A sarplaninai juhászkutya vagy másik nevén jugoszláv farkasölő fajta több ezer év alatt alakult ki az egyszervolt Jugoszlávia hegyvidéki területein. Ezek a hatékony őrkutyák évszázadok óta védik a nyájakat a pásztorok mellett, akik gondosan szelektálják őket hűségük, intelligenciájuk, bátorságuk és a nyájjal/családdal való gyengéd kapcsolatuk alapján.
A sarplaninai juhász a volt Jugoszlávia délkeleti hegyvidéki területeiről származik. Ezek a csodálatos munkakutyák a Šar-hegységről (Šar Planina) kapták a nevüket, amely a Balkánon belül egy hegyvonulat, Észak-Macedónia északnyugati területein, Koszovóban, Szerbiában és Albánia északkeleti területein húzódik.
Jugoszlávia összeomlása után az FCI (Federation Cynologique Internationale, Nemzetközi Kinológiai Szövetség) Szerbiát és Macedóniát ismerte el a fajta származási országaként. Az eredeti név, a šarplaninac szó szerinti fordítása „(kutya) a Šar-hegységből” vagy „Šar-hegyi kutya”.
Több ezer éve végzi ugyanazt a munkát
Mivel ősi fajtáról van szó, pontos eredetüket nehéz meghatározni; valószínűleg a sarplaninai juhászkutya ősi görögországi és törökországi nyájvédő típusoktól származik. Azt is feltételezik, hogy a Földközi-tenger felé vándorló ázsiai népek további fajtákat is kevertek a génállományba, például a tibeti masztiffot. A molosszok az ókori görög törzsek egy csoportja voltak, amelyek ezeket a történelmi régiókat lakták, és vad kutyáikról voltak híresek. Ezeket a molossz pásztorok a hegyekben arra használták őket, hogy megvédjék nyájaikat a ragadozóktól.
Az Oszmán Birodalom idején a sarplaninai juhászkutyák ősei a nyarat a nyájakkal és a pásztorokkal együtt a Šar-hegység legelőin töltötték, és a nyájakkal együtt vándoroltak a görögországi Thesszáliában található telelőhelyekre. Ezeket a kutyákat több száz éven át célirányosan, kizárólag a munkájuk és a természetük alapján tenyésztették, hogy olyanná váljanak, amilyenek ma. Vitathatatlan, hogy jól szelektált, kiváló nyájőrző típusú fajtává vált, amely akár a farkasokkal is elbánt.
Új idők, új feladatok
Mivel a jugoszláv farkasölő remekül dolgozott, végül más állatfajok védelmét is rábízták. Ma már a Balkánon többek között a szarvasmarhákat és a kecskéket is ezek a kutyák védik a ragadozóktól. Sőt nemcsak a juhászokat segítették a hegyekben, hanem a sarplaninai juhász a fegyveres erőkben is szolgálta a nemzetét. Hatékonynak bizonyultak a fontos katonai létesítmények, börtönök védelmében is.
Először 1928-ban a Jugoszláv Királyság hadseregében használták őket katonai célokra, majd később Josip Broz Tito, az ország diktátora alatt a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Jugoszláv Néphadseregében. Kiderült, hogy a katonai objektumok és laktanyák őrzésében is rendkívül hatékonyak. A mai napig őrző-védőként használják őket a szerbiai hadseregben a hegyvidéki területeken.
Érdekesség, hogy a sarplaninai juhászkutya tenyésztését az 1970-es évekig teljes mértékben a jugoszláv állam ellenőrizte, és nem engedélyezték a nemzetközi exportot, ami nagyban korlátozta az ismertségüket más országokban.
Manapság persze már hozzáférhető fajta, sőt, világszinten is kiemelkedően sikeres magyar tenyésztője van, mégsem ajánlott mindenkinek. Nagy és erős kutyák (30-45 kg), amelyek fokozottan védik a családjukat, és más kutyákkal szemben könnyen agresszívvá válhatnak. Magabiztosak, gyengekezű, következetlen gazdától könnyen átvehetik az irányítást. Következetes munkával viszont jól kezelhetőek.
Fotó: Pixabay
