A magyarországi mezőgépgyártókat bemutató sorozatunk mostani részében az 1856-ban alapított KÜHNE Mezőgazdasági Gépgyár Zrt.-hez kalauzoljuk el olvasóinkat Mosonmagyaróvárra.
A magyarországi mezőgépgyártókat bemutató sorozatunk mostani részében az 1856-ban alapított KÜHNE Mezőgazdasági Gépgyár Zrt.-hez kalauzoljuk el olvasóinkat Mosonmagyaróvárra, ahol Süli Csaba vezérigazgatóval és Rákász Géza marketing osztályvezetővel ültünk le hazánk egyetlen nagyüzemi vetőgépgyártó cégéről, annak több mint másfél évszázadot felölelő, legtöbbször fényes, de több, szinte nulláról talpra állást is megélt múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélgetni.
A KÜHNE márkanév nemcsak napjainkban cseng ismertként a hazai mezőgazdászok körében, hanem már a múltban is generációkat átívelően használtak a gazdák a KÜHNE munkagépeket.
Süli Csaba
Éppen ezért a beszélgetésünket, ha lehet, egy kis gyártörténeti visszatekintéssel kezdjük! – fordulok beszélgető partneremhez, Süli Csaba vezérigazgatóhoz.
Természetesen, ennek nincs akadálya – jelzi Süli Csaba, és egyből a Gépgyár területén található KÜHNE múzeum körbejárására invitál, ott folytatva a beszélgetést, hogy tárlatvezetése alatt a saját szememmel is lássam mindazt, amelyre jogosan büszkék lehetnek e nagy múltú mezőgépgyártónál.
Elsőként egy olyan számadat hangzik el, melyet minden bizonnyal sok mezőgépgyártó is megirigyelne. A Kühne gyárat 160 évvel ezelőtt, 1856-ban a Magyar-Óvári Császári és Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézet igazgatója, Pabst Henrik alapította vejével, Krauss Frigyessel Mosonban. Az életre hívásának kezdeti célja az volt, hogy ott bemutathassák és népszerűsíthessék a Tanintézet növendékei számára a kor korszerű, bel- és külföldi (angol, német, francia) mezőgazdasági gépeit – kezdi meg a tárlatvezetést vendéglátóm.
Egy évvel az indulás után már 25 munkás foglalkozott a manufakturális kisüzemben a mezőgazdasági gépek és eszközök – favázas ekék, boronák, kapálógépek és kukoricamorzsolók – javításával és előállításával.
Kühne acélgerendelyű eke
Honnan jött a névválasztás, hogyan lett KÜHNE a KÜHNE?
A névadó személy érkezésére az indulástól azért még közel egy évtizedet várni kellett – folytatja a históriát Süli Csaba.
A hamburgi születésű, gépgyáros családból származó későbbi tulajdonos, Kühne Ede eredendően nem a magyarországi letelepedésre készült, hanem az 1860-as évek elején, Odesszában kínálkozott számára egy mezőgazdasági gépforgalmazó állás, melynek betöltéséhez azonban mezőgazdasági gépek tervezésének, szerelésének és kezelésének elméleti-gyakorlati elsajátítására volt szüksége. Ennek megszerzése érdekében érkezett a magyarországi Pabst-Krauss féle mosoni műhelybe.
Kühne mosoni rosta – 1903
Tehetsége hamar megmutatkozott, majd a munkája révén Bécsbe helyezett Pabst Henrik és a megbetegedett Krauss Frigyes helyett nem sokkal később már Kühne Ede állt az üzemvezetés élén.
1868-ban feleségül vette Moson egyik leggazdagabb emberének, a gabonakereskedő Winter Károlynak Anna nevű leányát. Az így biztosított anyagi háttér birtokában végül 1869-ben sikerült a teljes tulajdonlást a gyár fölött megszereznie.
Már a kezdetektől a mostani gyárterület adott otthont a vállalkozásnak?
Nem, a gyár mai területét és annak főépületét – az egykori gabonaraktárt, majd cukorgyárat – 1874-ben vásárolta meg Kühne Ede.
Mi volt a biztos anyagi háttér mellett Kühne sikerének a titka?
A tehetsége és a szorgalma, valamint az, hogy elsősorban a parasztgazdaságok mezőgépeinek (ekék, vetőgépek, szecskavágók, répaszeletelők, kukoricamorzsoló, -daráló) nagy darabszámú (évi több ezres, akár 10 ezres) gyártására állt rá, továbbá az értékesítést is fejlesztve nagyon hamar Budapesten, a Nyugati pályaudvar szomszédságában kereskedelmi központot létesített.
Vetőgép
Az elkövetkező évtizedekben töretlen volt a fejlődés, és a KÜHNE mezőgépek sok bel- és külföldi kiállításon nyertek érmeket és díjakat.
Az évszázad végére már rendkívül széles volt a KÜHNE gyártmányválasztéka. Szerepeltek benne szőlőművelő- és váltva forgató ekék, magtisztító gépek, műtrágyaszórók, ültető-, arató- és betakarító-, valamint cséplőgépek, továbbá lóval hajtott járgányok, takarmány-előkészítők, takarmánykamrák, tejgazdasági gépek, gőzgépek és szivattyúk.
A századforduló éveiben a gyár kiterjedése már meghaladta a 40.000 négyzetmétert és 20 hivatalnoknak, valamint 600 munkásnak adott kenyeret a 6.000 főt számláló Mosonban. Ebben az időben a gyárat már iparvágány kötötte össze a vasútállomással.
Kühne Ede gyermekei nevelését és tanulmányait is úgy irányította, hogy azok később átvehessék tőle a gyárat. A gépészmérnöki végzettségű Károly fia 1895-től cégtársa lett, aki apja 1903-as halála után nagy szerepet játszott a cég további sikeres működtetésében.
Tehát a fejlődés Kühne Ede halálával sem torpant meg?
Kezdetben nem, nagyrészt Kühne Károly szakértelmének köszönhetően. Sőt, 1908 áprilisában a Hazai Bank Rt. bevonásával és 2 millió korona alaptőkével az addigi közkereseti társaság részvénytársasággá alakult. 1912-ben korszerű vetőgépszerelő műhelyt is létesítettek. Ebben az időszakban a 250 lóerős gőzgépekkel felszerelt gyár árbevételének már 10-15 %-át tette ki a külföldre (Bulgária, Románia, Szerbia és Olaszország) irányuló export. Megkezdődött továbbá egyhengeres stabil benzin robbanómotorok és motoros cséplőgépek gyártása is.
Sajnos 1912-ben nagy veszteség érte a gyárat, Kühne Károly váratlanul meghalt, és így a gyár vezetését testvére, a közgazdász Kühne Lóránt kényszerült átvenni.
Az első világháború során a gyár hadi járműveket, gránátokat, szekereket és lőszertaligákat készített a hadsereg részére. A háború végén a termelés drasztikusan visszaesett és az újjászervezéshez a Hazai Bank Rt. segítségét kellett igénybe venni, ami alaptőke emeléssel és egyúttal a részvénytöbbség banki kezébe kerülésével járt.
A nehéz évek azután is folytatódtak, ugyanis a Kühne gyárat az első nagy gazdasági világválság is súlyosan érintette. 1931-ben ugyan megmenekültek a csődtől, de a részvények 95 %-át már ekkor a Hazai Bank Rt. birtokolta. Tehát addigra végleg „kicsúszott”a vállalat a Kühne család kezéből.
Az 1930-as években a termék szortiment baromfikeltetővel, kerékpár- és öntvénygyártással, valamint radiátor- és kazángyártással bővült tovább.
UNIO kerékpár – 1930-as évek
A II. világháború után a gyárat egy éven át nyugdíjazásáig (1946 augusztusáig) még Kühne Lóránt ügyvezető igazgatóként vezethette, majd ezután megtörtént az államosítás.
Mit hozott a gyár számára a szocializmus magával?
A 40-es évek végére megszűnt a radiátor-, kazán- és kerékpárgyártás és új mezőgazdasági gépek jelentették a gyár profilját. A régi hagyományos kisüzemi gépek mellett megkezdődött a traktorvontatású talajművelő, vető- és műtrágyaszóró gépek, aratógépek, kazalozók, járva silózó kukorica-betakarítógépek gyártása.
A 70-es években – az olajválság beköszöntéig – a gyártmányválaszték kiegészült nagyipari takarmánykeverő, -gyorsszárító, -feldolgozó és -pogácsázó, továbbá a baromfitartás teljesen automatizált tartóberendezéseivel (1-4 szintes).
Teljesen automatizált baromfi tartóberendezés makettja
Ebben az újabb aranykorban, egészen a 80-as évek elejéig több mint 3000 ezer dolgozója volt a cégnek.
A mezőgazdaság nagyiparosításának megindulásával párhuzamosan, 1978-ban a KÜHNE Mezőgazdasági Gépgyárat hozzácsatolták a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárhoz, mely jelentős profiltisztítást hozott magával és különféle külföldi licencek felhasználásával nagyteljesítményű, korszerű ekék, tárcsák, kukorica-, valamint gabonavető gépek fejlesztésére és gyártására álltak át egészen az 1989-es rendszerváltásig a KÜHNE gépgyárban.
Gondolom, a rendszerváltás újabb bizonytalanságokkal teli éveket hozott magával!
Igen, mindenképpen. Egyrészről a Szovjetunióba irányuló korábbi értékesítési csatornák egyik napról a másikra megszűntek, másrészről pedig a privatizáció során számos gyáregység, köztük pl. Közép-Európa egykor legnagyobb tűzihorganyzója is értékesítésre került, és a gyár 1993-ban egy gyakorlatilag teljesen működésképtelen részvénytársasággá alakult át több mint 600 tulajdonossal.
Az újabb fordulópontot az 1997-es esztendő jelentette az életünkben, amikor is a gyár részvényei egy magyar szakmai magánbefektető kezébe kerültek. Az új tulajdonos szorosra vonta az együttműködést másik vállalkozásával, a Kravtex Kft.-vel, amely a 90-es években öreg autóbuszok felújításával és orosz piaci értékesítésével foglalkozott.
Ennek eredőjeként 1999-től a két vállalkozás kooperációban immár Credo márkanevű új autóbuszok gyártásába kezdett bele, melyhez a szerkezeti elemeket, a felépítményeket az acélszerkezetek megmunkálása és gyártása terén a mezőgépgyártás területéről nagy tapasztalatokkal rendelkező KÜHNE Mezőgazdasági Gépgyár Zrt. végzi. Ebben az együttműködésben az eltelt évek során kb. 1400 autóbusz készült el a Kravtex Kft.-vel karöltve, mely vidéken rója a magyar utakat.
***
A múzeumlátogatás és múltidéző után, a marketing osztályvezető és egyben a készgép értékesítés feladatait is ellátó Rákász Géza vette át a vendéglátói szerepkört, aki a KÜHNE Mezőgazdasági Gépgyár Zrt. jelenébe és a jövőbe mutató terveikbe igyekezett bepillantást adni.
Rákász Géza egy KNT770-es nehéz tárcsaborona előtt
Süli Csaba utalt rá, hogy már több mint 15 éve a KÜHNE nem csak mezőgépeket gyárt. Hogy néz ki mindez a napjainkban?
Igen, a több lábon állás jegyében a KÜHNE napjainkban is érdekelt az egykor szebb napokat is megélt, ám most újra – a meghirdetett nemzeti autóbusz-gyártási program révén – a felfutás reményével kecsegtető hazai autóbusz-gyártási iparágban is. A mezőgép- és autóbuszgyártás mellett nyugat-európai országokba irányuló bérmunkával (pl. lángvágás, lézervágás, galvanizálás stb.) biztosítjuk a jelenleg 300 főt számláló alkalmazottaink biztos megélhetést.
A másik biztos láb – Credo autóbuszgyártás
Mit kell és lehet tudni a napjainkban gyártott KÜHNE mezőgépekről?
Ugyanúgy, ahogy már 1874-től a múltban, napjainkban is itt az egykori mosoni, most már mosonmagyaróvári gyárunkban készülnek a mezőgazdasági gépeink a legmodernebb gyártási technológiákat felhasználva – a szerkezeti megmunkáláson, a festésen át az összeszerelésig.
A mai globalizálódott világban a magyarságtudat továbbvitelén kívül, miben mutatkozhat meg annak előnye, ha egy gazdálkodó KÜHNE mezőgép vásárlása mellett dönt?
Munkagépeinket minden esetben a magyar talajviszonyokhoz, -adottságokhoz igazítottan fejlesztjük és készítjük, mindenkor figyelembe véve a magyar gazdák igényeit, valamint elvárásait is. Mindemellett a gyors és pontos alkatrészellátás, valamint a közvetlen gyári 1 év garancia (a főegységekre 3 év szavatosság) és szerviz sem egy utolsó szempont, véleményem szerint.
Az sem mellékes, hogy a mérnökeink által megtervezett, majd legyártott újdonságaink prototípusai az ország számos pontján 2-3 szezont felölelő „nyúzópróbán” esnek át a szériagyártást megelőzően. A tesztelésben részt vevő gazdálkodók gyakorlati tapasztalatai, észrevételei sokszor segítenek minket a tervezőasztalon esetlegesen még nem látott hibák szériagyártás előtti orvosolásában.
Hogyan épül fel a termékpaletta és a -értékesítés?
Alapvetően talajművelő gépeket – talajlazítókat, ágy- és váltvaforgató ekéket, rövid- és nehéztárcsákat, kompaktorokat, nehéz kultivátorokat – és gabona-vetőgépeket gyártunk.
A KÜHNE „zászlóshajójának” a nehéztárcsánk számít.
A gépértékesítés részben közvetlenül rajtunk, részben pedig számos viszonteladó partnerünkön keresztül zajlik.
Mely megyékben a legkeresettebbek a KÜHNE munkagépek?
Gépeink értékesítése természetesen országos szintű, de a megyéket nézve a legtöbb KÜHNE munkagép Békés, Csongrád, Borsod és Heves megyékben talál gazdára.
A határainkon túl is jelen van a KÜHNE?
Igen, de a Szlovákiába, Horvátországba irányuló értékesítéseink mellett a korábban szépen felfutó ukrán értékesítéseinknek az orosz-ukrán konfliktus nem tett túl jót.
Manapság hozzá vannak szokva az emberek ahhoz, hogy ha kell nekik valami, az azonnal be is szerezhető legyen. Hogyan készül erre a KÜHNE?
Mindig az előző évek értékesítési tapasztalatai alapján készítjük el az adott szezonra a gyártási ütemezéseinket, emellett a legkeresettebb termékeinkből egész évre vonatkozóan raktárkészletet igyekszünk fenntartani, hogy pár hét alatt bárminemű igényt ki tudjunk elégíteni.
Az ország egészét nézve a legtöbb iparágban egyre kevesebb a jó szakember. Az elvándorlás, a munkaerő-elszívás nem sújtja még jobban a nyugati országrészben tevékenykedő cégeket, így a KÜHNE Mezőgazdasági Gépgyár Zrt. is?
Sajnos igen, de erre a kihívásra mi jó fizetéssel és jó munkakörülményekkel igyekszünk válaszolni. Szerencsére számos olyan munkavállaló van nálunk, aki ipari tanulóként itt kezdte a pályafutását és nemsokára tőlünk fog nyugdíjba elmenni, ill. arra is van számtalan példa, hogy egy családon belül több generáció dolgozik együtt a KÜHNE-nél.
A beszélgetés lezárásaként, ha lehet, térjünk ki röviden a KÜHNE jövőbe mutató terveire a mezőgazdasági gépgyártás területén!
A multinacionális cégek súlyos eurókért fejlesztett termékeivel, valamint üzletpolitikájával nehezen lehet, de igyekszünk felvenni a versenyt. A közeljövőbe mutató terveink között szerepel a mezőgazdasági gépek értékesítéséből származó árbevételünk megduplázása. Mindehhez a magyar gazdálkodói igényeket szem előtt tartva a jövőben is komoly figyelmet szeretnénk fordítani a kutatás-fejlesztésre.
Ennek szellemében minden szakmai kiállításra úgy készülünk, hogy azon valami újdonságot tudjunk a nagyközönségnek bemutatni. Így volt ez az idei, jubileumi 30. Bábolnai Nemzetközi Gazdanapokon is, ahol a legújabb, 8 méteres magágy-készítőnk debütált.
Köszönöm a beszélgetést, eredményes, gépeladásokban bővelkedő szezont kívánok 2017-re is!
(Agrofórum Online – Kosztolányi Attila)
