Megoldás lehet-e a probléma kezelésére a pályázatok keretében elérhető 300 milliárdos injekció?
Lehet, hogy túlzás, de a harmadik, vagy negyedik legnagyobb iparág Magyarországon az élelmiszeripar, amely európai összehasonlításban sereghajtó, és amely válság közeli állapotban van. Ezekkel a szavakkal nyitotta meg a konferenciát Éder Tamás. Megoldás lehet-e a probléma kezelésére a pályázatok keretében elérhető 300 milliárdos injekció? Erről folyt a rendezvénysorozatot megnyitó tanácskozáson a vita és/vagy eszmecsere 2016. szeptember 20-án Budapesten, a Kopaszi gáton.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) ez év őszén rendezvénysorozatot szervez (IX.13-án már hírül adtuk) az élelmiszeripari vállalatok, feldolgozók részére. Ennek nyitányáról tudósítunk.
*
A magyarországi élelmiszeripar helyzete és jövőképe címmel az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) munkatársai által összeállított tanulmányt ismertette a munkacsoport vezetője, Kürthy Gyöngyi (novemberi lapszámunk fókuszában az élelmiszergazdaságról olvashatnak, amelyben a jelen előadás anyagát is közreadjuk).
*
Az elhangzottakról dióhéjban:
Nemzetközi összehasonlításban, a hazai élelmiszeripar katasztrofális helyzetben van, amely számos okra vezethető vissza pl.:
– elavult technológiák,
– szerény innováció, az is elsősorban a termékfejlesztésekre korlátozódik,
– a beruházások alacsony szintje,
– gyenge marketing tevékenység és márkaépítés,
– esetenként a termékek iránti bizalmatlanság.
Mindezek ellenére az export pozíciónk tette működőképessé az élelmiszeripart, mert a hazai fogyasztás oly mértékben esett vissza, hogy nem generált kellő keresletet az iparágak felé. (Ez jórészt a jövedelmi viszonyokkal magyarázható.)
Ezen a helyzeten kíván segíteni ennek a tényfeltáró munkának a figyelembe vételével ez a pályázati lehetőség, amely az élelmiszeripar szereplői számára a közeljövőben megnyílik.
*
Néhány megállapítás a tanulmányból, amelyeket célszerű lesz figyelembe venni:
– a globális élelmiszeripart, néhány szakágazat kivételével a nagyméretű, multinacionális vállalatbirodalmak uralják,
– a mérethatékonyságból eredően intenzívebb az innováció, hatékonyabb a marketing tevékenység és eredményesebb a márkaépítés,
– a magyarországi élelmiszeripar meghatározó cégei is – néhány kivételtől eltekintve – legfeljebb közepes méretűnek számítanak a globális vállalatokhoz képest,
– hazánkban is a külföldi hátterű, tőkeerős cégek vannak helyzetben, a nemzetközi vállalatstratégiák részeként.
*
A magyarországi helyzetet súlyosbítja, hogy az egyes cégek vezetői a korábban felsorolt hiányosságokat nem ismerik fel.
Elégedettek a sokhelyütt elavult gépparkkal, nem jól gazdálkodnak a munkaerővel (alacsony munkabérek), nem jól mérik fel a piacokat, nem használják ki a meglévő kapacitásokat, nincs igény a korszerűsítésre, a hatékonyság növelésére.
*
Mi lehet a kiút?
Az ágazat jövője a makrogazdasági környezettől függ, úgy, mint belső vásárlóerő, adózás, munkabérek.
Meghatározó a technológiai fejlesztés, az innovatív termékszerkezet kialakítása. Ennek legfőbb akadálya a forráshiány. (Ezen segíthetnek a pályázatok.)
Fontos a méretgazdaságosság, az árversenyképesség, a piackutatás és az intenzív marketing.
Ezzel egyetértett a NAK élelmiszergazdaságért felelős elnökhelyettese, Éder Tamás, és Feldman Zsolt FM helyettes államtitkár is.
*
A résztvevők megállapították, hogy nem kis felelősség terheli azokat, akik a hazai élelmiszeripart ebbe a helyzetbe juttatták, amely visszavezethető az átgondolatlan, vagy érdekvezérelt privatizáció időszakára. Most azonban a cél nem a múlton való merengés, hanem a jövő tudatos felépítése. Éder Tamás a megnyitójában úgy fogalmazott, hogy manapság több a tanácskozás, mint az ott elhangzó értelmes gondolat. Reményét fejezte ki, hogy ezúttal fordítva lesz. És igaza lett.
(Dr. Bódis László – Agrofórum Online)
