A Buddha-formájú körték a világ legkeresettebb gyümölcsi közé tartoznak. De honnan ered az ötlet és miként valósítják meg? Mért kedvelik ezt annyira az emberek?
A körte formája hasonlít Buddha kövérkés, bőséget és szerencsét árasztó alakjára, ami máris egy pozitív párhuzam. Az ázsiai országokban pedig az ilyen dolgok nagyon is sokat számítanak, hiszen a kerek, harmonikus dolgokban pezseg a chi, az életenergia, akárcsak a szinte minden sarkon kapható Buddha-szobrokban.
A kínai Fruit Mould Company úgy döntött, meglovagolja ezt a hasonlóságot, és megtervezett egy Buddha-formájú műanyag formát, amit a körtefák kifejlődés előtt álló terméseire lehet húzni. Az eredmény pazar: a körték a formában valóban Buddha-formájúak lesznek. A karjuk összefonva, a pocakjuk kerek, az arcuk mosolygós – és mindemellett édesek, ehetőek, hisz valójában gyümölcsök.
A cégcsoport persze az első sikerek után nem állt meg, hiszen azóta kifejlesztették a csillag alakú uborkákhoz, a szív alakú görögdinnyékhez, a gnóm arcú almákhoz és az emberi hátsóra hajazó barackok elkészítéséhez szükséges formákat, a termesztők pedig tömegével vásárolják ezeket.
S hogy mennyire veszik az ilyen furcsa küllemű gyümölcsöket az emberek? A statisztikák szerint toronymagas az eladása ezeknek, így a cég folyamatosan új formák kifejlesztésén dolgozik.
Kocka alakú dinnyék a japán hűtőkben
A „technikát” egyébként körülbelül 20 évvel ezelőtt egy japán gazda vezette be Shikoku szigetén: a görögdinnyéit kocka alakú áttetsző üvegdobozokba zárta. Az így termesztett görögdinnye körülbelül 18 nap alatt vált hosszúkásból/gömb alakúból négyzet alakúvá.
Az egymásra rakható szögletes dinnyék a helyszűkében lévő japán piacoknak kedveznek; könnyebb szállítani is ezeket, a fogyasztók pedig imádják őket, mert jól elférnek a családi hűtőszekrényben. Hátrányuk az, hogy drágák, akár háromszor annyiba is kerülhetnek, mint a nem négyzet alapú dinnyék.
Már az indiánok is törekedtek a sokszínűségre Az ember mindig is törekedett arra, hogy minél nagyobb, bőségesebb, egészségesebb zöldséget és gyümölcsöt termeljen az évezredek során. Idővel persze, nem volt elég a bőség, igény támadt a különleges fajtákra. A megszokott unalmassá vált.
Amerikában a helybéli törzsek több száz mutatós kukorica- és babfajtát „nemesítettek ki” egytől egyig pompás és rikító színekben; ezen felül több tucat paprikafajtát és a paradicsom elképesztő választékát. Bernardino de Sahagún spanyol szerzetes az Új-Spanyolország általános története (1577) című könyvében lenyűgöző leírást közölt a Tenochtitlan azték piacán árult paradicsomokról:
„…nagy paradicsom, kis paradicsom, levél alakú paradicsom, keskeny paradicsom, édes paradicsom, nagy kígyó alakú paradicsom, bimbó alakú paradicsom, görbe paradicsom, prérifarkas paradicsom, homok paradicsom, sárga-, narancssárga-, okkersárga paradicsom, vörös-, mélyvörös, tűzvörös paradicsom, bordó paradicsom, világos paradicsom, rózsaszín paradicsom…”
A zöldségek és gyümölcsök külleme iránti érdeklődés elkerülhetetlenül ítélkezéshez vezetett: egyes gyümölcsöket és zöldségeket az emberek szebbnek ítéltek, mint másokat. A selejtezési lista egyik első jelöltje a girbegurba uborka volt. Az uborka ugyanis hajlamos erre a furcsa állapotra, amelyet hivatalosan deformitásként emlegetnek, és „görbülésnek” neveznek. A nem megfelelő beporzás, a rossz tápanyagellátás vagy nem éppen ideális termesztési körülmények esetén a fejlődő uborka ugyanis úgy reagál, hogy elgörbül, mint egy bumeráng.
Mivel a történelem letűnt századai során az uborkát is képesek voltak kiegyenesíteni az emberek, ehhez képest a körték Buddha-alakúvá formálása nem tűnt lehetetlennek. A különbség mindössze az, hogy míg régen az uborkákat üveg alakú formákba kényszerítették, ma a körtéket többször használatos műanyag Buddha-formákba zárják. Ahogy a gyümölcs növekszik, kitölti a formát és felveszi a formáját, az ázsiai vásárlók pedig rajonganak ezekért a gyümölcsökért.
Az EU és a korlátozások
Nem úgy az európaiak, akik nem szeretik, ha a termények furcsán néznek ki. Úgy fest, mi a megszokottat szeretjük. Az Európai Unió által kihirdetett rendeletek korlátokat szabnak az „elfogadható” uborkára, sárgarépára és almára, így ezek sosem térnek el a „normálistól” sem formájukat, sem nagyságukat, sem színüket illetően.
Ennek köszönhetően különböző tanulmányok szerint sokszor a zöldségek és gyümölcsök mintegy 40%-a kerül leselejtezésre azért, mert nem felel meg a szabványoknak és az esztétikai követelményeknek.
Az EU a tiltakozók nyomására visszavonta a 26 terméktípusra vonatkozó korlátozásokat, bár a szabályok tíz másik terméktípusra továbbra is érvényben maradnak, amelyek együttesen az európai zöldség- és gyümölcskereskedelem 75%-át teszik ki. Ezek között olyan népszerű ehető gyümölcsök szerepelnek, mint az alma, a citrusfélék, az őszibarack, a körte, a paprika és a paradicsom.
