Aki évtizedek óta foglalkozik állattartással, annak aligha lehet újat mutatni ezen a téren. Egy német gazda most mégis kétségbe esett a borjai viselkedése miatt.
Váratlanul megbetegedtek a borjak egy németországi gazdaságban, aztán az ok is hamar kiderült. A fiatal jószágok rendszeresen felnyalogatták a vizeletüket a betonaljzatról, és ez több, mint rossz viselkedési forma, az okokat mélyebben kell keresni. Már csak azért is, mert ez a kokcidiózis nevű, gyorsan terjedő bélbetegséghez vezet, ami véres hasmenést, súlyos fogyást és elhullást okozhat.
A vizeletfogyasztás komoly állattartási problémára vezethető vissza. Ritkán jelentkezik elszigetelten, ezért is különösen veszélyes. A jószágok ilyenkor mindig valamiféle hiányt kompenzálnak: kevés a rendelkezésre álló víz vagy a szervezetükbe juttatott ásványi anyag (gyakori a rézhiány is), vagy egyszerűen a tartási körülményeik nem megfelelők, túl szűkösen férnek el az istállóban. Az esetek többségében a felsoroltak kombinációja vezet a szokatlan viselkedéshez, illetve az, hogy a fiatal állatok unatkoznak, kevés aktivitási lehetőségük kínálkozik.
A vizelet azért lehet megfelelő a nélkülöző borjak számára, mert nem egyszerűen folyadékot kínál nekik, hanem magas sótartalmat is. Mivel a jószágok képesek eltanulni egymástól a módszert, ezért különösen fontos a korai beavatkozás. Az okok felderítését célszerű az ivóvíznél kezdeni: van-e elegendő hozzáférési hely (még a csorda alacsonyabb rangú állatai számára is), megfelelő-e a víznyomás és vízáramlás, és persze kielégítő-e a víz minősége, íze, tisztasága. Ez különösen a kutakból nyert víznél lényeges szempont.
Azt is érdemes felülvizsgálni, hogy a kiosztott takarmány megfelel-e a borjak adott életkori igényeinek. Szélsőséges esetben akár vérvizsgálatot is végre lehet hajtani az állatokon, hogy milyen ásványi anyagot, tápelemet hiányolnak. A vizeletfogyasztást gyakran a foszforbevitellel hozzák összefüggésbe, bár itt nem mutatható ki egyértelmű korreláció. Nem szabad bagatellizálni a borjak életkörülményeinek minőségét sem, ha ugyanis nem megfelelőek a tartási viszonyok, az könnyen stresszhez és szokatlan viselkedéshez vezethet.
Szarvasmarhatartás szakszerűen:
