A szőlő színeződése már a késői érésű fajtákon is megkezdődött, a korábbi meleg kedvezett az érési folyamatoknak. Az esőktől a vékonyabb héjú fajtákon sok a kirepedt bogyó, ezért itt gyorsan terjed a szürkerothadás és a muslicáktól terjedő ecetes erjedés, emiatt a szüret során sok fürt megy veszendőbe. A lisztharmat, a peronoszpóra és a szőlő levélatka kártétele most a felső lombszinten terjed, mert a védekezéseket sok ültetvényben már abbahagyták.

A kígyóaknás szőlőmoly rajzása tovább tart, és a tünetek a kacsokon is megjelentek. A tarka szőlőmoly fürtkártétele csupán észlelési szinten figyelhető meg, főként csemegeszőlőben.

A lepkekabóca és az amerikai szőlőkabóca az elhanyagoltabb ültetvényekben fordul elő, gócosan, ugyanakkor ezeken a helyeken a filoxéra levéllakó alakja tömegesen szívogat. Az érési folyamatok előrehaladtával egyre több tőkén jelennek meg az edénnyaláb- és fitoplazmás eredetű betegségek tünetei. A gyanús tüneteket mutató tőkéket most célszerű megjelölni vagy csonkolni.

Sajnálatosan a vadgesztenyefák kevés kivételtől eltekintve gyakorlatilag augusztus végére elvesztették lombozatukat. Az ok elsősorban az aknázómoly idei erőteljes károsításában keresendő, illetve a védelem elmaradása miatt. Ha minden évben ez fog bekövetkezni, a fák sorsa meg van pecsételve.

Az amerikai fehér szövőlepke II. nemzedékének a hernyófészkei megjelentek ugyan a fákon, de a mostani hőség visszafogta a hernyók kártételét, így kisebb a fertőzés a vártnál.

A gyümölcsös ültetvényekben csökkenő intenzitás figyelhető meg a gyümölcsmolyok rajzásában. Az almamoly repülése leállt, almalevél-aknázómolyból a 3 napi fogás mindössze 3-5 db. A szilvamoly és a keleti gyümölcsmoly folyamatosan rajzik ugyan, de a fogott lepkék száma töredéke a korábbiaknál. Enyhén csökkent ugyan a nyugati dióburok-fúrólégy rajzása, de folyamatosnak mondható, és még így is sok van a csapdákban. A tojásrakás és a lárvakelés folyamatos. A szórvány és kezeletlen fákon megkezdődött a gnomóniás- és baktériumos fertőzésből eredő lombhullás.