ezáltal csökkenteni tudták az időjárási különbségek hatását. 20 agronómiailag fontos tulajdonságot vizsgáltak 17 GK-fajtán, az eredmények 2 év átlagát mutatják.
A már tavasszal példátlan mértékű idei szárazság kihatott a növénymagasságra, feltűnő, hogy szinte az egész országban kicsik a búzák. Ez tehát egy olyan fenológiai hatás, ami szemmel is látszik, ráadásul már kalászolás előtt. Ezen a téren a kísérletek azt mutatták, amire előzetesen számítani lehetett: a magas fajták vesztettek a legtöbbet, hiszen volt miből, míg a törpeség gént tartalmazó, alacsonyabb fajták kevesebbet.
Eltérés mutatkozik a fajták kalászolási idejében is. A növények három típusú válasszal próbálnak menekülni a stressztől, az egyik út az akár 3-4 nappal korábbi kalászolás lehet, hogy minél hamarabb meghozzák a termést. A másik megoldás, hogy kevésbé reagálnak, ami jó válasznak tekinthető, hiszen ez azt jelenti, hogy nem túl érzékenyek, jobb az általános stressztűrő képességük. A Gabonakutató „legpiacosabb” fajtáira ez a kétfajta reakció jellemző a kísérletek szerint, a harmadik út, a később kalászolás az ő búzáiknál nem jelent meg.
A vízhiány a szemtermés közel felét képes elvinni
Végezetül a szemtermésről is szót ejtett Pauk János, hiszen a gazdák számára ez a legfontosabb értékmérő, ez határozza meg a profitabilitást. Itt az előadó egy pár évvel korábbi vizsgálat eredményeit ismertette, amely 137 genotípus bevonásával történt, érzékeny és toleráns fajták keresztezésével állítottak elő utódokat. Közöttük természetesen már ideális, jól öntözött körülmények között is volt különbség, egyharmad vízzel ellátva pedig a differenciák még markánsabbá, akár kétszeres-háromszorossá váltak.
A 137 genotípus átlagában 43 százalékot vitt el a vízhiány a szemtermésből, de nem meglepő, hogy a búza jelentősen csökkenti a termését gyenge vízellátottság mellett. Fontos üzenet ugyanakkor, hogy a szelekciónak van lehetősége javítani ezen. A GK-fajták közül a legkisebb visszaesés a jól ismert Szeredánál mutatkozott, de jól teljesített a gazdák által alig vetett Zete, valamint a Börzsöny és a Kolos is.
„A rögön előállított fajta az igazi, vagyis amit hazai körülmények közt nemesítettek, és nem kell provokálni. A gazdák olyan előnyökhöz juthatnak általuk, amelyek végeredményben elvezetnek a profitábilis termesztéshez”
– összegezte Pauk János. Kiemelte azt is, hogy megfelelő fajtaválasztással akár az aszály okozta terméskiesés 10–20 százaléka ellensúlyozható, de a gazdaságossághoz szükséges még a jó elővetemény és a víztakarékos agrotechnika is. Már nem elég csak „eldobni” a búzát, törekedni kell a legideálisabb körülmények megteremtéséhez, például vízzel és tápanyaggal feltölteni a talajt, hogy a fejlődő növény jó erőben indíthassa a tavaszt.
Ilyenek idén a búzák:
