Természetes ellenségek, megfigyelés, színcsapdák, ragacslapok… Talán már senkinek sem idegen kifejezések, hiszen egyre több szó esik minden felületen a biológiai védekezésről. Korábban főként háztáji, kiskertészeti problémákat és megoldásokat olvashattak a rovatban, a mai cikket pedig a fóliás/üvegházas termesztés iránt érdeklők figyelmébe ajánlom.
Összegyűjtöttem azokat a kártevőket, melyek a zárt termesztőberendezések legkevésbé szívesen látott vendégei. Megtudhatjuk milyen problámákat okoznak növényeinken, mely remélhetőleg segítséget nyújt a beazonosításukban, és a célzott védekezésben. Olvashatunk a természetes ellenségeikről, majd a folytatásban az előrejelzésről, megfigyelésről is.
A zárt termesztőberendezésekben a biológiai védekezés alkalmazása előtt tisztában kell lennünk azzal, hogy a módszer célja nem a teljes kártevőmentesség, hanem a kártételi küszöbérték alatt tartás. Optimális környezet kialakítása nélkül ez nem valósulhat meg, amely több munkát, energiát, odafigyelést és pénzt is igényelhet (pl. hőmérséklet, páratartalom vagy a szükséges növényápolás, kézi munka). Mindezek mellett nélkülözhetetlen, hogy a megfelelő készítményt, természetes ellenséget válasszuk, és a megfelelő időben használjuk.
Érkezzenek tehát a váratlan kis vendégek:
Lepkekártevők (gyapottok-bagolylepke, gamma-bagolylepke)
A gyapottok bagolylepke kelő lárvái a bimbókba, virágokba és fejlődő termésekbe furakodva fogyasztják a generatív részeket. A gamma-bagolylepke táplálkozása során lyuggatja, szabálytalanul rágja a leveleket, növényi részeket.
Természetes ellenségei:
-Bacillus thurungiensis
Bt-t tartalmazó biopreparátumok kereskedelmi forgalomban kaphatók. Olyan endotoxint tartalmaznak, melyet a hernyók táplálkozásukkal vesznek fel, ami a bélfalat áttörve szepszist vált ki, így a célállat pusztulását okozza.
-Trichogramma tojásfürkész
A nőstény a lepketojásba süllyeszti saját petéit, amiben később a fürkészlárva fejlődik, és teljesen feléli belülről.
Aknázólegyek
A nőstények tojócsövükkel felsértik a levelet, a lárvák pedig kanyargó járatokat rágnak. Akár az egész növény elpusztulhat.
Természetes ellenségei:
-Fürkészdarazsak
A fürkészdarázs lárvák fejlődésük alatt az aknázólegyek testnedveit kívülről szívogatják, parazitálják.
Meztelen csigák
Különböző növényi részeket, levelet ablakosra rágják, ragacsos csíkot hagynak, termésbe fúrják magukat. Főként a zsenge, lédús növényeket kedvelik.
Természetes ellenségei:
-Rovarparazita fonálférgek
A fonálféreg ebben az esetben egy vektor, amely egyfajta baktériumot hordoz. Ez bejutva a gazdaállat testébe előemésztést végez a fonálféreg számára. A fonálféreg tömegesen szaporodik fel az előkészített táplálékon, majd az elpusztított gazdaállat tetemét elhagyják, és a talajban újabb példányt keresnek maguknak.
Gyökérgubacs-fonálférgek
A növényállományban jellemzően foltszerűen jelentkezik, már messziről felismerhető a foltokban sárguló, visszamaradó növény. A fonálférgek táplálkozása során a gyökerén olyan óriássejtek képződnek, melyek ezután már nem képesek a feladatukat ellátni, így leáll a víz-és tápanyagfelvétel. Ezek a kis/nagy gubacsok szabad szemmel is láthatók, ha kiássuk a gyanús egyedeket.
A fonálférgek elleni védekezés legelterjedtebb módja a talaj nélküli termesztés, rezisztencianemesítés és talajcsere.
Természetes ellenségei:
-Mézontófű vagy facélia
A facélia csökkenti a károsító fonálférgek számát, kiváló talajfertőtlenítő hatású.
-Hurokvető ragadozó gombák
A gomba tartós érintkezés után a fonálféreg testébe hatol, ammóniát bocsát ki, így megöli.
A következő részben olyan szívogató kártevőkről esik szó, akik vírusokat is terjesztenek táplálkozásuk során.
Felhasznált irodalom:
Budai Csaba – Biológiai növényvédelem hajtató kertészeknek