Létezik olyan térkép, amelynek segítségével percek alatt ellenőrizhetjük, hogy ólommal szennyezett-e a csapvizünk. Ha pedig az, akkor érdemes néhány tanácsot megfogadni az egészségügyi kockázat csökkentése érdekében.
Manapság az emberek jó része ódzkodik a csapvíztől, különösen a városokban élők választják helyette a jóval drágább (ugyanakkor megbízhatóbb minőségűnek tartott) palackozott ásványvizeket. Reális veszélyt jelent a csapvíz az egészségre?
Ha ólmot tartalmaz, akkor mindenképpen, bár a korszerű hálózatoknál ezt az eshetőséget mindenképpen kizárhatjuk. Az ólomból készült csövek az ókorban igen elterjedtek voltak, az emberiség ennek a könnyen megmunkálható fémnek viszonylag későn ismerte fel a mérgező hatását.
A 20. században az ólom elterjedtnek számított a vízvezetékek, gázcsövek és egyes festékek alapanyagaként. Az igazi veszélyt az jelenti, hogy a vízben való jelenléte csak vizsgálattal mérhető, mert nincs jellegzetes íze, szaga. A véráramba kerülve azonban az ólom kisebb része elraktározódik, hiába ürül ki tehát a nagyja, hosszabb távon az ólommal szennyezett víz fogyasztása óriási kockázatot jelent.
Mentális fejlődési zavar és magatartászavar éppúgy előfordulhat miatta, mint krónikus problémák, például vérszegénység, idegrendszeri panaszok, vesekárosodás.
Magyarországon az ólomkockázat az 1970 előtt épült házakat, intézményeket érinti leginkább, azon belül is főleg az 1945 előttieket. Elkészült egy hasznos térkép, amely segít megtudni, hogy egy adott lakóhelyen mekkora az ivóvízben előforduló ólom kockázata, ehhez csupán a pontos lakcímet kell beírni: KATTINTSON!
Mit tehetünk, ha ebből a szempontból magas kockázatú helyen lakunk? Nem kell eleve elkeseredni, hiszen a csapból kijövő víz ólomtartalma pár apró trükkel is jelentősen csökkenthető. A Tudatos Vásárló oldal a következőket javasolja:
Használat előtt folyassuk ki a vizet. Legalább reggel, az első használat előtt alaposan folyassuk át a vizet a vezetékeken, ezzel kimoshatjuk a lerakódott finom ólomport. Ivás előtt mindenképpen érdemes pár másodpercig kiengedni a vizet a csapból.
Főzéshez, iváshoz mindenképpen a hidegvízcsapból nyerjünk vizet. Az ólom ugyanis jobban feloldódik a meleg vízben, így azokban a csövekben nagyobb mértékben megtalálható. Használhatunk szűrőt a csapon, tisztíthatjuk a vizet külön tisztító-, szűrőberendezéssel.
Ügyeljünk a csövek épségére. Minden lerakódást, hibás elemet mielőbb javítsunk ki, távolítsuk el az elkopott rétegeket, a lehulló ólomfelületet.
Mindezek mellett persze nem árt leellenőrizni a vízminőséget, amit a helyi vízmű szakemberei laboratóriumaikban el tudnak végezni.
(Fotó: Henryk Niestrój/Pixabay)
