Románia 238 ezer négyzetkilométeres területének mintegy fele áll mezőgazdasági művelés alatt, az ország 31 százaléka pedig erdővel borított. A 20 milliós népesség 45 százaléka él vidéken, többségük valamilyen módon kapcsolódik a mezőgazdasághoz. A birtokszerkezetet egyedivé teszi, hogy a gazdaságok 92,2 százaléka 5 hektárnál kisebb. Szinte elképzelhetetlen olyan vidéki porta, ahol ne tartanának állatot, illetve ne művelnék a hátsó kerteket. A Nyugat-Európára és Magyarországra is jellemző pázsit-tuja-medence kombináció még nem ért el Romániába, így a falvakban a lassan modernizálódó mezőgazdaság is egyre több felesleget állít elő.

Azonban szerencsésnek mondhatók olyan szempontból, hogy egyre-másra alakulnak azok a szövetkezetek, amelyek ezeket a feleslegeket feldolgozzák, s késztermékként értékesítik – alapanyag helyett. Segítségükre vannak olyan agrármarketing szakemberek, akik ezeknek a csoportosulásoknak a menedzselését tűzték ki célul, s ehhez uniós forrásokat is tudnak allokálni.

Nem szabad azonban megfeledkezni a nagyobb méretű mezőgazdasági üzemekről sem, hiszen látványos eredményeket érnek el. 2018-ban például Románia volt Európa legnagyobb kukorica és napraforgó termesztője, pedig az agrotechnika fejlesztése, modernizálása jóval később kezdődött, mint pl. Magyarországon, nem beszélve a korábbi uniós tagállamokról. A román búzatermés is meghaladta az elmúlt évben a 10 millió tonnát, amit az agrárminisztérium is a befektetések, fejlesztések eredményeként könyvelt el.

Romániában a fejlesztéseknek még nincs vége, sőt egyre több külföldi tőkés is fantáziát lát a mezőgazdaságban. Elemzők úgy vélik, ha nem lesz jelentős forráscsökkentés a következő Közös Agrárpolitikában, az ország nemcsak a térség, de Európa egyik vezető agrárgazdasága is lehet.

Jidvei: a gigászi borászat

A borkészítés nemes mestersége Romániában is évezredes múltra tekint vissza. Egy anekdota szerint, a görög úgy vélték, hogy Dionüszosz, a bor istenének otthona valahol a Duna környékén lehet, ugyanis a dákok már több ezer évvel ezelőtt, a mai Románia területén megtermelt bort tölgyfahordókban, hajókkal a görög városállamokba szállították.

Nagyot ugorva az időben, a középkortól betelepülő német, első sorban szász gazdák teremtették meg a mai szőlőtermelés, borkultúra alapjait, amit aztán a kommunista kollektivizálásnak sikerült majdnem porig rombolnia. A román borászat legújabb kori fellendülése a rendszerváltozás utáni privatizációval indulhatott meg, ma Románia a világ 13. legnagyobb bortermelője.
A román, sőt, az európai borászatok közül is kiemelkedik a Jidvei, amely nevét a Fehér megyei Zsidve (románul Jidvei) településtől kölcsönözte. A vállalatot 1999-ben privatizálták, egy magánszemély a tulajdonosa, ő Európa legnagyobb, egy kézben lévő borászatát tudhatja magáénak!

A borászat tulajdonában 2500 hektár szőlő van (csak az erdélyi részen), vagyis nagyobb terület, mint a Szekszárdi vagy Villányi borvidék. Románia uniós csatlakozása óta 80 millió eurónyi (kb. 26 milliárd forint!) beruházás valósult meg a Jidveinél, ami nagyobb összeg az elmúlt évek összes hazai ágazati támogatásánál. A borászat 1100 hektárt telepített újra, tárolókapacitását acéltartályokban 25 millió literre, fahordóban 2 millió literre növelte, miközben a raktárkapacitása is 30 millió literre növekedett.

Megújult a palackozó is, amelynek kapacitása 12 ezer üveg óránként. Annak ellenére, hogy szinte a teljes borkészítési folyamat a legkorszerűbb számítógépes rendszerekkel, laboratóriumokkal felügyelt, a borászat állandó alkalmazottainak száma meghaladja az 1100-at, szüret idején pedig még több száz alkalmi munkás csatlakozik a vállalathoz. 2014-ben, szintén uniós támogatásokat felhasználva megépítették Európa legnagyobb gravitációs elven működő borászati üzemét is, amely gyakorlatilag nélkülözi a fizikai munkát. A szőlő beérkezésétől a kész borig szinte mindent számítógép vezérel, működtet, persze ezek üzemeltetéséhez kiválóan képzett borászok szükségesek. Csak az új üzem tárolókapacitása 5 millió liter.

A számokat olvasva azt gondolhatnánk, hogy a Jidveinél csak tömegtermelés folyik, ami csak nagyon kis részben igaz. Készülnek olcsóbb kategóriás borok, ám ezeket sem az áruházak alsó polcain kell keresni. Az 56 különféle bor, borházasítás, habzó bor, tradícionális eljárással készített, palackban erjesztett pezsgő és borpárlat igen jelentős része az exportpiacokon kerül pohárba, visszahelyezve ezzel Romániát a világ bortérképére. Itt érdemes megjegyezni azt is, hogy évente több száz tartálykocsi szállítja a folyó rozé- és fehérbort Dél-Franciaországba, s hogy ennek mi lesz a sorsa, azt inkább az olvasó fantáziájára bízom …

A Jidvei gyakran és bátran méretteti meg magát rangos, nemzetközi borversenyeken, olyanokon, mint pl. a Concours Modial du Sauvignon, Decanter World Wine, Chardonnay du Monde, Vinailes, Mundus Vini stb., ahonnan csak az elmúlt 5 évben több mint 200 éremmel térhettek haza.

A borászathoz tartozik a küküllővári Bethlen-Haller kastély is, amely sajnos csak az év néhány napján látogatható, ellenben exkluzív borkóstolóknak, rendezvényeknek ad helyet, a hozzá tartozó étteremmel. Gyakran fordulnak meg itt az európai arisztokrácia Erdélyhez kötődő leszármazottjai, Hollywood-i filmcsillagok, politikusok, akinek személyéről természetesen nem adnak bővebb felvilágosítást.
A Jidvei kiváló példája annak, hogy lehet ötvözni a hagyományos borkultúrát a legmodernebb innovációval.

Károly herceg és a Hold és a Nap találkozása

A bevezetőben taglalt hatalmas kukorica és napraforgó termés nemcsak ipari felhasználásra kerül, egyre több az olyan családi kisüzem, amely hagyományos eljárással, hidegen sajtolással készít olajat. Ezek közül emelkedik ki a Kolozs megyei Luna Solai. Felicia Tulai jól fizető bukaresti közgazdász állását cserélte újra; hazaköltözött szülőfalujába, ahol különleges olajak készítésévél foglalkozik 2012 óta. Napraforgó, repce, dió, tökmag, kender és különböző fűszerek szolgálnak alapanyagul, amelyek a környékbeli gazdálkodóknál rendelkezésre állnak. Aranyoslóna (román nevén Luna) lakói régóta foglalkoztak olajütéssel, azonban csak a háznál szükséges mennyiséget készítették el maguknak. A néhány üveg, amely távolabbi vidékekre is elkerült, mindig nagy népszerűségnek örvendett, s ez adta az ötlete a családi üzem létrehozásához.

A 90 ezer literes éves termelés zömét a hidegen sajtolt napraforgóolaj adja, amely dekoratív kiszerelésekben kerül nagyobb városok üzleteinek polcaira, illetve éttermekbe és exportra is. Törzsvevőnek számít Károly herceg is, aki amikor erdélyi birtokán tartózkodik, nem mulasztja el a látogatást és a vásárlást sem.
A kis üzem uniós támogatásokkal tudta megvalósítani, hogy a termelési folyamat ISO minőségbiztosítással rendelkezzen, erre pedig azért volt szükség, hogy az olajak exkluzív üzletekbe is bekerülhessenek.

A tulajdonos ügyesen hasznosította marketingismereteit, hiszen a Luna Solai márka már 2013-ban elnyerte „Erdély legkedveltebb márkája” (The most loved brand in Transylvania) kitüntetés, amelyet aztán több nemzetközi díj is követett, igaz akkor már magát a terméket tüntették ki (ITQI – Superior Taste Award).

A kis falu lakói büszkék az ott készülő olajokra, arra, hogy Aranyoslóna híre még a Buckingham palotáig is eljutott. A lehetőség, hogy az ő terményükből is olaj készülhet arra ösztönzi őket, hogy a legjobb minőségben és lehetőleg vegyszermentesen termeljenek. A Luna Sulai a család mellett már 8 falubelinek biztosít állandó munkát a termelők mellett.

Sajt a barlangból és az IT-szektorból

A háztájiban tartott szarvasmarha, juh tejének feldolgozására alakult szövetkezet a Kolozs megyei Cege (románul Taga) községben 2013-ban. A szövetkezésben részt vevő gazdálkodók felismerték, hogy ha a közösen feldolgozzák a tejet, azaz sajtot készítenek, nagyobb profitra tehetnek szert, mintha csak a felvásárlóknak értékesítenének. A településen évszázados hagyománya volt már a sajtkészítésnek, ami azonban az üzem létrehozásáig csak a házaknál zajlott; ahogy mesélik, szinte minden tejelő állatot tartó család elkészítette a maga szükségletét. Adott volt még egy feltétel a kiváló sajthoz.

A legenda szerint, néhány pásztor nem akarta beszolgáltatni a terület grófjának az összes sajtot, így elrejtették egy részét a falu közelében lévő barlangba. Csak hetekkel később tudtak aztán a sajthoz jutni, ami akkorra vörös bevonatot kapott, meglágyult. Bár idegenkedtek tőle, kenyérre kenve megették, s kiderült, hogy a rejtegetett sajt finomabb, mint a friss. Az esetről tudomást szerzett a gróf is, aki aztán csak így volt hajlandó elfogyasztani kedvenc csemegéjét.

Jóval később derült ki, hogy a barlang falain egy olyan baktérium tenyészik, amely a fenti elváltozást okozza a sajtoknál. A szövetkezet tagja ma is ebben a barlangrendszerben érlelik a sajtot, a Nasal-t, ami 24-35 nap után kerül csak értékesítésre. Manapság már többféle készül, van amelyik csak tehéntejből és akad olyan is, amely tehén- és juhtej keverékéből. Nincs problémájuk az értékesítéssel sem, hiszen a Nasal gyorsan népszerű lett, több üzletlánc is szívesen forgalmazza a lágy, tradicionális sajtkülönlegességet.

Egy elhagyatott, korábbi TSZ-raktárból indult világkörüli hódításra a De la Ferma, pontosabban a családi gazdaság sajtjai. Marius Bicu, az IT-specialista a 2000-es évek elején döntött úgy, hogy a virtuális világból visszatér arra a farmra, amit még édesapja alapított, ő is teljesen kívülállóként. A korábbi TSZ-raktár helyén ma modern istállók állnak, illetve egy sajtüzem.

A Fehér megyei Felvinc (román nevén Unirea) községben a korábbi termelőszövetkezet felszámolása után alig tartottak jószágot, ma a De la Ferma 1000 juhhal, és 450 tejelő szarvasmarhával a megye meghatározó állattartói közé tartozik. 800 hektáron termesztenek takarmánynövényeket, illetve legeltetnek, hogy az így keletkező tejet saját üzemükben dolgozzák fel. A kapacitás 10 tonna naponta, amelyet a közelmúlt 100 ezer eurós beruházása tesz lehetővé, melynek tekintélyes része uniós forrás volt.

A családi vállalkozáshoz csatlakozott Marius Bicu felesége is, aki egy külföldi érdekeltségű bank marketingese volt korábban. Nem csoda hát, hogy erre a területre is jelentős összeget költöttek, 70 ezer euró állt rendelkezésre a termékpaletta hazai és külföldi megismertetésére. A profin végzett munka eredménye az, hogy Burduf nevű sajtjuk már több éve Románia legkedveltebb sajtja, és az is, hogy 11 uniós országba, sőt még Japánba exportálhatnak. A friss sajtjuk, a feta jellegű Telemea és a már említett Burduf Romániában megtalálható az Auchan és Kaufland áruházakban, valamint számos elegáns étterem kínálatában. Az exportpiacok között kezdetben olyan országokat kerestek, ahol nagyszámú román vendégmunkás él, hogy rögtön legyen egy stabil piaca a termékeknek; innen indulva már egyszerűbb volt a terjeszkedés. A De la Ferma mára eljutott odáig, hogy a termelés 60 százaléka külföldön talál vásárlóra.

Marius Bicu szerint nem nagy varázslat, amit véghez vittek, csak elhivatottság kellett hozzá, illetve a tradicionális, kedvelt termék gyártását kellett modernizálni, racionalizálni a gazdálkodást. Utóbbiról is a hagyományok jutnak eszébe, mint mondja, az a szerencséjük, hogy a földeken felhasználhatják az állatállomány trágyáját a tápanyag-gazdálkodás során, állataikat saját terményeikkel takarmányozzák, és a tejet a saját üzemükben dolgozzák fel. Teljes a lánc. A két évtizedes múlttal sem rendelkező De la Ferma a családon kívül 42 embernek biztosít állást a sajtgyártásban és 30-nak a földeken, illetve az állatok körül.

A röviden bemutatott családi gazdaságok, üzemek természetesen csak kiragadott példák a román mezőgazdaságból. Az azonban érzékelhető, hogy kiemelten fontosnak tartják a hagyományokat, amelyet aztán szívesen ötvöznek az innovációval, marketinggel – ráadásul sikeresen. Azok a gazdálkodók, akik jól használták fel az uniós támogatásokat, mind-mind fejlesztésben, beruházásban gondolkodnak. Csak arra várnak, hogy a Közös Agrárpolitika forrásai újra megnyíljanak.