A hazai gyümölcstermesztés kiemelkedően fontos kultúrája a meggy (Prunos cerasus). Ez a csonthéjas gyümölcsfaj igazi hungarikumnak számít. Sajnos ennek a kultúrnövénynek is – mint szinte minden növényfajnak – megvannak a maga betegségei.
Bár a meggynek alapvetően viszonylag kevés betegsége van ugyan, de van azért köztük egy, a csonthéjasok moníliája (Monilia laxa), amely nm csak a termés jelentős részét képes elpusztítani, hanem pár év alatt akár az egész fát képes kiirtani. Fontos tehát, hogy ismerjük ezt a veszedelmes kórokozót és hatékonyan védekezzünk is ellene.
Mi kell a fertőzéshez?
Alapvetően ahhoz, hogy egy kórokozó sikeresen meg tudja fertőzni a gazdanövényét, ahhoz három feltételnek kell térben és időben egyszerre teljesülnie. Az első a fertőző anyag jelenléte. A csonthéjasok moníliája esetében ez általában nem jelent problémát. Meglehetősen gyakori kórokozóról van szó, amely a korábbi években már elpusztított gyümölcsök összeaszott maradványain, a „múmiákon” tömegesen képzi konídiumait, amelyekkel a fertőzést idén megindíthatja.
Fajták és fogékonyság: nem mindegy, mit ültetünk
Szükséges a fertőzéshez fogékony állapotban levő gazdanövény is. A fogékonyság részben a fajtól és fajtától, részben pedig a fejlődési állapottól függ. A csonthéjasok moníliájára a csonthéjas gyümölcsfajok közül messze a meggy a legfogékonyabb. Viszont itt sem mindegy, hogy milyen termesztett fajtáról van szó!
A Csengődi meggyfajta pl. rezisztensnek tekinthető, míg az igen kedvelt, nagy gyümölcsű Pándi fajta kimondottan fogékony. A fogékonyságon túl az is lényeges, hogy az adott fajta képes-e virágokat nevelni a törzsön és a nagyobb vázágakon levő rügyekből. Ezek elfertőződése ugyanis létfontosságú fás részek megbetegedését és elhalását eredményezheti. Éppen ezért az erre hajlamos fajták, mint pl. az Érdi bőtermő, vagy az Újfehértói fürtös különösen veszélyeztetettek.
A meggy nem minden alkalommal fertőződhet meg. A csonthéjasok moníliájának konídiumai a bibén keresztül képesek behatolni a növénybe és azt megbetegíteni. Éppen ezért a virágzás időszaka az a fejlettségi állapot, amikor a meggyfák védelemre szorulnak. A bibe ugyanakkor csak kinyitott szirmok esetében érhető el! Igaz ez a gomba konídiumaira és a védekezésül kijuttatott permetlé cseppjeire is!
Nedvesség és időjárás: a fertőzés kulcstényezői
A harmadik tényező, amely szükséges a sikeres fertőzéshez, az a megfelelő környezeti feltételek megléte. Hőmérséklet tekintetében a csonthéjasok moníliája nem kényes, viszont a sikeres fertőzéshez felületi vízborításra van szüksége a bibe felületén. Ez természetesen származhat csapadékból, esőből is, de akár egy erősen harmatos reggel, vagy egy ködös időszak is bőségesen elegendő lehet ahhoz, hogy a gyümölcsfák akár katasztrofális mértékben elfertőződjenek.
Általában a virágzás időszakában a környezeti tényezők mikéntje határozza meg azt, hogy ennek a veszedelmes kórokozónak sikerül-e megfertőznie a meggyfákat.
Metszés és koronaforma: a megelőzés alapjai
A csonthéjasok moníliája ellen alapvetően a fák koronájának „szárazon tartásával” is védekezhetünk. Ez egy nem igazán járvány veszélyes időszakban igen sikeres is lehet. Ennek lényege, hogy a koronát minél szellősebbre hagyjuk a metszés során. Ezzel elkerülhető, hogy az ágak sűrűjében megmaradhasson sokáig a pára.
Ehhez az is hozzátartozik, hogy a metszés során nem „zsúfoljuk össze” a fák ágait egy kis térfogató területre, mivel az óhatatlanul elsűrűsödéshez vezethet. Itt több dolgot is célszerű figyelembe venni, pl. a helyileg uralkodó szélirányt és az adott fajta, illetve az alany növekedési erélyét. Így pl. egy sajmeggy alanyon levő, hírhedten nagy növekedési erélyű Kántorjánosi meggyet ne akarjunk 6 m x 4 m-es kötésben nevelni.
Ha mégis kénytelenek vagyunk, akkor engednünk kell a magasba törni az ágakat. Egy elsűrűsödött meggyesben sokszor a legjobban kivitelezett növényvédelmi kezelések is gyenge hatásúak, mivel az ilyen sűrű koronákat sokszor lehetetlen kielégítő mértékben átpermetezni.
Permetezés helyesen: a technológia döntő szerepe
A kémiai védekezés során arra kell törekedni, hogy a permetlé elérje a virágok bibéit. Ugyan a legtöbb, monília ellen engedélyezett készítmény felszívódó hatású, de mozgásuk a növényben mindig akropetális, azaz csúcsi irányú. A szirmokat kívülről érő kezelésekből gyakorlatilag semmi sem fog eljutni a bibébe, így a fertőzés minden gond nélkül bekövetkezhet. Meg kell tehát várni, hogy a virágok kinyíljanak!
Egyes készítmények kis mértékben perzselhetik a szirmok széleit. Ez számunkra eléggé csúnya látvány, viszont a mézelő méheket és más beporzó rovarokat nem zavarja. Ezek a rovarok más hullámhosszon látják a virágokat, mint mi, emberek. Viszont a beporzó rovarok védelme érdekében a kezeléseket lehetőleg olyan szerrel végezzük, amely a méhekre teljességgel veszélytelen.
Beporzók védelme: nélkülük nincs termés
A gyakorta alkalmazott triazol hatóanyagú készítmények, főleg a tebukonazolt tartalmazó szerek használata során arra is ügyeljünk, hogy ne kombináljuk acetamiprid hatóanyagú inszekticiddel. Ez a méhekre nézve egy halálos kombináció.
Ha mindenképpen szükséges rovarölő szerrel is kezeljünk, akkor azt 1-2 nappal korábban, vagy később tegyük. Mivel mind az azolok, mind az acetamiprid felszívódó, így a növényen kívül (ahol a méhek találkozhatnának, érintkezhetnének vele) a méhek egyszerre nem vehetik fel ezeket a hatóanyagokat. Ne feledjük: beporzó rovarok nélkül nincs termés!!
A képek a szerző felvételei.
