A természetvédelmi kutatások történetében is kiemelkedő eredményt értek el a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem szakemberei.
A MATE Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézetének Halászatfejlesztési Tanszékén ugyanis elsőként sikerült dunai ingolát szaporítani és a szaporulatot természetvédelmi célból visszatelepíteni. A projekt nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is úttörőnek számít. A kutatás egy olyan ősi gerinces faj megőrzését szolgálja, amelynek mesterséges szaporításával korábban sehol nem foglalkoztak.
Egy 360 millió éves evolúciós örökség nyomában
Az ingolák a ma is élő legősibb gerincesek közé tartoznak. Testfelépítésük és életciklusuk több százmillió éve alig változott, így különleges helyet foglalnak el az evolúciós kutatásokban.
Megjelenésük angolnaszerű, testük pikkelytelen, állkapcsuk nincs, szájukban pedig jellegzetes szívófogak találhatók. Biológiai sajátosságaik közé tartozik, hogy ivarszerveik páratlanok, izomzatuk felépítése pedig számos ősi bélyeget őrzött meg.
A feltételezések szerint a kifejlett egyedek az ívási időszakban felhalmozott energiatartalékaikat használják fel, majd a szaporodást követően elpusztulnak. A lárvák ezzel szemben detritusszal táplálkoznak, és három–öt év fejlődés után alakulnak át rövid életű ivarérett egyedekké.
Világelső természetvédelmi beavatkozás a dunai ingola érdekében
A dunai ingola hazánkban fokozottan védett, endemikus faj, amelynek ex situ konzervációbiológiai kutatásai a szakértők tudomása szerint eddig nem indultak el sehol a világon.
A 2025–2026 között zajló munka az NKFI Advanced (No: 150916) pályázat támogatásával valósult meg a MATE Halászatfejlesztési Tanszéke és a Duna-Ipoly Nemzeti Park együttműködésében.
A kutatók ivarérett példányokat gyűjtöttek a Rábából, majd hormonálisan indukált szaporítással, illetve természetes úton beérett egyedek bevonásával sikeresen nyertek ivartermékeket. Az ikrák megtermékenyítését száraz termékenyítési eljárással végezték, ezt követően pedig az embriókat és lárvákat különböző fejlődési stádiumokig nevelték.
Több mint tízezer egyed térhetett vissza természetes élőhelyére
A kutatás során két éven át olyan, közvetlenül kelés előtt álló – 18–23 napos embriókat tartalmazó – ikrákat, valamint néhány napos lárvákat telepítettek vissza a szülőállatok eredeti ívóhelyére.
A cél az volt, hogy az ikraragadozók által kevésbé veszélyeztetett fejlődési szakaszban kerüljenek vissza a természetes környezetbe, így nagyobb eséllyel folytathassák fejlődésüket.
A program során összesen 10.105 egyedet telepítettek vissza a szakemberek. Ennek természetvédelmi értéke meghaladja az egymilliárd forintot.
A kutatás folytatódik: evolúcióbiológiai és természetvédelmi jelentőség egyszerre
A munka a visszatelepítéssel nem zárult le. Hazai és nemzetközi együttműködésben jelenleg is zajlik a dunai ingola szaporodásbiológiai sajátosságainak feltárása.
A kutatásban a MATE mellett az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, valamint a japán Kanazawa University és az Egyesült Királyságban működő Birmingham University szakemberei vesznek részt.
Az eredmények nemcsak az evolúcióbiológiai ismeretek bővítéséhez járulhatnak hozzá, hanem közvetlen természetvédelmi hasznosulással is bírnak.
Képek: Müller Tamás.
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
