Január utolsó napjaiban az európai áraknak nem volt, amit támaszt adjon, így lassú árcsökkenés következett be.
Az USA-beli hangulatot valamelyest javította, hogy az amerikai-kínai vámháborúban további megbékélés látszik: Kína 4-8 millió tonna szójabab valamint „jelentős” mennyiségű kukorica és búza vételét is kilátásba helyezte, ami a jegyzéseket tartottá tette. A szokatlan nagy hideg az elemzések szerint viszont nem okozott áremelkedést, a búzaterületeket hó borítja és nem jeleznek előre olyan olvadást, amit újabb fagy követne. Egyelőre nem tartanak attól, hogy a vetésekben jelentős károk keletkeznének.
A piaci hangulatot befolyásolta, hogy a kormányzati leállást követően majd e hét végén megjelennek a szokásos termésbecslés adatok és amit különösen vár a piac, a készletekről is újabb számokat közölnek majd. A következő szezon indulását meghatározó és az addig még hátralévő hónapokban kiszállítandó mennyiségek nagyságára vonatkozó adatok mozdíthatják meg a jegyzéseket, most már inkább kivárnak a piaci szereplők.
Az európai jegyzéseket is befolyásolta, hogy nem teljeskörű a megszokott információ-áramlás, de itt nagyobb hangsúlyt kapott, hogy volt végre értékesítés Egyiptom felé Franciaországból, illetve az olajosmagvak esetében az argentin biodízel behozatal szabályozása körüli javaslatok végre megfogalmazódtak.
A búzaáraknál az orosz kínálat visszaesése eredményezett magasabb árakat: mind a román, mind a francia búza így kapott esélyt, hogy nyertes lehessen. A korábbi néhány USD/to-s árkülönbség eltűnt, és az eredmények alapján nem következett be áremelkedés a leszállított áraknál, de ennek hátterében az is állt, hogy a fuvarköltségek alacsonyabbak voltak Constantaból, mint az orosz kikötőkből lettek volna.
A piac csendességét a kínai Holdújév közeledte is elősegítette, mind az amerikai, mind a fekete-tengeri piacok számára a kínai forgalom kiemelkedő fontosságú, és a kereskedők nem akartak az események elébe menni, inkább megvárják az USDA-becslést és a kínai ünnepek elmúltát.
Hazai kereskedésünkbe hozott némi élénkülést, hogy a Duna hajózható – több búzatétel is gazdára lelt az elmúlt napokban, jellemzően 60.000,-Ft/to fölötti áron, még a takarmány minőség is. A malmi búzáknál megjelentek déli szomszédaink és 63.000,-Ft/to-s árakkal próbálkoznak – az igazán jó, 14-15 % fehérjés és 30 % fölötti sikérű búzák gazdái még kivárnak, tartják magukat a még magasabb árelvárásukhoz.
A kukorica árára nem tud kedvező hatással lenni az exportérdeklődés, a vagonos szállítások árszintje befagyott, a dunai szállításra Németország felé nincs nagy esély, a leszállított árak Mannheimbe 185,-EUR/to körül vannak ugyan, de ahhoz szállítóeszköz és víz a folyókba is kellene, és a bajor tőzsdén 174,-EUR/to-ért kínálják a kukoricát, míg Ausztiában már csak 150,-EUR/to-s árat jegyeznek.
Az árpa ára „szárnyal” vagy legalábbis úgy tűnik, hogy nincs ami megállítsa, az eladói oldal a 60.000,-Ft/to-s árakkal van piacon és időnként van, aki meg is adja ezt az árat.
Úgy látom azonban, hogy az új termés megint hozhat egy erősebb nyomást a szezon vége felé, az előrejelzések, becslések emelkedő vetésterületekről, jobb terméskilátásokról szólnak a hosszútávú statisztikák alapján, és ez meggátolhatja az árak további emelkedését. Változatlanul úgy tartom, hogy a búza ára stabil maradhat, de a többi gabonaféle árszintjénél inkább csökkenést prognosztizálok. Az olajosmagvak helyzete speciális, ott tényleg az fog dönteni, milyen lesz a vámháború kimenetele – a repce esetében vagyok optimista, még az argentin biodízel behozatal lehetősége mellett is.
