A magas hozam alapja a megfelelően tápanyaggazdag talaj, és ennek megteremtését segíti elő egy ötletes szerkezet, amit csak le kell ásni a földbe.
A talajélet nélkülözhetetlen elemei a földigiliszták, gombák, baktériumok és mindenféle más hasznos mikro- és makroszervezetek. A munkájukra a komposztálás során is számíthatunk, hiszen általuk lesz a szerves konyhai és kerti hulladékból értékes humusz. Nem feltétlenül kell kizárólag a természetre bízni a talajunkba csábításukat, hiszen mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy nagy számban jelenjenek meg a kertünkben és kifejthessék áldásos tevékenységüket.
Erre szolgálnak az angolul Worm Tower vagy Worm Feeder kifejezéssel illetett komposztáló tornyok, amelyeket akár házilag is elkészíthetünk. Ehhez egy kemény falú PVC-csőre van szükségünk, némi átalakítással. Ennek hossza a 70–75 centimétert is elérheti, az alsó 40–45 centijét pedig akkora lyukakkal kell ellátni, hogy a giliszták is átjárhassanak rajta.
A nagyjából 15 centiméter átmérőjű cső belsejébe kell gyűjteni a szerves hulladékot. Mivel az a talajfelszín alá jut, nem kell félni attól, hogy a muslicák elszaporodnak benne, illetve nem áraszt majd kellemetlen szagot sem. A tetejét érdemes jól szellőző fedéllel is ellátni, hogy a nemkívánatos rovarok bejutását megakadályozzuk, de a légátjárást ne. Az aljára is helyezzünk kilyuggatott „kupakot”, ezáltal a vakondok sem jutnak hozzá a táplálékhoz, miközben a víz talajba szivárgását nem akadályozzuk.
Kavargassuk!
A pár ezer forintból kihozható egyszerű eszköz a konyhai maradékot és a gyomokat, avart és más zöld hulladékot alakítja át értékes tápanyagokká. Ügyeljünk arra, hogy a komposzttorony mindig megfelelő körülményeket biztosítson a belőle lakmározó földlakóknak.
Ha megjelennek a talajfelszínen a giliszták, és a szerves hulladék sem fogy a csőből, akkor nagy valószínűséggel túl sok az alja körüli rétegben a nedvesség. Az is lehet, hogy már „túlették” magukat, esetleg hűvösnek érzik a talajt. Érdemes néha egy bottal felkavarni a cső tartalmát, illetve, ha ez sem megoldás, akkor áthelyezni a szerkezetet egy másik helyre. A cél az, hogy a hasznos szervezeteket ott tartsuk a kertünk talajában.
Így készül a „giliszta-etető”:
Szereti az Agrofórum cikkeit?
Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben! KATTINTSON!
