A magyarok nem akarnak rovarokat enni – jelentette ki legutóbb februárban Nagy István agrárminiszter, arra reagálva, hogy az Európai Unió egyre több rovarfaj esetében ad engedélyt az étkezési célú felhasználásra. Nem véletlenül, ugyanis részben a rovarfehérje jelentheti a megoldást a növekvő globális népesség biztonságos táplálék-ellátására.

Nem ördögtől való ez, hiszen már ma is mintegy 2 milliárd ember étrendjében szerepelnek rendszeresen a rovarok, de természetesen ez szokás, kultúra, hagyomány (és néha gusztus) dolgának tartható.

A „rovartenyésztés” ugyanakkor nem varázslat, nem fogja megmenteni a Földet – olvasható a time.com oldalon. Abban viszont segíthet, hogy csökkentsük a hagyományos állattenyésztésből származó üvegházhatású gázok kibocsátását, amely jelenleg az összes kibocsátás 37 százalékáért felelős.

„Bogarak, lepkék, tücskök, szöcskék és darazsak szerepelnek a legnépszerűbb fogyasztható rovarok között. Sütve, főzve, párolva, füstölve vagy akár pörköltbe dobva egyaránt fogyasztják azokat”

– olvasható a cikkben. A nyugati ízlés viszont szívesebben fogadja be ezeket darálva vagy lisztté őrölve, és például az így feldolgozott alombogár (szójával összekeverve) már jó néhány étteremben és élelmiszerüzletben elérhető a távoli nyugaton.

A rovarok nyilvánvalóan egyszerűbben „tenyészthető” fehérjeforrások, mint a szarvasmarhák, sertések és baromfifélék, de még így sem elég hatékony az előállításuk. Gazdaságossági téren a fekete katonalégy és az argentin csótány állnak a lista élén, ám persze ezek is sokkal több élelmet fogyasztanak el, mint amennyi utána belőlük válik.

A mai haszonállatokkal az az egyik legnagyobb gond, hogy a takarmányozásukra annyi gabonát és szóját áldozunk, amennyi 4 milliárd ember táplálására lenne elegendő, ezen a helyzeten tehát változtatni kell.

Akárcsak a rovarokhoz való hozzáállásunkon, hiszen jelenleg ezeket az apró állatkákat a mezőgazdaság gyakran károsítóknak tekinti, és hatékony vegyszerekkel irtja. Szakértők szerint mintegy félmillió rovarfajt pusztított ki mára az ember, és a következő évtizedekben még ugyanennyit ki fog.

A permetezés mellett az élőhelyek pusztulása, a klímaváltozás, az invazív fajok terjedése szintén jó néhány rovarfaj eltűnéséhez vezet. Ahelyett tehát, hogy fehérjeforrásként tekintenénk rájuk, a biogazdaságok és a regeneratív gazdálkodás még szélesebb körű kiterjesztésével meg kellene tanulnunk a velük való együttélést.

^{(Fotó: SadiaK123/Pixabay)}