A gazdaságos gyümölcstermesztés egyik kulcskérdése, hogy milyen fajtákat telepítünk az ültetvényünkbe. Az ültetvényt nagyon sok szempontot mérlegelve, gondosan kell megtervezni, és csak olyan fajtákat szabad ültetni, amelyeket jól tudunk termeszteni és jól el tudunk adni. A tervezési folyamat fontos része a fajtatársítás részleteinek kidolgozása. Erről szeretnék részletesen szólni mostani cikkemben.
Gyakorlati szempontból az lenne a legjobb, ha egy táblában csak egy fajta lenne. Minden munkafolyamat szervezése így lenne a legegyszerűbb, a tápanyag-ellátástól a növényvédelmen keresztül a szüretig. Ezt azonban csak az öntermékenyülő fajtákkal tudjuk megvalósítani, az önmeddő fajtáknak pollenadóra van szükségük, különben nem hoznak termést. Kivételes esetben, speciális módszerekkel, a gyakorlatilag önmeddő alma- és körtefajták is képezhetnek termést pollenadó nélkül. Ennek részleteire azonban most nem szeretnék kitérni, az Agrofórum extra 68. különszámában, a 28. oldalon található cikk részletesen foglalkozik ezzel a kérdéssel. Tehát az önmeddő fajták mellé pollenadó fajtákat ültetünk. Hogyan válasszuk ki ezeket, mennyit ültessünk, és hogyan helyezzük el az ültetvényben? Ezek a legfontosabb kérdések, amelyeket meg kell fontolnunk.
Kezdjük az egyszerűbb esetekkel.
Melyek azok a fajok, amelyeknek fajtáihoz nem kell pollenadó, melyek az önmeddő fajták?
A hazánkban nagy gazdasági jelentőséggel bíró gyümölcsfajok közül az őszibarack (1. kép), a málna, a szamóca, a piros ribiszke, a fekete szeder és a fekete bodza minden termesztett fajtája öntermékenyülő (1. táblázat). Ezekből létesíthetünk fajtatiszta ültetvényeket. Emellett a kajszi (2. kép), a szilva, a meggy és a cseresznye (3. kép) öntermékenyülő fajtáiból is, de ezeken a fajokon belül sok önmeddő fajta is van, amelyekhez feltétlenül pollenadó kell.
1. kép: Az őszibarackfák virágai öntermékenyülők, nem igényelnek pollenadót
| Minden termesztett fajta ÖNTERMÉKENY | Vannak ÖNTERMÉKENYÜLŐ és ÖNMEDDŐ fajták is | Minden termesztett fajta ÖNMEDDŐ |
| őszibarack | kajszi | alma |
| málna | szilva | körte |
| szamóca | meggy | mandula |
| piros ribiszke | cseresznye | fekete ribiszke |
| fekete szeder | dió* | |
| fekete bodza | szelídgesztenye* | |
| mogyoró* | ||
| * dichogámia okozza az önmeddőséget 1. táblázat: A hazánkban nagy jelentőségű gyümölcsfajok csoportosítása fajtatársítási szempontból |
||
2. kép: A kajszifajták között sok önmeddő van, ezek csak pollenadó fajtával társítva hoznak termést
3. kép: A cseresznyefajták között már vannak öntermékenyülők is, de a legtöbb fajta igényli a pollenadót
A tipikusan önmeddő fajtákat elsősorban az almatermésűek csoportjában találjuk. Az almafajták döntő többségének (4. kép) és a körte fajtáinak egyáltalán nincs öntermékenyülő képessége.
4. kép: Az almafajták gyakorlatilag önmeddők, pollenadó fajtával társítva hoznak megfelelő termést
Egyes almafajtáknál kimutattak kismértékű öntermékenyülési hajlamot, erre alapozva, speciális kezelésekkel akár gazdaságilag értékes termés is előállítható, amint arra fentebb utaltunk. Ez a technológia azonban sok buktatót rejt magában és nem igazán terjedt el. Jobb tehát, ha maradunk a hagyományos módszereknél, és az almatermésűek ültetvényeit fajtatársítással tervezzük. A bogyósgyümölcsűek csoportjában a fekete ribiszke igényel pollenadót.
A nemesítés eredményeként a legújabb fekete ribiszke fajtáknak van bizonyos mértékű öntermékenyülő képességük, de ez nem elegendő a gazdaságos gyümölcsképzéshez. A héjasok csoportjába tartozó fajokat is mindig fajtatársítással kell tervezni. A termesztésben lévő mandulafajtáink mind teljesen önmeddők. A nemesítőknek már sikerült öntermékenyülő mandulafajtákat is előállítani, de ezek még csak kísérleti ültetvényekben találhatók. A dió, a szelídgesztenye és a mogyoró számára szintén szükséges pollenadó, ezekről a fajokról külön szólunk a cikk végén.
Hogyan válasszunk pollenadó fajtát?
Egy önmeddő fajta virágaiban lévő termők megtermékenyítésére általában az adott faj egy másik fajtájának virágaiban képződött pollenek alkalmasak. Feltéve, hogy nem áll fenn genetikai összeférhetetlenség a két fajta között, de erről még szólunk. Ritkán, de vannak olyan esetek, amikor egy másik fajhoz tartozó fajta is alkalmas pollenadónak. Erre példa a Pándy meggy, amelyhez egyes cseresznyefajtákat is jó eredménnyel telepíthetünk pollenadóként. A szilva fajcsoportban is előfordul, hogy más fajhoz tartozó fajtát használhatunk pollenadás céljára.
A fajtatársítás tervezésekor az elsődleges szempont, hogy az egymás mellé ültetett fajták egyszerre virágozzanak, vagy legalábbis nagymértékű átfedésben legyen egymással a virágzási idejük. Ha nem egyszerre nyílnak a virágok, akkor nem jöhet létre a megporzás (2. táblázat). Természetesen a pollenátvitelt végző rovaroknak is jelen kell lenni virágzáskor.
| Együttvirágzás | A pollenadó és a megporzandó fajta virágai egy időben nyíljanak, illetve időben nagymértékben fedjék át egymást a virágzási idők. |
| Kompatibilitás | A pollenadó fajta pollenje képes legyen tömlőt fejleszteni a megporzandó fajta bibéjén, és képes legyen megtermékenyíteni a termőt. |
| Piacképes termés | A pollenadó is teremjen gazdaságos minőségű és mennyiségű gyümölcsöt. |
| Technológiai igény | A pollenadó és a megporzandó fajta tecnológiai igénye közel azonos legyen, a táblát együtt tudjuk kezelni. |
| 2. táblázat: A pollenadó fajták kiválasztásának szempontjai | |
Nem elég azonban, hogy a két fajta együtt virágozzon. Az is nagyon fontos, hogy a pollenadó fajta kompatibilis legyen a megporzandó fajtával, tehát a bibére kerülő pollenek képesek legyenek a megtermékenyítésre. Az inkompatibilitás általában közeli rokon fajtáknál fordul elő és genetikai okai vannak. Az önmeddő Ceglédi óriás kajszifajta mellé például nem tehetjük a Ligeti óriást, mert nem fogja megtermékenyíteni.
Ugyanígy mindegyik fajon belül vannak inkompatibilis fajtapárok, ezek S alléljei azonosak, ez okozza a problémát. Vannak olyan fajták, amelyeket azért kell kizárnunk a pollenadók kiválasztásakor, mert nem képeznek életképes polleneket. Ettől még persze fő árufajtaként kiválóak lehetnek. Tipikus példaként említhetők a triploid almafajták (Jonagold, Mutsu), vagy a hímteril Tuleu Gras szilvafajta.
Az ültetvény gazdaságos üzemeltetése szempontjából fontos számunkra, hogy a pollenadó fajta is teremjen piacképes minőségű és mennyiségű gyümölcsöt. Ez alól kivétel a Malus megporzási rendszer, amikor az almaültetvénybe vad almafajtákat tesznek megporzóként az árufajták mellé.
Gyakorlati szempontból az is fontos, hogy az ültetvényt, vagy legalábbis egy-egy táblát együtt, egységes technológiával tudjuk művelni. Ehhez pedig az kell, hogy a pollenadó és a megporzandó fajta technológiai igényei nagyon hasonlóak legyenek.
A szakkönyvekben és a fajtakatalógusokban a megfelelő pollenadó fajták kiválasztásához táblázatok nyújtanak segítséget, amelyeket a fenti szempontok alapján elvégzett többéves vizsgálatok eredményei alapján állítottak össze.
Hány pollenadó fajta legyen, milyen arányban és hogyan helyezzük el ezeket az ültetvényben?
A hatékony és biztonságos pollenadáshoz szükséges, hogy az önmeddő fajta mellett megfelelő távolságban legyen pollenadó. A pollenadó fáktól távolodva fokozatosan csökken az önmeddő fajta fáinak termésmennyisége, ezt sok vizsgálat egyértelműen kimutatta. A 3. táblázatban azt foglaltuk össze, hogy a különböző gyümölcsfajok ültetvényeiben mi az a legnagyobb távolság, ami még nem veszélyezteti a gazdaságos üzemeltetést.
| Faj | Maximális távolság a pollenadótól (m) |
| alma | 10-25 |
| körte | 15-20 |
| cseresznye, meggy, mandula | 6-8 |
| szilva | 15-20 |
| kajszi | 20-25 |
| fekete ribiszke | 3-6 |
| gesztenye, mogyoró | 30-50 |
| dió | 100 |
| Forrás: Nyéki J., Soltész M., Szabó Z. (szerk.): Fajtatársítás a gyümölcsültetvényekben. Mezőgazda Kiadó, 2002. 3. táblázat: A pollenadók maximális távolsága a gazdaságos terméshozás biztosításához |
|
A tervezéskor ezeket az értékeket érdemes figyelembe venni. Érdemes több pollenadó fajtát is elhelyezni az ültetvényben a biztonságos terméshozás érdekében, hiszen a fajták virágzási ideje az időjárási tényezők hatására kismértékben ingadozhat. Különösen érvényes ez a korán virágzó fajokra (mandula, kajszi) és a korai virágzású évekre. Korai virágzáskor ráadásul gyakran hűvös az idő, és ilyenkor a méhek is kisebb aktivitással dolgoznak.
Kettőnél feltétlenül több fajta társítására van szükség azokban az almaültetvényekben, amelyekben triploid fajták vannak, hiszen ezek nem tudnak pollent adni. Számukra és az ő pollenadójuk számára is szükség van pollenadó fajtára. A fajtatársítás tervezésekor gyakori megoldás, hogy több olyan árufajtát helyezünk egymás mellé, amelyek kölcsönösen megporozzák egymást.
A fajtatársításnak tehát számtalan lehetséges változata van, és a pollenadók elhelyezése is többféle módon történhet. Néhány olyan példát ábrákon szemléltetve mutatunk be, amelyek az almatermésűek és a csonthéjasok ültetvényeiben alkalmazhatók. Először olyan példákat mutatunk, amelyekben a sorokon belül nem keverednek a fajták. A növényvédelemi és a szüreti munkálatok során párosával tudjuk jól kezelni a sorokat, ezért egy-egy fajtából mindig páros számú sort telepítsünk. Páratlan számú sorból álló blokkok telepítése nem célszerű. Ha több árufajtánk van, amelyek mind jól értékesíthetők, és kölcsönösen jól megporozzák egymást, akkor 4 és 10 sor közötti szélességű blokkokat helyezzünk egymás mellé, a 3. táblázat adatainak figyelembe vételével (1. ábra).
| A | A | A | A | A | A | B | B | B | B | B | B | C | C | C | C | C | C |
| A | A | A | A | A | A | B | B | B | B | B | B | C | C | C | C | C | C |
| A | A | A | A | A | A | B | B | B | B | B | B | C | C | C | C | C | C |
| A | A | A | A | A | A | B | B | B | B | B | B | C | C | C | C | C | C |
| A | A | A | A | A | A | B | B | B | B | B | B | C | C | C | C | C | C |
| A | A | A | A | A | A | B | B | B | B | B | B | C | C | C | C | C | C |
| A | A | A | A | A | A | B | B | B | B | B | B | C | C | C | C | C | C |
| A | A | A | A | A | A | B | B | B | B | B | B | C | C | C | C | C | C |
| A | A | A | A | A | A | B | B | B | B | B | B | C | C | C | C | C | C |
| 1. ábra: Több árufajta elhelyezése, amelyek kölcsönösen megporozzák egymást | |||||||||||||||||
A túl széles blokkok kialakítása azzal a veszéllyel jár, hogy a belső sorokban kevés lesz a termés. Ha a fő árufajtánkhoz egy vagy két pollenadó fajtát telepítünk, akkor a fő fajtából kialakított blokkok közé 2 sorban tervezzük a pollenadó fákat (2-3. ábra).
| X | X | X | X | O | O | X | X | X | X | O | O | X | X | X | X |
| X | X | X | X | O | O | X | X | X | X | O | O | X | X | X | X |
| X | X | X | X | O | O | X | X | X | X | O | O | X | X | X | X |
| X | X | X | X | O | O | X | X | X | X | O | O | X | X | X | X |
| X | X | X | X | O | O | X | X | X | X | O | O | X | X | X | X |
| X | X | X | X | O | O | X | X | X | X | O | O | X | X | X | X |
| X | X | X | X | O | O | X | X | X | X | O | O | X | X | X | X |
| X | X | X | X | O | O | X | X | X | X | O | O | X | X | X | X |
| X | X | X | X | O | O | X | X | X | X | O | O | X | X | X | X |
| 2. ábra: A fő árufajta mellé egy pollenadót teszünk | |||||||||||||||
| X | X | X | X | O | O | X | X | X | X | T | T | X | X | X | X |
| X | X | X | X | O | O | X | X | X | X | T | T | X | X | X | X |
| X | X | X | X | O | O | X | X | X | X | T | T | X | X | X | X |
| X | X | X | X | O | O | X | X | X | X | T | T | X | X | X | X |
| X | X | X | X | O | O | X | X | X | X | T | T | X | X | X | X |
| X | X | X | X | O | O | X | X | X | X | T | T | X | X | X | X |
| X | X | X | X | O | O | X | X | X | X | T | T | X | X | X | X |
| X | X | X | X | O | O | X | X | X | X | T | T | X | X | X | X |
| X | X | X | X | O | O | X | X | X | X | T | T | X | X | X | X |
| 3. ábra: A fő árufajta mellé két pollenadót teszünk | |||||||||||||||
A pollenadó fákat a tábla körül szegélyként is elhelyezhetjük, de ebben az esetben is félő, hogy rossz lesz a tábla belsejében lévő fák pollenellátottsága (4. ábra).
| X | X | X | X | X | X | X | X | X | O |
| X | X | X | X | X | X | X | X | X | O |
| X | X | X | X | X | X | X | X | X | O |
| X | X | X | X | X | X | X | X | X | O |
| X | X | X | X | X | X | X | X | X | O |
| X | X | X | X | X | X | X | X | X | O |
| X | X | X | X | X | X | X | X | X | O |
| X | X | X | X | X | X | X | X | X | O |
| X | X | X | X | X | X | X | X | X | O |
| O | O | O | O | O | O | O | O | O | O |
| 4. ábra: A pollenadók elhelyezése szegélyként | |||||||||
A pollenátvitelt a méhek és egyéb rovarok végzik. A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy a rovarok szívesebben repülnek sorirányban, mint keresztben. Ezért a megporzás hatékonysága jobb, ha a pollenadó fákat a megporzandó fák közé tesszük, a sorokon belül. Erre mutatnak példát az 5. és a 6. ábrák, de számtalan más elrendezés is lehetséges. Technológiai szempontból viszont ez nem előnyös, főként a szüret szervezésekor, mert a fajták nem egyszerre érnek, később vissza kell menni a sorba a pollenadókról leszedni a termést, ami plusz munkát okoz. Ha pedig egyszerre érnek, akkor sem célszerű a fajtákat keverni, mert nem lesz egységes az áru.
| Z | M | Z | M | Z | M | Z | M | Z | M | Z | M |
| M | M | M | M | M | M | M | M | M | M | M | M |
| M | M | M | M | M | M | M | M | M | M | M | M |
| M | Z | M | Z | M | Z | M | Z | M | Z | M | Z |
| M | M | M | M | M | M | M | M | M | M | M | M |
| M | M | M | M | M | M | M | M | M | M | M | M |
| Z | M | Z | M | Z | M | Z | M | Z | M | Z | M |
| M | M | M | M | M | M | M | M | M | M | M | M |
| M | M | M | M | M | M | M | M | M | M | M | M |
| M | Z | M | Z | M | Z | M | Z | M | Z | M | Z |
| M | M | M | M | M | M | M | M | M | M | M | M |
| 5. ábra: A fő árufajtához egy pollenadó fajtát telepítünk, melynek fáit az árufajta soraiban helyezünk el | |||||||||||
| X | O | X | O | X | O | X | O | X | O | X | O |
| T | T | T | T | T | T | T | T | T | T | T | T |
| T | T | T | T | T | T | T | T | T | T | T | T |
| T | T | T | T | T | T | T | T | T | T | T | T |
| T | T | T | T | T | T | T | T | T | T | T | T |
| T | T | T | T | T | T | T | T | T | T | T | T |
| O | X | O | X | O | X | O | X | O | X | O | X |
| T | T | T | T | T | T | T | T | T | T | T | T |
| T | T | T | T | T | T | T | T | T | T | T | T |
| T | T | T | T | T | T | T | T | T | T | T | T |
| T | T | T | T | T | T | T | T | T | T | T | T |
| T | T | T | T | T | T | T | T | T | T | T | T |
| X | O | X | O | X | O | X | O | X | O | X | O |
| T | T | T | T | T | T | T | T | T | T | T | T |
| 6. ábra: Beszúrt pollenadók két pollenadó fajtával | |||||||||||
Miért különleges a dió, a szelídgesztenye és a mogyoró a fajtatársítás szempontjából?
Külön kell szólnunk három fajról, amelyek speciálisnak tekinthetők a fajtatársítás szempontjából. Ezek a dió, a szelídgesztenye és a mogyoró, amelyeknél a dichogámia okozza az önmeddőséget. Ez azt jelenti, hogy egy növényen belül nem egy időben funkcióképesek a női és a hím ivarszervek. A fajtatársítást úgy kell terveznünk ezeknél a fajoknál, hogy a pollenadó fajta akkor szórja a pollenjeit, amikor a megporzandó fajta nővirágai fogadóképesek. A dióhoz ráadásul nem szabad sok pollenadót ültetni, mert ha túl sok pollen kerül a bibékre, akkor a terméskezdemények jelentős része elhal. A fő árufajtához maximum 3-5%-os arányban tegyünk pollenadókat a dió ültetvényekben.
*
Cikkemben megpróbáltam összefoglalni a fajtatársítás tervezésének legfontosabb szempontjait, amelyekről a gyümölcstermesztéssel foglalkozó szakkönyvekben részletes segédtáblázatokat és útmutatásokat találunk. Ha valamit itt elrontunk, akkor nem lesz eredményes az ültetvényünk működése.
Fotó: A szerző felvételei
