A szántás elhagyása rengeteg előnnyel jár, a szármaradványok talajfelszínen hagyása viszont némileg megnehezíti a vetést. Ennek kiküszöbölésére született egy újfajta, izgalmas technológia.
A no-till, vagyis a forgatás nélküli talajművelés Magyarországon is egyre elterjedtebbé válik. Lassan nem is lesz más választása a hazai gazdáknak, ha a rendszeres aszályok által sújtva akarnak fenntartható és rentábilis növénytermesztést folytatni, ráadásul ezzel a technológiával hozzájárulnak a talajélet fenntartásához, a szerkezet javításához és a vízmegőrzéshez is.
A minimális talajbolygatás megőrzi a mikrobiológiai aktivitást, csökkenti az eróziót és a nedvességvesztést. A no-till egyik igen kényes művelete a vetés, hiszen a magokat nem egy jól előkészített magágyba, hanem a növényi maradványokkal, mulccsal vastagon borított talajba kell juttatni, mégpedig a hagyományos technológiák esetén elvárt pontossággal, egyenletes mélységbe az egységes, robbanásszerű kelés érdekében.
Ennek a hatékony elvégzésére fejlesztették ki a vízsugaras (Water-Jet) vetést, amely szokatlan módon nagy nyomással kijuttatott vizet használ a magárok kialakításához. Az izgalmas műszaki megoldást elsősorban kukoricavetéshez találták ki, ám lényegében bármilyen magokhoz alkalmas. A „divat” Kanadából indult el, ahol hagyományosan nagy mennyiségű szármaradványt hagynak a földeken, ami a nedvességmegtartás szempontjából hasznos, ugyanakkor viszont megnehezíti a vetést.
Víz vagy tápanyag
A Water-Jet technológia alkalmazása során vizet vagy folyékony nitrogénoldatot (UAN) juttatnak a földbe a vetőcsoroszlya előtt – utóbbi esetben már a tápanyagpótlást is megoldják. A rendszer hasonlít egy klasszikus vetőgépre, azzal a különbséggel, hogy folyadéktartályok helyezkednek el a tetején. A vizet vagy oldatot közel 3500 bar nyomással, a hangsebesség többszörösével „lövik” a talajba, ezáltal úgy működik, mint egy vágókés.
Nincs annyi szármaradvány, amennyin így ne tudnának áthatolni, bár a cikk végén lévő videó tanúsága szerint a magárok kissé tömörödöttnek néz ki, a hatalmas nyomással érkező vízsugár alighanem jelentősen összepréseli a talajszemcséket. A módszert Ausztráliában is tesztelték, ahol a cukornád szokott nagy gondot okozni, mivel 20–22 tonna levélmaradvány marad utána a talaj felszínén hektáronként, amit vetéskor át kellene vágni.
A Water-Jet technológia nagy rugalmasságot biztosít a mezőgazdasági munkák tervezésében, a vetés elvégzését például nem kell akkorra időzíteni, amikor megfelelő lesz a talaj nedvessége. A maglehelyezés során értelemszerűen víz is kerül a földbe, ami száraz kiinduló talaj esetén is megfelelő közeget teremt a magoknak a fejlődéshez. A kísérletek során 85 liter vizet juttattak ki hektáronként, mégpedig 76 centiméteres sortávolságokat és 9 km/h munkasebességet alkalmazva.
Részletesebben itt ismerhető meg az újszerű technológia:
