A foszfor nélkülözhetetlen makroelem a növények – köztük az uborka – számára, de nem mindegy, miből próbáljuk otthon kinyerni.
Az uborkatermesztés nem kíván különösebb ügyességet a kertészektől, bár arra ügyelni kell, hogy a növény a fejlődése során ne szenvedjen semmiben hiányt. A sor azzal kezdődik, hova ültetjük, hiszen az uborka a gyorsan melegedő, jó vízáteresztő képességű, laza szerkezetű, szerves anyagokban gazdag talajt kedveli. Az 5,5–6,5 közötti pH-érték számára az ideális, a sótartalomra különösen érzékeny. Emellett kedveli a napfényt és a rendszeres öntözés is elengedhetetlen. Mivel a gyökerei sekélyen találhatók, nincs szükség mélyöntözésre, viszont a talaj felső rétege legyen mindig nyirkos.
Az egyik legfontosabb makroelem az uborka számára a foszfor. Ez a sejtmembránok alkotóeleme, közvetlenül vesz részt a növények energiatermelésében, a fejlődés kezdeti időszakában elősegíti a gyökérzet növekedését, megerősödését, de később a vegetatív növekedés, a virágzás, valamint a terméskötés és -növekedés során is kulcsszerep jut a foszfornak.
Hogyan tudunk házi körülmények között olyan „bio” tápoldatot készíteni, amely bővelkedik ebben a makroelemben? Számtalan praktika létezik, és manapság gyakran találkozhatunk egy „titkos” hozzávalóval – amely nem feltétlenül működőképes. A külföldi közösségi oldalakon javasolják, hogy egy fél doboz gyufát áztassunk egy órán keresztül vízben, majd az oldatot hígítsuk fel, és már használhatjuk is a növényeink öntözésére.
Kevés a foszfor
Az elgondolás alapvetően jó – de ma már aligha működik. A gyufáról tudni kell, hogy korábban fehérfoszfort használtak az előállításához, ám az erősen mérgező anyag komoly betegségeket okozott a munkásoknál. Csontvelőgyulladást, csontnövekedést, valamint az elhalt csontszövetek felhalmozódását eredményezte a fertőzött részeken, így alakult ki a foszforállkapocs nevű elváltozás, mivel a zsírokban jól oldódó anyag könnyen bejutott a szervezetbe a bőrön át.
Idővel a fehérfoszfort az ártalmatlan vörösfoszforra cserélték le, ekkor alakult ki a fent részletezett gyufás oldat készítésének gyakorlata. Ma viszont már Magyarországon a gyufák fejét kálium-dikromát, kálium-klorát, ólom-dioxid, mangán-dioxid, antimon-szulfid, színezék, üvegpor és kötőanyag alkotja, és csak a dörzsfelületen van némi vörösfoszfor, mégpedig barnakő, őrölt üveg és kötőanyag társaságában. A csodaszernek tartott foszfort tehát csak elenyésző mértékben tartalmazza, így aligha lesz hatásos egy gyufából készített oldat a növényeink számára.
Ha már mindenképpen természetes foszforos tápoldatra vágyunk, azt sokkal érdemesebb kisebb darabokra vágott banánhéjból, összezúzott tojáshéjból, esetleg fahamuból vagy kávézaccból előállítani. A felsorolt anyagok viszonylag nagyobb arányban tartalmaznak foszfort, emellett pedig káliumot és kalciumot is.
Foszforban gazdag tápoldat így is készíthető:
Szereti az Agrofórum cikkeit?
Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben! KATTINTSON!
