A hazai erőgéppark helyzete romlott, az elégtelen újgép-beszerzés, valamint a selejtezések elmaradása miatt a korosabb gépek állománya nőtt.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2013 nyarán a teljes mezőgazdaságra, benne a mezőgazdaságban üzemeltetett erőgépek (darabszám, kapacitás) adataira is kiterjedő részletes felmérést végzett, melynek eredményeit a honlapján „Magyarország mezőgazdasága, 2013” címen 2014. január közepén ismertette (részletek az Agrofórum 2014. 6. szám 12-20. oldalain közölt cikkben). A KSH 2013. decemberben az erőgépek átlagos használati idejét (korát) is felmérte, az adatokat a honlapján 2014. szeptember elején tette elérhetővé. Mivel ezt megelőzően a KSH a mezőgazdasági gépállomány korára vonatkozó adatokat csak 2000-ben rögzítette, érdemes összehasonlítani az erőgépek korábbi és mostani helyzetét és nagyító alá venni változás okait.
Az erőgépek átlagos használati ideje (kora)
Hazánkban a mezőgazdasági erőgépek átlagos használati ideje 2000-ben sem volt kedvező, mert az átlagos értékük a traktoroknál 15,3, az arató-cséplő gépeknél 14,5, a magajáró rakodóknál 12,3, a tehergépkocsiknál pedig 12,1 év, a kiselejtezési idő pedig ennek mintegy kétszerese volt. Így a 20 évnél öregebb traktorok aránya a gazdálkodó szervezeteknél 10,1 %, az egyéni gazdaságoknál 25,0 %, az arató-cséplő gépeké pedig a társas gazdaságoknál 6,9 %, az egyéni gazdaságoknál 27,6 % volt, tehát az egyéni gazdaságok erőgépei lényegesen korosabbak voltak, mint a gazdálkodó szervezeteké. Az erőgépállomány átlagos használati ideje a gazdasági szervezeteknél 12,2 évről 13,1 évre, csak 7,4 %-kal nőtt, míg az egyéni gazdaságoknál 15,6 évről 19,7 évre, tehát 26,6 %-kal emelkedett. Így a mezőgazdasági erőgépek átlagos használati ideje a 2000. évi 14,6 évvel szemben 2013 végén 18,3 év volt, és ez mintegy 35-37 éves átlagos kiselejtezési időt, illetve géphasználatot jelent. Tehát országosan a <=10 éves gépek aránya 37,5 %-ról 31,0 %-ra csökkent, míg a >20 éveseké 19,8 %-ról 35,6 %-ra, a >30 éveseké pedig 4,9 %-ról 13,7 %-ra nőtt. Figyelmet érdemel azonban, hogy az elmúlt 3-4 évben társas gazdaságok tartani tudták az újgép-vásárlások korábbi ütemét és gépállományuk koraránya az elmúlt 10 évben is csak kisebb mértékben romlott, ellentétben az egyéni gazdaságokkal, ahol a 20 évnél öregebb gépek aránya a 2000 évihez viszonyítva 72,9 %-kal, míg a 30 évnél öregebbeké 2,8-szeresére nőtt (1. táblázat).
A KSH adatai alapján 2013 decemberében a mezőgazdaságban 50 év feletti gépek is üzemelnek, így az egyéni gazdaságoknál 1451 traktor, 47 arató-cséplő gép, és 19 tehergépkocsi. A 31-50 év közötti erőgépek száma és aránya ugyancsak jelentős, így a társas gazdaságoknál 950 traktor, 41 arató-cséplő gép, és 293 egyéb erőgép, az egyéni gazdaságoknál pedig 16.802 traktor, 737 arató-cséplő gép és 920 egyéb erőgép tartozott e kategóriába. Ennek megfelelően a 30 év feletti erőgépek aránya a gazdasági szervezeteknél „csak” 3,8 %, míg az egyéni gazdaságoknál 16,5 % volt.
Az átlagos használati idő növekedésének következményei
A Mezőgazdasági Gépesítési Intézet (MGI) által megfigyelt bázisgazdaságok tényadatai szerint a nagyobb teljesítményű, a „fiatalabb” és a korszerűbb erőgépek használata a kedvezőbb. Az adatok azonban akkor igazán meggyőzőek, ha összevetjük a 10 éves, vagy ennél „fiatalabb” és a 10 évnél „öregebb” erőgépek számait. Így látható, hogy a „fiatalabbak” mintegy kétszer akkora teljesítés mellett csak kb. fele akkora fajlagos karbantartási-javítási költséget igényelnek (2. táblázat). Hasonló a tendencia az elmúlt mintegy öt év átlagos adatainál is, azzal a különbséggel, hogy a bázisgazdaságok csökkenő- és „öregedő” erőgépállománya miatt a <=10 éves gépek javára nincsen olyan nagy különbség, mint a 2. táblázatban.
Ez a számottevőnek is nevezhető különbség az alapja annak, hogy az MGI az évente a gépüzemeltetési kiadványhoz kidolgozott tervszámoknál (a bázisgazdaságok teljes erő- és munkagépállományának adataiból) csak a 10 évnél fiatalabb gépek számait veszi figyelembe, természetesen a költségeknél az áremeléseket követve (lásd pl. a 2014. évi teljesítés-, és karbantartási-javítási költség adatok alakulását a 3. táblázatban, illetve részletesen az Agrofórum 2014. 2. szám 87-96. oldalain közölt cikkben). De ez a különbség arra is figyelmeztet, hogy az erőgépek hosszabb idejű használata esetén az üzemeltetési költség jelentősen nő, ezért a géppark fiatalítása a termelési költség mérséklése miatt elengedhetetlen.
A bázisgazdaságok adataira jellemző pl., hogy az elmúlt öt évben a gazdálkodást meghatározó adatok jelentős része alig változott. Így a gazdaságok átlagos mérete, az erőgépállomány, és ennek kihasználása, valamint az erőgépek átlagos használati ideje stb. évenként csak mérsékelten nőtt, vagy csökkent. Különösen figyelemre méltó az, hogy az EU-csatlakozás után a jelentősen növekvő támogatás sem tette lehetővé az erőgéppark fiatalítását, az erőgépek átlagos használati ideje a bázisgazdaságok megfigyelésének kezdete óta 2012-2013-ban volt a legmagasabb. Folyamatosan nőtt azonban a fajlagos gépérték és ennél intenzívebben a karbantartás-javítási költség, a javítási óra felhasználás, valamint az egy javítási órára jutó bér- és rezsiköltség. Ugyancsak kiemelhető, hogy az EU-csatlakozás óta a gazdaságokban nem csökkent, sőt kissé nőtt az alkalmazott erőgéptípusok száma, így e gazdaságok a bemutatott öt év átlagában 23 erőgéptípussal, illetve ezen belül 13 traktortípussal dolgoztak. Legkedvezőtlenebb az „A” gazdaság erőgépállománya, itt 2013-ban 33 erőgéptípus, illetve 21 traktortípus üzemelt (4. táblázat).
Fontos továbbá, hogy a három bázisgazdaság azonos adatai is jelentősen eltérőek. A legkisebb állóeszköz-értékkel, a legcsekélyebb gépállománnyal, a legfiatalabb erőgépparkkal, és a legkedvezőbb fajlagos karbantartási-javítási költséggel, valamint javítási óra-felhasználással a legnagyobb területtel rendelkező és ennek ellenére a legkevesebb erőgéptípust üzemeltető „C” gazdaság dicsekedhet. Ennek oka csak részben magyarázható a jobb „körülmények”-kel, és az itteni legkisebb az állatállománnyal. A fő ok sokkal inkább az alkalmazott gépi munka-szervezés lehet, mert itt veszik igénybe a legtöbb gépi munka szolgáltatást és a gépbérlet különböző formáit. Érdekes az „A” és „B” gazdaságok adatainak alakulása is, mert bár a fajlagos gépértékek hasonlók, a „B” gazdaságnál a gépek fajlagos karbantartási-javítási költsége sokkal mérsékeltebb – annak ellenére, hogy az erőgépek átlagos használati ideje magasabb, mint az „A” gazdaságban. Mindez azt is mutatja, hogy a gépüzemeltetés fajlagos költségének alakulása nemcsak a „körülményektől”, hanem a gazdaságok vezetőinek döntéseitől is számottevően függ. A gazdaságvezetők döntései határozzák meg a gépcseréket is, melyek a fajlagos karbantartási-javítási költségek alakulását (talán) a leginkább meghatározzák.
Az erőgépek gépi munkára (nha-ra) vetített karbantartási-javítási költsége jól mutatja, hogy a korosabb gépek üzemeltetési költsége nagyobb. A feldolgozott bázisgazdaságok adatállománya alapján viszont az is látható, hogy mind a korszerű, mind a kevésbé korszerűnek minősített erőgépek között egyaránt vannak, amelyeknek üzemeltetési költsége kedvező, míg másoké kedvezőtlen, ami azt is jelenti, hogy nemcsak a „keleti”, hanem a korszerű „nyugati” gépek esetén is előfordul a karbantartási-javítási költségek között jelentős eltérés. Meglepő azonban, hogy a korszerű gépeknél (az átlagot tekintve) a fajlagos karbantartási-javítási költség a nagyobb alkatrészárak ellenére sem nő jelentősen, ugyanakkor – a halmozott adatok szerint – a gépek öregedésével többnyire kisebb, míg a kevésbé korszerűeknél nagyobb. (Példaként lásd az MGI egy korábbi feldolgozásából az 5. táblázatot. Az erőgépek típusok szerinti adatait az Agrofórum 2010. évi 9. szám 97-98. oldalain közöltük.)
Az 5. táblázat kapcsán meg kell jegyezni, hogy az ott látható számok a gazdaságban működő összes traktor adatai, tehát a feltüntetett használati idő alatt nem azonos traktorok szerepelnek. Mivel az „öregebb” kort nem minden erőgép „éri” meg és a költségesebben üzemelőket előbb selejtezik, a táblázat kedvezőbb képet mutat, mintha a munkába állított összes traktort 20 évig üzemeltették volna. E hibától eltekintve a lényeg, hogy a gépek teljes üzemeltetési költségét nem csak a karbantartás-javítási költség, hanem az összes költség, különösen a gépár alapján számolt értékcsökkenés is lényegesen befolyásolja, mert egyes „nyugati” gépek fajlagos ára többszöröse is lehet, a „keleti” gépekéhez viszonyítva. (Az MVH 2014. évi mezőgazdasági gépkatalógusában a kínált legolcsóbb kerekes traktor ára 94,7, a legdrágább 1236,3 EFt/kW.) Tehát a gépek optimális használati idejének meghatározásához minden költségtényezőt, de a fajlagos karbantartási-javítási költség mellett legalább a fajlagos értékcsökkenést is figyelembe kell venni. E két költség-tényező alapján is a gépek korlátlan ideig tartó (gazdaságos) üzemeltetésének lehetősége kizárható.
A használati idő növekedésének okai
Hazánkban az erőgépek átlagos használati ideje elsősorban azért nő, mert a géppótlás nagyon mérsékelt. Ez nagyrészt a rendszerváltás eredménye, mert míg a mezőgazdaságban 1994-ben még 5.669 új erőgépet vásároltak, 1995 és 2006 között évente átlagosan csak 2.532 db-ot, tehát az 1994. évinek kevesebb, mint felét. 2007-2009-ben a jelentősnek is nevezhető új-gép támogatásnak köszönhetően évente már 4.126-4.340 új erőgép vásárolására került sor, ami e támogatás nagyrészt megszűnésével, illetve a „válság” hatására csökkent: így az éves beszerzés 2010-ben 1.204-db-ra esett, majd ez 2011-2013 között 2.370-2.643 db-ra módosult. A 2014. I. félévi adatok ígéretesek (6. táblázat), mert a gazdaságok jelentősen több erőgépet vásároltak, mint a korábbi évek azonos időszakában.
A vásárlások zöme második negyedévben realizálódott, „támogatásnak” köszönhetően traktor volt, így feltételezhető, hogy a II. félévben ez a vásárlási lendület csökken. Tény azonban, hogy mind a 2007-2009. évi, de különösen a 2011-2013. évi gépbeszerzés a kb. 160 ezer darabos mezőgazdasági erőgépállomány pótlásához (esetleg fiatalításához) elégtelen volt, tehát az erőgéppark elöregedik. A 2014-ben kezdődött pénzügyi ciklusban a támogatás (feltételezhetően) csökken, így a géppark átlagos használati ideje tovább nő, és ezzel a korosabb gépek üzemeltetési költsége is egyre nagyobb lesz. Mindez indokolja, hogy a közeljövőben az erőgép-beruházások ösztönzését az eddiginél sokkal fontosabb feladatként kell kezelni.
A másik alapvető ok (szintén a rendszerváltás következtében) hazánkban kialakult kedvezőtlen birtokméret. A mezőgazdasági erőgépek száma (db) 2000 és 2013 között 8,9 %-kal mérséklődött, az összes kW kapacitás pedig 11,4 %-kal nőtt, így az egy erőgépre eső teljesítmény (átlagos „erőgépméret” kW/db) nőtt (22,4 %). Mivel a gépállomány mennyiségében döntő változás nem következett be, a gépek átlagos kapacitásának emelkedése miatt a mezőgazdasági területre vetített kW/ha gépellátottság 33,1 %-kal emelkedett. Ez úgy következett be, hogy a gazdasági társaságok fajlagos erőgépállománya mérséklődött, míg az egyéni gazdaságoké jelentősen nőtt, így az egyéni gazdaságokban az erőgépállomány már most is sokkal nagyobb, mint a gazdasági társaságokban (7. táblázat) és e mellett a társas gazdaságok (valamint egyéb szolgáltatók) még jelentős volumenű gépi munkát is végeznek az egyéni gazdaságok számára.
A változás oka, hogy a rendszerváltás után az egyéni gazdaságok száma nőtt, a társas gazdaságok száma, valamint átlagos területük pedig mérséklődött. A KSH adatai igazolják, hogy a nagyobb területű gazdaságok hektáronkénti (kW/ha) erőgépeinek száma a gépek jobb kihasználása eredményeként lényegesen kevesebb, mint a kisebbeké. Az egyéni gazdaságokban az egy gazdaságra jutó mezőgazdasági gépek száma viszont nagyon kevés, pl. 2013-ban is csak 0,204 db traktor, 0,015 db arató-cséplő gép, 0,012 db egyéb magajáró és 0,022 tehergépkocsi, összesen 0,253 db erőgép jutott egy gazdaságra, (tehát 5 gazdaságra jut egy traktor, és mintegy 20 gazdaságra egy másféle erőgép). E gazdaságok tehát nagymértékben ki vannak szolgáltatva a gépi munkát végző vállalkozóknak, így minden gazdaság törekszik arra, hogy saját géppel, legalább egy saját traktorral rendelkezzen, aminek köszönhetően az egyéni gazdaságok gépállománya gyors ütemben nő. Így 2000 és 2013 között a kW/ha erőgép-ellátottság a gazdasági társaságoknál 1,711-ől 1,591-re (93,0 %) mérséklődött, az egyéni gazdaságokban pedig 1,871-ről 3,112-re (166,3 %) nőtt (7. táblázat). Fontos továbbá, hogy pl. 2000-ben az egyéni gazdaságoknál az erőgép-ellátottság az 1-10 ha mezőgazdasági területű birtokoknál 3,194 kW/ha, az 500-1000 ha birtokoknál pedig ennek csak kb. harmada, 1,068 kW/ha volt. Az egyéni gazdaságokban a gépek számának növelése érdekében a korosabb gépeket nem selejtezik, a kihasználás csökken, a gépüzemeltetés-, valamint a termelés költsége folyamatosan emelkedik, a termelés eredményessége pedig mérséklődik.
A 7. táblázatból az is látható, hogy 2000 és 2013 között a gazdasági társaságoknál az átlagos „erőgépméret” 81,1-ről 95,4 kW/db-ra, tehát 17,6 %-kal nőtt, az egyéni gazdaságokban 46,9-ról 61,6 kW/db-ra, 31,5 %-kal emelkedett. Egyébként az erőgépek átlagos motorteljesítménye mind az üzemben lévő gépállománynál, mind a vásárolt erőgépek átlagos adatai szerint egyaránt nőtt. Ezért az is fontos, hogy a nagyobb teljesítményű erőgépek kihasználására több figyelmet kell fordítani, egyébként a fajlagos üzemeltetési költség a csekélyebb idő- és teljesítmény-kihasználás miatt is emelkedik.
(A mezőgazdasági erőgépállomány 2000. és 2013. évi adatait részletesebben lásd az Agrofórum 2014. 6. szám 12-20. oldalain.)
Összegzés
A 2000. és 2013. évi erőgépállomány, valamint géphasználati idő adatainak összevetése azt mutatja, hogy a hazai erőgéppark helyzete romlott, az elégtelen újgép-beszerzés, valamint a selejtezések elmaradása miatt a korosabb gépek állománya nőtt. Kedvező viszont, hogy a korszerűbb erőgépek aránya egyre számottevőbb, de ha a növekvő gépállomány kihasználása csökken, a korszerűbb és egyben jelentősebb beszerzési árak miatt ez (sajnos) nem minden esetben vezet a gépüzemeltetés költségének mérséklődéséhez. Az egyéni gazdálkodók átlagos birtokmérete még napjainkban is nagyon kicsi, így nagyobb részük nem rendelkezik saját erőgéppel, ezért ki vannak szolgáltatva a gépi munkát szolgáltatóknak. E kedvezőtlen helyzet ellensúlyozására gépeik számát ugyan növelik, de anyagi helyzetükből adódóan többnyire csak korosabb gépekkel, ami gépállomány további elöregedéshez vezet, és amiért a gépüzemeltetés, illetve a termelés költségének további számottevő emelkedése várható. A hazai helyzet romlását csak a birtokméret, illetve a táblaméretek növelésével, illetve ennek erkölcsi, anyagi és adminisztratív (hatékony) támogatásával lehetne mérsékelni.
Dr. Gockler Lajos
NAIK Mezőgazdasági Gépesítési Intézet, Gödöllő
A cikk az Agrofórum Szaklap januári számában olvasható! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!
Előfizetek >>>
(Agrofórum Online)
