Gyorsételek helyett minőségi, bio körülmények közt előállított, helyi élelmiszereket kínálnak a Slow Food mozgalom tagjai.
Ma már elképzelhetetlen reakciókat váltott ki az emberekből, amikor 1986 márciusában megnyílt az első gyorsétterem Róma egyik nevezetessége, a Spanyol lépcső közelében. A szimbolikusnak tartott tett egész Olaszországot felháborította, Carlo Petrinit és barátait pedig cselekvésre ösztönözte. Így jött létre a Slow Food nevű mozgalom, amely a gyorsétkezés (fast food) alternatívájaként a helyi, hagyományos, fenntartható és minőségi élelmiszerek fogyasztását népszerűsíti azóta is.
Az ő weboldalukon jelent meg a közelmúltban cikk egy mexikói állattartóról, aki forradalmi módon gondolta újra a baromfitenyésztést. A helyszín a Mexikóvárostól 60 kilométerre lévő, 50 ezer lakosú Amecameca városa, ennek a külső részén gazdálkodik Eduardo Robles Belmont az édesanyjával együtt. Az induláskor gyümölcsöket és zöldségeket termesztettek, a tevékenységük később bővült ki a szárnyasok tartásával.
Az állományuk jelenleg 220 tojóból, 150 jércéből és néhány kakasból áll, és ezek egy alacsony, szellős épületben vannak tartva, nem zsúfolt, nagyüzemi körülmények között. Napközben egy hatalmas körbekerített területen kapirgálhatnak, az árnyékot fák biztosítják. A tojásukért és húsukért tartják az állatokat, amelyek a levágásukig „paradicsomi” körülmények közt élhetnek.
Fokhagyma, levendula, menta
A táplálékuk biocirokból és -kukoricából áll, néha pedig fokhagymát kapnak az ivóvizükbe, Belmonték ezzel erősítik a szárnyasok immunrendszerét. Az állatok légzőrendszerének egészségét kakukkfűből készült főzettel támogatják, és az esős évszakban még joghurtot is adnak nekik a bélflóra javítása érdekében. Az ólakat havonta egyszer alaposan kitakarítják, az esős évszakban kéthetente, így veszik elejét a fertőzéseknek.
A farmon mindenfelé levendula és menta nő, ezek kivonatát a víz tisztán tartására használják, mert ez a bevált módszer tökéletes alkalmas a baktériumok elszaporodásának megakadályozására. A talajban lévő gombákat (amelyek a csapadékos időszakban túlzottan ideális körülményeket találhatnak maguknak) ecettel tartják kordában, megváltoztatva a pH-értéket.
A csirkék mellett mintegy 150–200 pulykát is tart a mexikói gazdálkodó család. Novemberben és decemberben ezekre óriási a kereslet (hálaadás és karácsony környékén), akkor darabját 150–200 dollárért (48–64 ezer forintért) értékesítik. Belmontéknak jelenleg van egy kacsájuk is – természetesen nem így tervezték, de egy méhészborz támadása miatt ez lett az egyedüli túlélő az állományból.
A mexikói gazdaságban hetente 12–15 csirkét, valamint 4-5 pulykát vágnak le, hogy a bio körülmények közt előállított húst eladják. Nagyjából 600 tojás is összegyűlik, ezek is a vásárlókra várnak. Vasárnaponként viszik el a termékeket Mexikóvárosba, ahol már jól ismerik az árujuk minőségét, így állandó vevőkkel számolhatnak. Belmonték havi 7000 dolláros (2,2 millió forintos) bevételt szereznek a farmból.
Ilyenek a mexikói Slow Food farmok:
