Az európai piacok helyzetét érzékenyen érinti Nagy-Britannia kiválása az EU-ból, de hogy mi és milyen jellegű nehézséggel kell majd szembenézni, nehezen dönthető el. Különösen amiatt, mert maguk a britek sem tudják, milyen megoldásban tudnak országon belül megegyezni.

Ami az Európán belüli forgalmat érinti, elsősorban a takarmánybúza és -árpa export lehetősége volt adott, az import oldaluk azonban az elmúlt években jóval nagyobb, az export 2-3-szorosa volt. Ezért lett fontosabb a politikai bizonytalanság hatása, a „nem lehet tudni, mi lesz” érzése.

Az európai, párizsi jegyzéseknek támaszt adott továbbra is, hogy a korábbi eladások miatt élénk a forgalom a kikötőkben és így a belső területeken is, és a kedvező időjárási helyzet emiatt nem hatott az árcsökkenés irányába.

Az World Ag Weather térképe alapján az elmúlt két hétben az észak-nyugat és észak-európai térségben 30-60 mm csapadék hullott, és ha a keleti régiót is nézzük, hasonló volt az orosz területekre jutó csapadék is. Ukrajna 5-15 mm-nyit kapott, ami az ottani elemzések szerint pont annyi volt, amennyi kellett ahhoz, hogy a tavaszi munkákat megfelelő ütemben tudják végzeni.

Sajnos az is látszik, hogy a Kárpát-medence alig kapott esőt, és amit érzünk és látunk is, itthon már komoly gondok lehetnek az őszi vetésű kultúrákkal is, és a tavasziak is száraz talajba kerülnek elvetésre.

A csapadék-ellátottság az USA-ban viszont pont ez ellenkezője, mint itthon. A fő búza és kukorica övezetekben az elmúlt hetek esőzései olyan mértéket öltöttek, amelyek a tárolt terményeket is károsították, a logisztikai folyamatokat megakasztották, és a tavaszi munkák megkezdését sem teszik lehetővé. Maga a csapadék mennyisége az elmúlt két hétben nem tűnik soknak, mert a jelentések szerint 75-125 mm között volt, de az intenzitása és az, hogy ez a szokásos csapadék többszöröse, az okoz gondot. Egyes területeken a lehullott csapadék az átlagos 4-6-szorosa, amit nem tud a talaj elszívni, így adódtak az áradások.

A kukorica chicagoi jegyzésében is látszódott a félelem, mert a hét elejei csökkenést követően a hét második felében már erősödés indult meg, amit az is elősegített a hét végén, hogy Kína 300 ezer tonna kukoricát kötött le. Ezt elemzők, mint jószándékú üzenetet is értelmezték, ami a viták csillapodását és a megegyezés lehetőségét vetítik előre. A búzánál is hasonló volt a kép, egyedül a szójabab jegyzése nem zárt pluszban pénteken.

Külön említést érdemel a kanadai repce, a canola jegyzésének alakulása, mert ez befolyásolja az európai olajosmag árakat is. Tavaly szeptembertől egészen február 20-ig egy meglehetősen szűk sávban ingadozott a jegyzés – tipikus oldalazó mozgást mutatva –, majd a kínai importtilalom hatására csökkenni kezdett. Ez fordult meg március elején, követve a többi termék áralakulását, de a héten újabb nagy árzuhanás következett be, miután nem látszik esély a megegyezésre Kínával, ami Kanada szokásos exportjának mintegy 40 %-át jelenti.

A világ egyéb tájairól sem érkeztek rosszabb hírek, így most annak lett jelentősége, hogy melyik nagy vevő, mikor lép piacra. Vannak azért meglepetések is, és ezek közül kiemelkedik, hogy Egyiptom ismét 180 napos fizetési határidővel írt ki tendert. Januárban még az volt a döntés, hogy azonnal fizetéssel fognak a továbbiakban dolgozni, mert a halasztott fizetés költségét meg kívánták spórolni. Ez azonban nem tartott sokáig és ez az eladókra áthárított finanszírozás a névleges árakat valószínűleg emelni fogja a heti vételi tenderen.

Az itthoni helyzet kettőséget mutat, mert az ótermésű árualapok iránt tovább csökkent a kereslet, lanyha a piaci forgalom, miközben az új termésről a gazdák egyre pesszimistább képet festenek. A fenti térkép is mutatja a fő gondot, a csapadékhiányt, de a hazai adatok alapján is az aszályos területek növekedése jól követhető.

Egy hete még a Tisza-menti területeken volt jelentős csapadék-hiány és ez mára a Dunántúl keleti területeire is átterjedt. Az elmúlt napok csapadéka a Nyugat-Dunántúlon sem tudott megfelelően érvényesülni, a szél már a talajra érkezéskor el is fújta a nedvesség nagy részét.

A meteorológiai elemzések még csak az Alföldre említik, hogy a homokos talajokon komoly gond van, de az egyébként „csapadékot kapó” Dunántúli területekről is jelezték, hogy a gyengébb talajú foltokon már kiszáradt az őszi vetésű búza.

A következő szezon kilátása így extrém helyzetet eredményezhet – míg a tágabb értelemben vett Európában kedvezőek a körülmények, a spanyol-olasz-szlovén-horvát-magyar vonalon kritikus helyzet állhat elő. Ez minket érint a legkedvezőtlenebbül, mert a spanyol és olasz igényeket ki lehet elégíteni a szokásos importcsatornákon, addig nálunk komoly versenyhelyzet állhat elő, a belföldi kínálatot, piaci helyzetet akár a búzánál is befolyásolhatja az import.

Régen nem volt arra példa, hogy ennyire kilógjunk a sorból, a legutóbbi katasztrofális termésünk búzából 2003-ban volt (2,9 millió tonna), de akkor az árak Európa-szerte magasak voltak, nem csak minket érintett a szárazság. 2010-11-ben és 2012-13-ban is 4 millió tonna körül volt a termésünk búzából, és akkor alakultak ki a 200-220 EUR/t-s árak, de most az látszik, hogy a körülöttünk lévő exportőrök 160-170 EUR/t-s határidős árakra számítanak.

Egyelőre azonban még ne temessük az új szezont, a búza is és a többi őszi vetésű növény is már többször megmutatta, csodákra képesek, és ha fordul kicsit a helyzet, megint az export lehetséges módjairól fogunk beszélni és nem az importról.

Addig is várjuk az esőt, és ahol tudjuk, őrizzük a nedvességet a talajban.