A második világháborút követően megpróbálták a citrusféléket meghonosítani Magyarországon, ám a kísérlet csúfos kudarcot vallott.
A tanú című 1969-es (és csak 1979-ben bemutatott) filmből biztosan sokan emlékeznek arra, milyen keservesen folyt a „magyar narancs” termesztése. A történet hátterében a valóság áll, hiszen az első ötéves terv idején, 1949-től a citrusfélék meghonosításával is megpróbálkoztak Magyarországon. Ahogyan nem lettünk a vas és acél országa, úgy a citromé és narancsé sem, ez a próbálkozás megmaradt tudománytörténeti érdekességnek.
„Magyarországon olyan területet kerestek, amely szélvédett, megfelelő a páratartalom és az elhelyezkedés. Erre a célra a Balaton vidékét találták ideálisnak”
– olvasható a 24.hu összefoglaló cikkében. A tényleges telepítésekre 1951-től került sor, ekkor Keszthelyen, Tihanyban és Balatonakaliban citrom-, mandarin- és narancsoltványokkal kísérleteztek két kataszter holdnyi területen. Tihany klímája meglepően kedvezett a citromnak, amely páraigényes növény, így azzal szabadföldön is sikereket értek el a kutatók. 1952-ben a kísérletet a Badacsonyra is kiterjesztették a Szovjetunióból érkezett több ezer darab oltvány révén.
Óvatosságból Magyarországon az árokba ültetést alkalmazták, így próbálták védeni a hidegtől a mediterrán klímához szokott növényeket. A Szovjetunió könnyen parancsolgatott, hiszen ott már 1917-ben, a nagy forradalom évében 500 hektáron termesztettek citrusféléket, vagyis a második világháború után már négy évtizedes tapasztalattal rendelkeztek ezen a téren. A termesztés elsősorban a mai Grúzia területére összpontosult, a Kaukázus keleti részén pedig alkalmasabb volt hozzá a klíma, mint a Balaton-felvidéken.
Magyarországon a nagy terv kudarcot vallott, az oltványok már az első fagyos télben elfagytak, ráadásul megjelenésük a szőlőtermőterületek korlátozásával járt, ami szintén veszteségként jelent meg. A citrustermesztés a későbbiekben sem bizonyult sikertörténetnek Magyarországon, de azért zárásként a fertődi kísérleti állomáson még egy megrendezett szüretet is tartottak a kíváncsi szovjet delegációnak. A próbálkozások csendben haltak el az 1950-es években, de már addig is rengeteg pénzt és energiát költött hazánk a projektre.
Most Lajosmizsén terem a magyar citrom:
