A tápanyag-utánpótlás jelentősége az ipari paradicsom termesztésben alacsony humusztartalmú homoktalajon

Abban a bonyolult rendszerben, amit az abiotikus (élettelen) környezeti hatások és a növény kapcsolata alkot, vannak olyan alapinformációk, amelyek hozzásegíthetik a termelőket a magasabb termésmennyiség és/vagy a jobb beltartalmi értékek eléréséhez. A különböző tápanyagok tekintetében létezik egy ún. tápanyag-koncentráció ablak, mely esetén a felvétel és a növényi produktum is optimálisnak mondható. Amennyiben a sókoncentráció a növény igényéhez képest túl alacsony vagy túl magas, romlani fog a felvétel intenzitása, ami maga után vonja a növekedés, fejlődés hanyatlását. A termelők körében a világ számos pontján egyre növekvő tendencia az aktuális kultúra tápanyagigényét meghaladó műtrágya-kijuttatás a termésdepresszió elkerülése érdekében.

Azonban a túl magas tápanyagszintek alkalmazása is hiba, ami nemcsak a talaj- és vízszennyezésben mutatkozhat meg, de negatívan hathat a hozamra, valamint rontja a gazdaságosság esélyét. A kimosódási veszteség akár 40-70% is lehet, bár ennek mértéke nagyban függ a talaj típusától, a műtrágyaformától, a növények felszívó kapacitásától és az időjárástól is. Ha a szükséges koncentráció kialakulását vagy a felvétel aktivitását akadályozó tápelemek mennyisége meghaladja az optimális tartományt, a növekedést gátoló folyamatok indulnak el, melyet indukált-relatív tápanyaghiánynak nevezünk és akár toxikus feldúsulást is eredményezhet.

Az ilyen okokra visszavezethető termésdepresszió, illetve minőségromlás elkerülés érdekében nélkülözhetetlen a talajvizsgálati eredményekhez mérten adagolni a tápanyagokat, valamint alkalmazkodni az aktuális évjárat/kultúra viszonyrendszeréhez. Az évjárat nyújtotta abiotikus környezeti tényezőkhöz a növények folyamatosan próbálnak adaptálódni, melyet növekedésükön és élettani fejlődési ütemükön keresztül érzékelhetünk.

Optimális körülmények között a fejlődés és termékenység a lehető legmagasabb szinteken zajlik (1. kép), ugyanakkor a romló körülmények a fejlődési dinamika megtorpanását eredményezik (2. kép), ami az ipari paradicsom esetében a biomassza-tömeg depresszióját és jelentős terméscsökkenést von maga után. A szub-optimális fejlődés tünetei gyakran jól megmutatkoznak a levelek színén, esetleg a levelek állásán, ugyanakkor a sejtek szintjén a legszembetűnőbb, hiszen a lassuló fejlődéshez jelentős öregedési folyamatok, esetleg sejthalál is párosulhat.

Az ipari paradicsom tápanyag-utánpótlása

Az ipari paradicsom termésmennyiségének fokozásában az öntözés mellett rendkívül fontos sarokpontot képvisel a tápanyagokon keresztül történő szabályozás, melyek a modern kertészeti termelésben gyakorlatilag összemosódnak egymással a 100%-ban vízoldékony műtrágyák használatakor. Ugyanakkor az évjárathatástól függően meglehetősen sokrétű kimenetellel rendelkezhet egy-egy tápelem kijuttatása.

A nitrát és az ammónia a nitrogén két fő, növények számára is felvehető formája, melyek természetes körülmények között a talajba a levegőzöttség és a mikrobák tevékenysége által kerülnek. A növényekben a két forma közül a nitrát a jelentősebb, mely gyorsan mozog a paradicsomnövény testében és hiánya rendkívül szembetűnő világosodást, sárgulást eredményez a lombleveleken. A paradicsomnövényben a vegetációs időszak alatt változó mennyiségben van jelen a különböző szövetekben.

Kutatási eredmények szerint, talajba húzott csepegtető csöveken keresztül kijuttatva az általánosan szükséges nitrogénmennyiség 150-250 kg/ha között változik a lokalitáshoz köthető talaj- és más környezeti tényezők függvényében, de a magasabb dózisok kizárólag extrém körülmények között javasolhatók. Az évjárathatás és a fajtajelleg tulajdonságait szem előtt tartva általánosságban 150-200 kg nitrogén hatóanyag hektáronként elegendő a piacképes hozamok maximalizálásához. Ennél nagyobb arányú nitrogén hatóanyag minden évjárat és a legtöbb fajta esetben túlzott vegetatív növekedést, nagyarányú zöldbogyó-veszteséget, csúcsrothadást, valamint a gépi betakarítás hatékonyságának csökkenését eredményezheti.

Ahhoz, hogy a maximális piacképes hozamot érjük el, a nitrogén hatóanyag arányának folyamatos módosítására is szükség van, melynek a fajta fejlődési dinamikájához kell alkalmazkodnia. Az évjárathatás rendkívüli fontosságát jól jelzi egy számszerűsítés, miszerint a nitrogén hatóanyag mennyiségét az adott fajta 0,20-0,75-szeres vigorral képes lereagálni a vegetációs időszak környezeti viszonyaihoz képest. Az optimálishoz közelítő környezeti feltételekkel rendelkező évjáratokban a hatóanyag hasznosulása a nagyobb értékhez közelít, míg a negatív hatást, vagy hatássorozatot kifejtő évjáratban ez a szorzószám egyre inkább csökken.

Figyelembe véve azt, hogy a nitrogén mellett a foszfor, a kálium, a kalcium és a magnézium is alapvető tápanyaga a paradicsomnak, valamint azt, hogy a nitrogénszükséglet adottságoktól függően 60-70%-kal is emelkedhet, fontos látni, hogy a foszfor és a kálium arányát is a megfelelő mértékben növeljük, amely így hozzájárul a megfelelő minőségű magas hozamhoz.

Alapvető fontosságú a nitrogénmennyiséghez tartozó foszfor és kálium arány meghatározása, többek között azért is, hogy a termelő és a feldolgozó szempontjából egyaránt magas minőségi értékekkel rendelkező paradicsomot tudjon a termelő előállítani.

Sok esetben a talajban található összes foszfor mennyisége lényegesen nagyobb, mint a növényeink igénye, ugyanakkor a talajoldatból való foszfor felvétel sebessége és hatékonysága nagyban függ az organikus elemek bomlási, valamint oldódási ütemétől. A foszfor e tulajdonságát fontos szem előtt tartani az eltérő talajjellemzőkkel rendelkező területeken, különösen azért, mert a kijuttatott ortofoszfát műtrágya csak egy rövid ideig növeli meg a talajoldat felvehető foszforkapacitását, majd az oldat pH-tól függően, meglehetősen gyorsan reakcióba lép a talaj vas-, alumínium- vagy szilikátkomponenseivel és felvehetetlenné válik a növényeink számára.

Ezen alapinformációk tudatában alacsony humusztartalmú homoktalajokon 150-200 kg/ha foszfor hatóanyag fokozatos kijuttatásával tudjuk kielégíteni az ipari paradicsom igényét.

A foszforhoz hasonlóan a kálium is megtalálható a legtöbb talajban kötött (felvehetetlen), lassan és gyorsan felvehető formában. Az ipari paradicsom kálium-utánpótlásában a legjelentősebb szerepet a kálium-szulfát és a kálium-nitrát formák képviselik. Ugyanakkor meg kell említeni a kálium-klorid formát is, mivel sok kertészeti kultúrával ellentétben a paradicsom meglehetősen jó sótűréssel bír. A kálium-klorid klórtartalma jelentősebb mennyiség kijuttatása esetén sem minősül letális dózisnak, sőt a termésérés időszakában a kálium-utánpótlásnak egyik fő formáját képviseli.

Elterjedése annak köszönhető, hogy a kálium mellett jelenlévő klór, bár nem pusztítja el, de sokkolja a növényt, ami tovább stimulálja az érést. Azonban a növekedési időszakokhoz rendelhető káliumigényt érdemes sokkoktól mentesen, folyamatosan kielégíteni, kisebb adagokban, könnyen felvehető formákkal. A kálium hatóanyag felvételét befolyásolja a rendelkezésre álló talajnedvesség, a talaj levegőzöttsége, valamint a felvétel szempontjából antagonista ionok mennyisége is. Az ipari paradicsom terméshozamának maximalizálásához és az állományok érésének időzítéséhez hektáronként megközelítőleg 250-380 kg kálium hatóanyagot szükséges utánpótolni.

Talajaink kalcium- és magnéziumtartalma alapvetően a kőzetek bomlásából származik. Összehasonlítva más ilyen eredetű anyagokkal a kalcium meglehetősen gyorsan oldódik és a kimosódás (gyakori öntözés) miatt elérhetetlenné válik a növényeink számára, melynek mértéke több száz kg kalciumot is jelenthet hektáronként egy naptári évben, míg a magnéziumhiány általában három tényezőhöz köthető. A túlságosan laza szerkezet miatti kimosódás mellett a rossz kémhatás, valamint az antagonista tápelemek nagyarányú jelenléte is hiányt okozhat.

Az optimális tápanyagellátással kapcsolatos megállapításaink

A tápanyag-utánpótlás első fázisát mindig talajvizsgálat képviselje, melyhez a továbbiakban alkalmazkodunk az aktuálisan termesztésbe vont paradicsomfajta igényeit és az évjárathatást figyelembe véve.

Az Univer Agro Kft. szentkirályi Mintagazdaságának üzemi kísérleteiből származó eredmények alapján elmondható, hogy alacsony humusztartalmú homoktalajokon termelt ipari paradicsom táplálását minden esetben kis műtrágyaadagok, gyakori kijuttatás mellett javasolt biztosítani. Így folyamatosan a növények rendelkezésesre áll a szükséges tápanyag-összetétel, képesek vagyunk gyorsan reagálni a növény fenológiai változására és az esetleges kimosódását is redukálhatjuk.

Ugyanakkor az extrémitásokban bővelkedő 2016-os év vegetációs időszakában lezúduló csapadék tápanyag elsodró hatását ez a módszer sem volt képes jelentős mértékben csökkenteni, csupán a veszteségeket minimalizálta. Mind szilárd, mind vízoldékony műtrágyák gyökérzónába juttatása esetén nagymértékű elsodródást tapasztaltunk nemcsak vertikális, de horizontális irányokba is. Ilyen vagy ehhez hasonló talajadottságok és környezeti viszonyok mellett az eredmények egyértelműen az alapműtrágyák jelentős csökkentését és a szükséges tápanyagok fokozatos kijuttatását indokolják.

A homoktalajok javítására szolgáló, komplex elemtartalmú olajpala, ill. olajpala alapú készítmény 10 t/ha, valamint 4 t/ha dózisban kijuttatott mennyisége bár valamelyest kompenzálta a tápanyagok elsodródását, ugyanakkor az ipari paradicsom intenzív növekedéséhez szükséges tápanyagmennyiséget nem volt képes maradéktalanul biztosítani, amely termésdepressziót okozott.

A paradicsom termésmennyiségén túl jelentős szempont a beltartalmi értékek közül a vízoldható szárazanyag-tartalom vagy más néven Brix˚, melynek alakításában sarokpontot képvisel a záró, azaz a vegetációs időszakban utolsó tápanyag-utánpótlás.

Jelentősebb hatást a makroelemként nyilvántartott nitrogén, foszfor és kálium hatóanyagokon túl, a kalcium, a magnézium és a kén is kifejthet. Ezek kísérletekben alkalmazott csökkentett adagjai alacsonyabb termésmennyiséget és rosszabb beltartalmi paramétereket eredményeztek, míg a dózisok növelése javítja az erőnléti állapotot, fokozta a növekedési erélyt és elősegíti a magasabb beltartalmi paraméterek elérését. Mintagazdasági kísérleteinkben a nitrogén és a kálium hatóanyagok termésmennyiségre és Brix˚-ra gyakorolt hatását is vizsgáltuk.

A bogyónövekedés időszakának végén és az érés kezdetén egy alkalommal emelt nitrogén dózist (3-1-1 arány) juttattunk ki a Bayer-Nunhems nemesítő udvarából származó, közismert Fokker F₁ fajtájú ipari paradicsomnak, míg ugyanezen állomány másik pásztáin folyamatosan emelt szinten tartottuk a kálium hatóanyagot (1-1-2 arány). Nitrogén-túlsúlyos műtrágya egyszeri kijuttatása magasabb termésmennyiséget eredményezett, mint a folyamatosan emelt kálium szinttel táplált állományok (1. ábra), ugyanakkor a nagyobb termésmennyiséghez alacsonyabb Brix˚ érték párosult (2. ábra), tehát a paradicsom minőségét meghatározó refrakciós érték az emelt kálium dózisú kezelés esetében volt magasabb.

Üzemi kísérleti eredményeink alapján, az ipariparadicsom-állományok megfelelő táplálásához, valamint a fejlődési dinamika fenntartásához nélkülözhetetlen az optimalizált tápanyagmennyiség és -arány kialakítása. Homoktalajon történő termesztés esetén a tápanyagarányokat a növény fenofázisához igazítva állítottuk össze a 1. táblázatban, mely alapján a lokális talajviszonyokhoz adaptálva a mennyiségeket, megtermeszthető a rentábilis hozamot és minőséget adó ipari paradicsom állomány.

Fenológiai fázisok		Szükséges hatóanyag-mennyiség (kg/ha)
		N	P2O5	K2O
	Alaptrágya	80	120	130
	Palántázás	10	15	0
	Vegetatív fejlődés	40	25	10
	Virágzás és kötődés	35	15	35
	Bogyónövekedés	25	5	60
	Zsendüléstől teljes érésig	0	0	25
1. táblázat: Tápanyagarányok a növény fenofázisához igazítva