A korábbi években sokszor, legutóbb három hete halhattunk mérgezés miatt elpusztult sasokról, amelyek szinte kivétel nélkül a ragadozókra irányuló illegális pusztításnak estek áldozatul. Ez ellen több esetben hatásosan sikerült fellépnie az MME-nek, a természetvédelmi szervezeteknek és a hatóságoknak, így ezek előfordulása jelentősen csökkent a 2011-2013-as időszakhoz képest.
Ezzel szemben az utóbbi két évben rohamosan nőtt a nem megfelelő módon alkalmazott rágcsálóirtó szerek következtében elhullott ragadozó madarak száma. A legnagyobb gondot egyértelműen a kereskedelmi forgalomban is kapható brodifakum hatóanyag-tartalmú készítmények okozzák, amelyek képesek felhalmozódni a táplálékláncban és blokkolják a gerinces szervezetek véralvadási mechanizmusát, így külső és belső vérzéseket okoznak és néhány napon belül a mérgezett állat kínhalálához vezethetnek.
Ez a hatóanyag jelenleg Magyarországon az engedélyezési okiratban megjelölt módon, azaz kis dózisban, lakossági felhasználásra kizárólag beltéren vagy zárt etetőállomásokon használható. A gazdálkodók a szabályozás ellenére a gyakorlatban sajnos ezt sok esetben figyelmen kívül hagyják, és nagyobb mennyiségben, illegálisan alkalmazzák mezőgazdasági területeken, elsősorban a mezei pocok és a hörcsög gyérítésére. Az irtószer nem megfelelő alkalmazása 2015-ben már komoly vadgazdálkodási kárt is okozott, 80 őz és 10 mezei nyúl pusztulásához vezetett Békés megyében.
Annak ellenére, hogy a szer csak kis dózisban, beltéren vagy zárt etetőállomáson alkalmazható, a képeken is jól látszik, hogy egyes gazdálkodók ezt az előírást figyelmen kívül hagyják (Fotó: Fatér Imre/MME).
A szer madárvédelmi vonatkozásaira egy nyomkövetővel felszerelt parlagi sas hívta fel a figyelmet 2017 tavaszán. A Vasvári Miklós ornitológusról elnevezett madár teteme a Bükki Nemzeti Park egy eldugott erdejében került elő, de a nyomkövető jelei alapján kiderült, hogy iderepülése előtt egy nappal még innen 200 km-re, Battonya külterületén, Békés megyében táplálkozott. Ettől a helytől nem messze bekerült egy másik parlagi sas is, amely néhány nap múlva elpusztult az állatorvosoknál. A laborvizsgálatok beigazolták, hogy mindkét madárral ez a rágcsálóirtó szer végzett. Ennek ellenére az elkövetők felelősségre vonása rendőrségi és hatósági feljelentéseket követően, az egyértelmű bizonyítékok ellenére sem történt meg.
Az esetek felderítését az is nehezíti, hogy a madarak a mérgezési gócpont helyszínétől akár több száz kilométerre is elrepülhetnek. Az elpusztult sasok megtalálásában fontos szerepe volt az MME két keresőkutyájának („Falco” német-, „Carlo” pedig belga juhászkutya), valamint a természetvédelmi őrszolgálatnak.
2018 őszétől ugrásszerűen nőtt az ilyen mérgezés következtében elpusztult védett és fokozottan védett madarak száma. A NÉBIH laboratóriumi vizsgálata nyolc parlagi sas, három uhu és két egerészölyv esetében már igazolta, további hat parlagi sas, egy rétisas és három egerészölyv esetében a tünetek és a megtalálási helyszín pedig valószínűsíti a hatóanyag jelenlétét. Az összesített természetvédelmi kár már meghaladja a 15 millió Ft-ot, ugyanakkor az elpusztult védett vagy vadászható állatok legnagyobb része soha nem kerül elő, így a valós kár ennek bizonyosan a sokszorosa.
Nem kérdés, hogy egy új és országosan igen jelentős természetvédelmi és vadgazdálkodási problémáról beszélhetünk, amely rendszerszintű és gyors megoldást igényel. Ennek érdekében az MME megbeszélést kezdeményezett az Agrárminisztérium illetékes főosztályaival és levéllel fordult a természetvédelemért felelős helyettes államtitkárhoz.
A brodifakumról bővebben:
A brodifakum egy második generációs véralvadásgátló szer, amit az 1970-es években fejlesztették ki rágcsálók hatékony gyérítése céljából, majd a szabadalmi jogok feloldását követően az 1990-es években terjedt el igazán. Több tanulmány számolt be arról, hogy potenciálisan bioakkumulatív, képes felhalmozódni a célszervezet májában és veséiben, így a mérgezett zsákmányt vagy tetemet elfogyasztó ragadozón is kifejtheti toxikus hatását. A hatóanyag az emberre is potenciálisan veszélyes, ezért az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) 2014-es ülésén valamennyi véralvadás-gátláson alapuló rágcsálóirtót súlyos kritikával illették. A vadvilágra kifejtett káros hatását több országban leírták már: Új-Zélandon a behurcolt rágcsálók elleni felhasználása a mocsári rétihéjákat veszélyezteti, míg egy kaliforniai tanulmányban több emlős- és madárfajban mutatták ki jelenlétét.
A mezei pocok időszakos elszaporodását gradációnak nevezik. Ilyen években valóban komoly mezőgazdasági kárt okozhat, azonban a gyors inváziót a populáció hasonlóan gyors összeomlása követi. Természetes ragadozói közé számos védett és fokozottan védett faj- és állatcsoport tartozik: siklófajok, ölyvek, kányák, vércsék, baglyok, vadmacska, borz, menyét, illetve a nem védett róka és az aranysakál is. A ragadozó madarak rágcsállóállomány-szabályozó szerepe műfészkek és T beülőfák kihelyezésével tovább növelhető, ami spanyolországi kísérlet alapján akár meg is előzheti a rágcsálók elszaporodását. Ezzel szemben a rágcsálók irtására helytelenül kihelyezett csalétkeket számos vadászható vadfaj, így az őz, mezei nyúl, fácán, vaddisznó is felveheti, ezért az ilyen szerek engedélyezése és alkalmazása a jelenleginél sokkal nagyobb körültekintést igényelne.
