Bizonyára sokan találkoztunk már azzal a jelenséggel, amikor egy-egy növényt, pontosabban annak hatóanyagát újra felfedezik, majd egyfajta csodaszernek kiáltják ki. Pár évvel ezelőtt, többek közt a koronavírus elleni védekezés következtében a teafával, illetve az abból nyert olajjal történt ez.
Természetesen szó sincs arról, hogy a teafaolaj haszontalan volna, de mint látni fogjuk, alkalmazásának megvannak az észszerű korlátai. A teafa olaj a melaleuca nevű fából származik, amelynek több mint 300 fajtája ismert ugyan, de egyedül az ausztráliai melaleuca alternifoliáról igazolódott az, hogy rendelkezik fertőtlenítő, gombaölő hatással.
A teafa cserje méretű, vadon akár 5-6 méter magasra is megnő, de az ültetvények növényei az optimális betakarítás miatt maximum 1–3 méteresek. Az olajat a növény leveleiből és ágaiból nyerik ki, sajtolással.
Köszönjük, Cook kapitány!
Európába James Cook hajóján érkezett, aki megfigyelte, hogy az ausztrál őslakosok apróbb sérülések, bőrfertőzések esetén használják. A feljegyzések szerint a leveléből teát készíttetett, és skorbut ellen használta a legénysége körében. Bár azt gondolhatnánk, hogy diadalútjára indult a fertőtlenítő készítményekkel igencsak gyengén ellátott korszakban, de nem így történt, tulajdonképpen az első világháborút követően kezdték el alkalmazni a gyógyászatban.
Hamar bizonyított, jobb eredményeket értek el vele, mint az akkoriban ismert fenollal. Érdekesség, hogy a második világháborúban az ausztrál katonák felszerelése tartalmazott teafaolajat, a fertőtlenítésen túl bőrproblémákra alkalmazták azt.
Penicillin kontra teafaolaj
A 50-es években, azt követően, hogy a penicillin és az antibiotikum diadalútjára indult, úgy tűnt, hogy a teafaolaj, illetve annak lehetséges felhasználása végképp eltűnik a köztudatból. Ám ez nem így történt, „köszönhetően” annak, hogy egyre több kórokozó vált antibiotikum-rezisztenssé. Érthető hát, hogy újult figyelemmel kezdték el kutatni, tesztelni a lehetséges felhasználási területeket.
Ami mára biztonsággal kijelenthető, az az, hogy ez az egyik legerősebb természetes fertőtlenítőszer. A hatásvizsgálatok eredményei magukkal hozták azt is, hogy jelentősen megugrott az igény a teafaolajra. Mivel 10 kilogramm tiszta teafaolajhoz körülbelül 1 tonna frissen betakarított ágat és levelet kell sajtolni, ezért érthető, hogy fokozatosan egyre több teafa ültetvényt létesítettek.
Így immár ez az olaj nemcsak Ausztrália keleti részéről érkezik hozzánk, hanem Tunéziából, Egyiptomból, Malajziából és Vietnámból is. A monokultúrás ültetvények vízigényesek, de ha ez biztosított, akkor akár az évi kétszeri betakarítás is lehetséges. A betakarítás során az ágakat vágják le, ez a későbbiekben fokozza a növény növekedését.
És amire használják
Baktériumölő képessége miatt igen kedvelt a kozmetikai és gyógyászati iparban. Mára számos sampon, testápoló szappan, lábspray és krém összetevője. Ezentúl pedig valós alternatívát jelent azoknak, akik nem kívánnak vegyszereket alkalmazni otthonuk tisztán tartása érdekében. Megfelelő töménység megválasztása mellett, gyakorlatilag bármilyen felületre alkalmazható.
Viszont…
Jó, ha tudjuk, hogy oldatlan állapotban ez az olaj is bőrirritációt okozhat. Allergiás reakciót is kiválthat, amelynek az egyik oka az is lehet, hogy a levegő és a fény hatására oxidálódik az olajunk, ebben az esetben azt tovább nem használhatjuk. Belsőleg nem használható, hiszen mérgezést okozhat, ez jelentkezhet álmosság, hasmenés, alhasi fájdalmak formájában is. Óvatosan kell vele bánni akkor is, ha úgy döntünk, öblögetésre szájvizet készítünk belőle, hiszen a nyálkahártyát erősen irritálhatja.
(Forrás: Greenfo – Fotó: Melaleuca of Europe/Facebook)
