Manapság már semmin sem lepődik meg az ember. Vagy mégis? Miért hasonlít az emberi agyra egy növény? És miért áraszt rothadóhús-szagot egy másik? Hogy lehet, hogy az egyik úgy néz ki, mint egy vérző emberi test, míg egy másik úgy, mint egy szemgolyó?
Fedezzük fel együtt a természet legfurcsább növényeinek hátborzongató gyűjteményét!
1. Bleeding heart, avagy szó szerinti fordításban „Vérző szív” (Lamprocapnos spectabilis)
Magyarul ugyan „Nagy szívvirág”-nak nevezzük ezt a furcsa küllemű növényt, ami sokkal pozitívabban hangzik, mint az angol megfelelője, de mivel ma a horror-növényekre fókuszálunk, a Vérző szív (vagy síró szív – mert így is nevezik) már csak a neve miatt is kiérdemelte a növények között a dobogót.
Ez a Szibériában, Észak-Kínában, Koreában és Japánban őshonos, tavasszal virágzó növény a nevét szív alakjáról és jellegzetes fehér, cseppekre emlékeztető csúcsairól kapta. Az első példányokat Robert Fortune botanikus vitte magával az Egyesült Királyságba a XIX. században.
2. „Kakastaréj” – avagy a Tarajos celózia (Celosia argentea var. cristata)
Ennek a bokros növénynek különleges, valóban kakastaréjra emlékeztető virágai vannak. Furcsa külleme ellenére a Kakastaréj gazdag múltra tekint vissza a tradicionális népgyógyászatban, hiszen a fejfájástól a menstruációs görcsökig rengeteg panaszra és betegségre gyógynövényként használták.
3. Az angolul „Japán vérfű” nevet viselő – magyarul kevésbé hátborzongatóan hangzó – Alangfű (Imperata cylindrica) a nevét jellegzetes vérvörös leveleiről kapta, amelyek valóban úgy festenek, mintha vérbe mártották volna őket. Ez az évelő növény merész színe miatt igen népszerű a kertészek körében. Óvatosan kell azonban bánni vele, mert a növény minden olyan fajtája, amelynek nincsenek piros árnyalatai, erősen invazív.
4. Az angolul „Boszorkányhajnak” vagy „Fojtófűnek” nevezett Cuscuta – magyar nevén Aranka (vagy aranyfonalfű, boldogasszony haja, herefojtó, köszvényfű) egy meglehetősen kísérteties megjelenésű, több mint 200 különböző élősködő növényből álló nemzetség.
A trópusi éghajlaton őshonos, de a mérsékelt égövi területeken is előfordul. A Cuscuta úgy fest, mint egy nagy halom összegubancolódott fonal vagy damilköteg, amely a fák ágairól lóg lefelé. Színe zöld, barna vagy narancssárga. A szaporodásához más növényekből kell táplálkoznia (a vámpírokhoz hasonlóan). A szakértők szerint a Cuscuta képes felismerni a körülötte lévő növényeket.
5. Bazsalikom (Ocimum basilicum)
Ezt a népszerű fűszernövényt ma már inkább az olasz konyhákkal és a salátákkal, mintsem a boszorkánysággal hozzák összefüggésbe, de ez nem mindig volt így. A viktoriánus floriográfia – a virágok színének és formájának jelentést tulajdonító tudomány – a bazsalikomot a gyűlölettel társította. Ez a kapcsolat az ókori görögöktől származik, akik úgy érezték, hogy a növény levelei egy baziliszkusz (olyan mesebeli lény, amely a kakas, a sárkány és a gyík keveréke) kinyíló állkapcsára hasonlítanak.
6. Nadragulya (Atropa belladonna)
A nadragulya vagy maszlagos nadragulya (Atropa bella-donna) egy rendkívül mérgező gyógynövény, amelynek elfogyasztása delíriumot, hallucinációkat és végül halált okoz. A belladonna szó szerinti fordítása „szép hölgy” (a Magyar néprajzi lexikon szerint szépasszony).
A középkorban a nők a bogyók levét használták a pupilláik kitágítására, hogy vonzóbbnak tűnjenek, a nadragulya az évszázadok során azonban inkább méregnek számított: rossz híre miatt az emberek azt gondolták, hogy a boszorkányok a belőle készült főzetet elfogyasztva repülni is tudnak.
7. „Farkasölőfű”, avagy a Havasi sisakvirág (Aconitum)
A gyönyörű virágairól felismerhető havasi sisakvirág egy gyorsan ható méreganyagot tartalmaz, amely hányingert, hányást, bénulást, légzési és szívproblémákat okozhat, mielőtt megölne. Kínában mérgezett nyilak készítésére használták, és a nadragulyához hasonlóan már az ókori Rómában is népszerű méreg volt. A „farkasölőfű” elnevezés a tizennyolcadik századból származik, amikor még farkasok mérgezésére használták.
8. Foltos bürök (Conium maculatum)
A rendkívül szívós, mérgező bürök invazív növény, amely akár 2,4 méter magasra is megnőhet. Magjai és gyökerei különösen mérgezőek. Ha halálos volta nem lenne elég, hogy elriassza az iránta érdeklődőket, visszataszító szaga figyelmeztetésképpen szolgálhat, hogy ezt a növényt jobb elkerülni. Az ókori Görögországban a foltos bürökből készült mérget sokszor rabok, köztük a filozófus Szókratész megmérgezésére használták.
9. Dögvirág (Stapelia gigantea)
A Tanzánia és Dél-Afrika sivatagos vidékein őshonos virágos növény, a dögvirág (vagy varangyvirág) a nevét abszolút visszataszító szagáról kapta. Rothadó hús szagát bocsátja ki, hogy a beporzásra késztesse a legyeket. A növénynek olyan szörnyű szaga van, hogy a tudósok azon dolgoznak, hogyan lehetne az emberi étvágyat elnyomó szerként használni.
10. Kobraliliom (Darlingtonia californica)
E kísérteties lista leghelyesebb képviselője vitathatatlanul a kobraliliom vagy kaliforniai kancsóvirág, egy húsevő növény, amely mocsarakban nő. Nevét csőszerű alakjáról kapta, amely egy kobra csuklyájára hasonlít, míg villás levele egy nyelvre emlékeztet.
A növény úgy ejti csapdába a rovarokat, hogy magához csalogatja őket, ha pedig a zsákmány már bent van, az áttetsző csuklyán átszűrődő fény megakadályozza, hogy a zsákmány megtalálja a kijáratot. A lefelé mutató szőrszálak biztosítják, hogy a rovar útja egyirányú legyen.
11. Titánbuzogány (Amorphophallus titanium)
Nem tévesztendő össze a fenti dögvirággal – ez egy másik növény, amely virágzáskor rothadó tetemek szagát árasztja. A „hullavirágnak” nevezett növénynek öt-tíz évbe is beletelhet, mire először virágzik, és további két-tíz évbe is beletelhet, mire újra virágzik, ezért ritka élmény, amikor szagot áraszt.
12. Vénusz légycsapója (Dionaea muscipula)
Charles Darwin szerint a húsevő növények ikonikus képviselője „a világ egyik legcsodálatosabb növénye” – bár nem valószínű, hogy a rovarok, amelyekkel táplálkozik, egyetértenének vele. A növény édes illatot árasztó csapdákkal vonzza magához a rovarokat, majd amikor azok leszállnak, a növény köréjük zárja a levéllemezeket, és egy enzim segítségével megemészti zsákmányai lágy szöveteit.
13. Fekete denevérvirág (Tacca chantrieri)
A virágok általában színesek, ezzel is vonzzák a beporzókat, de a denevérvirágnak nagy fekete virágai vannak, amelyek 30 centiméteresek, és 70 centiméter hosszúságot elérő „bajuszkákat” hajtanak. Elsősorban Délkelet-Ázsiában található ez az erdőket és völgyeket kedvelő, árnyékos területeken élő növény.
14. Taró, avagy a „Fekete mágia növénye (Colocasia esculenta „Black Magic”)
A taró szokatlanul színes leveleit kifejezetten a megjelenésük miatt nemesítik. A fekete elefántfülként is ismert örökzöld növény akár 1,8 méter magasra is megnőhet.
15. „Babaszem”, avagy Fehér békabogyó (Actaea pachypoda)
A fehér békabogyó angol elnevezése (Babaszem) hátborzongatónak tűnik, kiváltképp, ha látjuk, a növény bogyói valóban úgy festenek, mint egy szemgolyó, pontosabban egy csokornyi szemgolyó. Erősen mérgező növény, a madaraknak azonban nem árt.
16. Szellemnövény (Monotropa uniflora)
A Szellemnövény a becenevét szokatlan színezetéről kapta. Teljesen hiányzik belőle a klorofill, és nincs szüksége fotoszintézisre, köszönhetően a gombákkal való szimbiózisának, ahol parazitizmus útján jut táplálékhoz. Ez adja éteri ragyogását és azt a képességét, hogy a legsötétebb erdőkben is képes növekedni.