Az idei év során – ellentétben az elmúlt két évben tapasztaltakkal – végre igazi, csapadékban bővelkedő őszi időjárás lepte meg a kalászos gabonákat termesztő gazdákat. Ez a „meglepetés” annyira jól sikerült, hogy a sokszor szélsőséges mértékű csapadékok és a szinte folyamatos esők miatt a búza vetésterületén még jó, ha 50%-os a vetés. Ugyanakkor a korábban elvetett és már javában zöldellő őszi árpa területeken sem igazán rózsás a helyzet.
Az őszi árpa a jelen időszakban 1-2 leveles és bokrosodás elején levő fenológiai állapotok között van országos szinten. Az árpa földek messziről gyönyörű, haragos zöld színben pompáznak és a távolból nézve nagyon sok embernek úgy tűnhet, hogy ez egy idilli kép, nincs itt semmiféle probléma.
Ha közelebbről megnézzük az őszi árpavetéseket, akkor nagy valószínűséggel felfedezhetjük a növények levelein azokat a halvány barnától egészen feketéig terjedő színárnyalattal bíró foltokat, amelyek mind a barna levélfoltosság (Cochliobolus sativus, anamorph alak: Bipolaris sorokiniana, korábbi nevén: Helminthosporium sativum) számlájára írhatóak.
A barna levélfoltosság kórokozója amolyan túlélő művész. Nagyon széles az ökológiai plaszticitása, azaz szinte mindennemű külső tényező fennállása mellett képes a tápnövény megfertőzésére. Bár alapvetően nagyon sok egyszikű növényt, gabona féle kultúrát képes megfertőzni, de döntően az árpán jelentkezik olyan populációval, amely már gazdasági kártétellel járhat.
A barna levélfoltosság az őszi árpán szinte bármikor, bárhol fellelhető, teljesen közönséges kórokozónak számít. Még a lisztharmatnál is gyakoribb. Ugyanakkor olyan mértékű fellépése, amely önmagában védekezési szükséghelyzetet okozhatna, az meglehetősen ritka. Igazság szerint olyan kórokozó, amely ellen általában önmagában nem kell védekezni. Nagyon gyakori, de kicsiny pusztító erővel „megáldott” kórokozó. Fellépése esetén meglehetősen ritka a kórokozó által okozott levélfoltok felett a levél elhalása. Ugyanez a közeli rokon hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres) esetében már más, ott már néhány (3 – 7 folt levelenként) folt az adott levél gyors elhalását okozza.
Jelen időszakban, november első dekádjában már több hete folyamatosan nedves körülmények uralkodnak az őszi árpa földeken, döntően alacsony, 10 Celsius fok alatti hőmérsékletek mellett. Ezek a körülmények a melegkedvelő hálózatos levélfoltosságnak nem kedveznek, viszont a barna levélfoltosság számára szinte ideálisnak mondhatóak.
A szinte folyamatos felületi nedvesség borítás nagyon kedvez ennek az alapvetően nedvesség igényes kórokozónak. Természetesen töb más kórokozó is örülne egy ilyen nedves körülményekkel teli időjárásnak, de számukra más körülmények eddig (és valószínűsíthetően ez után is) akadályozták a számottevő mértékű felszaporodást.
Az árpa lisztharmat (Blumeria graminis f. sp. hordei) számára a jelenlegi nedvesség már több, mint amennyi szükséges. Ez a kórokozó sokkal inkább kedvelné a napfényes őszi időszakot, amikor csak hajnalban van pára, harmat. A sorozatos esőzések sem segítik a felszaporodását, hiszen minden kinevelt konídiumot lemosnak a talajra. Az árpa törpe rozsdája (Puccinia hordei) alapvetően meleg igényes kórokozó, amelynek a jelenlegi hűvös, csapadékos hetek nagyon nem kedveztek. A csapadékos időjárás uredospóra lemosó hatása is fékezte a kórokozó szaporodását. A rinchospóriumos levélfoltosság (Rhynchosporium secalis) számára a csapadékban bővelkedő időjárás ugyan szinte optimális, de melegkedvelő kórokozóként a hűvös időjárás miatt csak az ország déli megyéiben tudott ez a kórokozó néhol megjelenni.
A fent vázolt okok következtében az országban nagyon sok helyen az őszi árpa vetésekben szinte egyedülálló kórokozóként a barna levélfoltosság jelent meg, viszont helyenként olyan mértékben, amely már sok gazdálkodót elgondolkodtat a védekezést illetően.
A barna levélfoltosság kórokozója ugyan nem egy „nagy tűzerejű” kórokozó, de képes lehet egy durva felszaporodás során jelentősen legyengíteni a telelőre készülő árpa növényeket. Ráadásul, nekrotróf életvitelű kórokozóról lévén szó az ősszel elpusztított leveleken áttelelve tavasszal hatalmas inokulum mennyiséggel támadhatja az akkor eléggé legyengült állapotban levő növényeket.
Fentiek figyelembe vételével felmerülhet a kérdés, hogy mekkora fertőzési szintig lehet elengedni ezt a betegséget egy durva fertőzés kialakulásának veszélye nélkül. Mivel nem egy nagy sebességgel terjedő és hatalmas pusztító erővel felvértezett kórokozóról van szó, amely ráadásul szinte miden állományban jelen van valamekkora populációval, így az javasolható a termesztők részére, hogy ha a növények túlnyomó többsége (80%felett) fertőzött és az egyes növényeken a fertőzés már elérte a levélfelület 10%-át, akkor a védekezés indokolt.
Nyilvánvalóan felmerül a kérdés a gazdák részéről, hogy ilyen hideg, nedves időben permetezzünk? Mivel? Mikor? Alapvetően védekezni akkor kell, illetve attól az időponttól kell, amikor a kórokozó populációja, illetve a kártétel mértéke elérte a védekezési küszöbértéket. Egy erősen fertőzött árpa tábla esetében a lehető legközelebbi időpontban!
A „Mivel?” már bonyolultabb kérdés. A jelen időszakban a fokozatosan hűlő napi hőmérsékletek már nem igazán teszik lehetővé a levélbetegségek, így a barna levélfoltosság ellen egyébként igencsak hatékony triazolok alkalmazását. Így vagy a strobilurin hatóanyagú készítmények, vagy az újabb, azol jellegű hatóanyagokat tartalmazó gombaölő szerek felhasználása hozhat csak kellő hatékonyságot.
Nyilvánvalóan a kezelések elvégzését és hatékonyságát még több tényező is akadályozhatja. Elsőként említendő a táblák és a hozzájuk vezető utak állapota. Hiába süt a nap, meleg is van valamennyire, ha a traktor a permetező géppel elássa magát a legelső földúton. A növények hosszú, reggeli harmat borítása sem segíti a kezeléseket. Egy nedves árpa állomány lepermetezése teljesen felesleges, még ha rá lehet menni a területre, akkor is. A kijuttatott gombaölő szer a permetlé cseppel és a növényről lefolyó harmattal igen gyorsan lejut a talajra, ahol már hatását veszti még a legjobb készítmény is.
Az őszi árpák most sok helyütt növénykórtani jellegű veszélyben vannak. Fontos az állományok gondos szemlézése és ha szükséges, valamint minden külső körülmény (utak állapota, növény nedvesség, stb…) segítségünkre van, az időben végrehajtott védekezés. Fontos a helyes szer választás és a dozírozásnál nem célszerű elfelejteni, hogy ez a kórokozó egy Helminthosporium faj (még ha „átkeresztelték” is), így ha az alkalmazott készítménynél „tól – ig” dózis lenne feltüntetve, akkor az alsó dózis jó eséllyel nem fog elégséges hatást nyújtani.
