Elsősorban a hajtott zöldségkultúrákban (paradicsom, paprika, uborka, dinnye, padlizsán) és az üvegházi dísznövénytermesztésben vetik be a ragadozó atkákat, viszont egyes képviselőiket gyümölcsültetvényekben is felhasználják. Célszervezeteik között elsősorban tripszek, (széles- és takács-) atkák, valamint liszteskék szerepelnek.
Alternatív táplálékforrásuk lehet anövények pollene (Amblyseius fajok, Amblydromalus limonicus) vagy fajtársaik fiatalabb egyedei (Hypoaspis miles, Phytoseiulus persimilis, Typhlodromus pyri). A kannibalizmus alapvetően kevés prédaállat mellett jelenik meg. Egyrészt segíti egyes egyedek túlélését, másrészt ez egy önszabályozó mechanizmus a populáció túlnépesedése ellen.
A ragadozó atkák igen parányi, fél- maximum 1 mm nagyságú, pókszabású élőlények. Szájszervük a ragadozó életmódhoz alkalmazkodott: ollószerű fogókészülék. Kétivaros szaporodás jellemzi őket, vagyis a legtöbb faj esetében hím is előfordul. Fejlődésük több szakaszból áll: pete, lárva, protonimfa, deutonimfa, adult. A fejlődési stádiumokat a lábak száma, illetve a testüket fedő pajzslemezek mennyisége és az ivarszerv megléte alapján lehet elkülöníteni. A lárvának 3 pár lába van, a protonimfának már 4 pár, viszont a háti lemezeiből jóval több van, mint a következő stádiumban. A deutonimfa háti pajzsa már egységes, viszont a hasán található ivari pajzsok – melyek az ivarszerveket fedik – még nem fejlődtek ki, ezek csak az adult, kifejlett egyednél jelennek meg.
Csomagolásuk kétféle módon történhet: filmcsíkban, tasakokban, vagy műanyag fiolákban, flakonokban (vermikulit, természetes eredetű hordozóanyaggal). Minden esetben megtermékenyített nőstények vannak a különböző kiszerelésekben.
Kijuttatásuk szerint 3 csoportba sorolhatjuk őket: a tasak kihelyezése a növényekre (Amblyseius andersoni, Amblyseius swirskii, Typhlodromus pyri), a flakon tartalmának földre szórása közel a növényhez (Hypoaspis aculifer), a flakon tartalmának növényre szórása (gyakorlatilag az összes többi faj esetében).
Általánosan jellemző a ragadozó atka fajokra, hogy 25-35°C között a legaktívabbak, és legalább 60% relatív páratartalom szükséges az optimális fejlődésükhöz. Ilyen feltételek mellett akár 1-1,5 hónapig is élhetnek. Egyedüli kivétel a Typhlodromus pyri, mivel telepítésének időszaka a hidegebb hónapokra esik (december-január vége). A T. pyri ragadozó atkák +10°C fölött aktiválódnak, amikor is a táplálékául szolgáló kártevő atkák is előbújnak telelőhelyeikről az ültetvényekben.
A chilei ragadozó atka, a Phytoseiulus persimilis például kifejezetten takácsatka, míg társa, az Amblyseius cucumeris pedig tripsz specialista, amelyeket az üvegházi, illetve fóliasátorban termesztett zöldség- és dísznövények védelmében alkalmaznak. Az Amblyseius swirskii étrendje liszteskékből és tripszekből áll, viszont ezek hiányában pollennel táplálkozik. Megfigyelték viszont, hogy a prédaállatokon élő atkák gyorsabban fejlődnek és több petét raknak, mint a pollennel táplálkozó társaik. Az Amblyseius degenerans fajt tripsz és takácsatka ellen célszerű bevetni, viszont alternatív megoldásként pollenen is elél. Ez a faj viszont alacsony páratartalom mellett is aktív.
A Hypoaspis miles faj szintén különleges, mivel ő egy talajban élő ragadozó atka. Ennek megfelelően ugróvillásokkal, atkákkal, fonálférgekkel táplálkozik. Illetve tripszek telelőalakjaival, melyek szintén a talajban húzódnak meg. Táplálék hiányában kannibalizmus is előfordulhat. Kivételesen szűznemzéssel szaporodik.
Ezeket a fajokat remekül lehet kombinálni más hasznos szervezetekkel, például ragadozó poloskákkal, melyekről a következő bejegyzésben olvashatnak.
