Szélesatka – Polyphagotarsonemus latus

Rendszertani besorolása

Több mint 500 fajuk ismert, amelyek közt van persze növényevő, de akad gombát fogyasztó, sőt még ragadozó, és parazita is. A kártevők csak néhány nemből kerülnek ki, a Polyphagotarsonemus nembe csak két faj tartozik (Lin and Zhang, 2002).

A fonallábúak közül néhány faj a szabadföldi növényeket támadja, így pl. a Phytonemus pallidus a szamócán, míg más fajok a növényházakban jelentenek veszélyt. A legfontosabb közülük kétségtelenül a Polyphagotarsonemus latus, a szélesatka, amely világszerte ismerős kártevő a kertészetekben. Trópusi eredetű, de ma már mindenütt számolni lehet a károsításával, főleg a növényházakban, de palántával a szabadföldre is könnyen kijuthat. Ez olyan ismert faja a Tarsonemidae családnak, mint a takácsatkák között a közönséges takácsatka (Zhang, 2003).

Alaktana

A fonallábú atkák igen kicsiny termetűek, szabad szemmel nem észrevehetőek, hiszen legföljebb csak 3 tized mm hosszúak. Az egyedek nem színesek, általában fehéres, sárgás színűek, tápnövénytől ez némileg változhat. A fonallábú atkáknál igen jelentős ivari kétalakúság figyelhető meg. Csak a nőstényeknél fonal alakú a 4. lábpár, a hímeknek ugyanez a lábpár éppen megerősödött, vastag, amelynek a párosodás során van szerepe. A hímek kisebbek a nőstényeknél. A szélesatka tojásai ovális alakúak és a felszínük hólyagos, a levélhez tapadnak (1. kép).

Ezek a tojások általában áttetsző színűek. A hatlábú lárva fehéres, sárgás. Az adult nőstény szélesen ovális, színe a tápnövénytől függ, a háta közepén fehér csík sejlik fel (2. kép). A hímek rövidebbek, és kúpos potrohúak. Kezdetben színtelenek, majd borostyánsárgára színeződnek.

Elterjedése, tápnövényei

A trópusi területeken és a mérsékelt égövi növényházi növénytermesztésben az egyik legfontosabb kártevő az atkák közül. Ahogyan a tudományos neve is sejteti, a faj igen polifág, azaz sok tápnövényű. Mintegy 60 növénycsaládba tartozó fajt képes megtámadni, amelyek közt vannak olyan fontos termesztett zöldség- és dísznövényeink, mint a paprika, paradicsom, uborka, afrikai ibolya, begónia, krizantém, ciklámen, dália, gloxinia, fukszia, gerbera, hibiscus, impatiens és a borostyán is.

A szélesatkák leggyakrabban a fiatal leveleken találhatók, azoknak is a fonákán. A paprika levelén és terméskezdeményén is megfigyelhetők a tünetek. A paprika fiatal levelei kezdetben kanalasodnak (3. kép).

Ekkor mikroszkóp segítségével természetesen már százával figyelhetők meg a szélesatkák. Később a terméskezdeményeket, terméseket is megtámadják, amik esetenként teljesen, máskor részlegesen parásodnak (4. kép). A gerbera károsított levelei felhasadhatnak, és göcsörtös megjelenésűekké válnak. A megtámadott virágok eltorzulnak, színük elváltozik. A levelek színükben megváltoznak, majd gyakran megcsavarodnak, ráncolódnak. A növény növekedése leáll, sőt akár a pusztulását is okozhatja a szélesatka. Az uborkán, tojásgyümölcsön levélfodrosodást, felhasadást okoz, akárcsak a hormonális gyomirtók. A tünetek megmaradnak hetekig a kártevő eltávolítása után is.

Egyedfejlődése

A fonallábú atkák esetében csak három fejlődési stádiumot különítünk el, ezek: tojás, lárva és adult. A nimfa stádium tulajdonképpen nem létezik, valójában rövid, és egy nyugalmi állapotként még a lárva kutikulájában zajlik le. A lárvák aktívak, és a kifejlett példányokhoz hasonlóan, táplálkoznak. Az aktív nimfastádium hiányában nagyon gyors a fajok egyedfejlődése. A legtöbb faj esetében egy hétnél is rövidebb az optimális hőmérsékleten. Az egyedfejlődési idő nemcsak a hőmérséklettől, de a tápnövény minőségétől is függ. A megtermékenyítetlen nőstény is rak tojást, de ezekből mindig hímek fejlődnek ki. A nőstények 1-2 hétig raknak tojást, naponta hozzávetőlegesen 1-5 darabot. A nőstények általában tovább élnek a hímeknél. A népességben a nemek aránya a legtöbb fajnál jelentős nőstény többletet mutat. A növényházakban élő fajok nem vonulnak nyugalmi állapotba, folyamatos a fejlődésük.

A szélesatka fejlődési sebessége függ a tápnövénytől is, mindenekelőtt azonban a hőmérséklet a fő befolyásoló tényező. Növényházban leggyakrabban egy nemzedék kifejlődési ideje rövidebb egy hétnél. Paprikán 25 ºC-on tojástól az adult alakig mindkét ivar esetében 4,1 nap a fejlődési időtartam. A nőstény 15, a hím 11 napig él. A nőstények átlagosan 25 tojást raknak életük során. A népességen belül mintegy 2-3-szor annyi nőstény van, mint hím. Az átlagos generációs idő 10 nap, és a nettó reprodukciós ráta 41 (Lee és munkatársai, 1992).

Terjedése

A szélesatka többféle módon tud terjedni. Rövid távolságot járva is megtesz, ez a legjellemzőbb a növényállományon belül, ahol a növények összeérnek. Nagyobb távolságokra a szél segítségével juthat el, illetve növényállományok között rovarokkal is terjedhet, főleg a növényházakban oly gyakori molytetvekkel. Természetesen a határokon átívelő terjedésében a szállítmányozás is fontos szereplő (Zhang, 2003).

Szélesatka elleni védekezési lehetőségek

Biológiai védekezés

Több ragadozó atkafaj is ismert, amelyik fogyasztja a szélesatkát, sőt eredményesen használható ellene a biológiai védelem során. Ezek a Phytoseiidae atkacsaládba tartoznak, némelyik közülük tömegtenyésztéssel is szaporított faj, így tehát kereskedelmi forgalomban is megvásárolható. Leghatékonyabb mindközül a Neoseiulus californicus (Spical – Koppert; Californicus-System – Biobest).

A faj Észak-Amerika melegebb részein (Kalifornia, Florida), illetve a mediterrán régióban honos állat. Néhány éve már Magyarországon is megfigyelték a faj elszaporodását almaültetvényben, ahol nem betelepítés eredményeként, hanem természetes körülmények közt jelent meg (Tempfli és munkatársai, 2014). Főként takácsatkákkal táplálkozik, de más atkacsaládokba tartozó fajokat is fogyaszt, így a szélesatkát is. Az atkákon kívül a kistestű tripszeket is megeszi, sőt akár virágport fogyasztva sem pusztul el, hanem a népessége fennmarad. Sokszor ezek az alternatív táplálékforrások igen fontosak, hiszen így válik lehetővé, hogy a N. californicus folyamatosan őrködjön egy növényállományban, és segítse a kártevő atkák elleni védelmet (5. kép).

A N. californicus fajnak öt fejlődési alakja van, magas hőmérsékleten mégis igen gyorsan kifejlődik egy nemzedéke. 30 ºC-on akár 4 nap is elegendő, hogy tojás stádiumból eljusson a kifejlett egyedig. Így tehát majdhogynem azonos gyorsasággal fejlődik, mint a szélesatka. A kifejlett ragadozóatka nagyjából 20 napig él, eközben kb. 60 tojást rak. A N. californicus ragadozó atkafaj jobban tűri az alacsony páratartalmú környezetet, mint más fajtársai.

A ragadozó atkákat tartalmazó biológiai készítményekkel történő védekezés megkívánja a termék, vagyis az élő állatok szakszerű szállítását (8 ºC hőmérsékleten optimális), esetleges rövid idejű tárolását is.

Kémiai védelem

A fent említett biológiai megoldáson kívül Magyarországon jelenleg nincsen olyan speciális atkaölő, vagy bármilyen más felhasználási célú készítmény, amely a szélesatka elleni kémiai védekezés során jogszerűen felhasználható lenne. A speciális atkaölők között ugyanakkor két alapengedéllyel (Vertimec Pro és Ortus 5 SC), és egy, minden évben szükséghelyzeti engedéllyel rendelkező készítmény (Flumite 200) engedélyokiratában olvasható, hogy szamócaatka elleni védekezésben felhasználható. Mivel a szamócaatka is a fonallábú atkák családjába tartozik, így feltehetőleg a szélesatka is érzékeny azokra a hatóanyagokra, amelyek a szamócaatkát pusztítják.

A kémiai védekezésnek számos más nehézsége is lehet. Itt elsősorban arra kell gondolni, hogy egyik atkaölő szerünk sem szisztemizálódik a növényekben, tehát a permetezés során a jó fedettség elérése kiemelkedő fontosságú. Tapasztalatok szerint a szélesatka érzékeny az atkaölő szerekre, sőt még az atkaölő mellékhatású kén is olykor kielégítő eredményt ad ellene.

Ajánlott irodalom:

• Lee SH, Park CG, Choi KM (1992): Tarsonemid mite; morphology, damage, symptom, development and occurrence in Korea. Research Reports of the Rural Development Administration, Crop Protection 34 (2), 55-62
• Lin JZ, Zhang ZQ (2002): Catalogue, genus of Polyphagotarsonemus. In: Tarsonemidae of the World (Acari: Prostigmata) (eds.: Lin JZ and Zhang ZQ), Systematic and Applied Acarology Society, London, pp. 118-143
• Tempfli B, Szabó Á, Ripka G (2014): New Records of Tydeid, Phytoseiid and Tenuipalpid (Acari: Tydeidae, Phytoseiidae, Tenuipalpidae) Mites from Hungary. Acta Phytopathologica et Entomologica Hungarica 49 (1), 273–272
• Zhang ZQ (2003): Tarsonemid Mites. In: Mites of Greenhouses (ed.: Z.-Q. Zhang), Cabi Publishing, Cambridge, pp. 99-126

A cikkben található növényvédő szerekre vonatkozó információk tájékoztatásul szolgálnak, az aktuálisan engedélyezett készítmények engedélyokiratai a Nébih Növényvédő szerek adatbázisában érhetők el.