A klímaváltozás és a meggondolatlan emberi tevékenység együtt okozták a mocsaras Kolon-tó lassú pusztulását, a haláltusa ezekben a napokban zajlik.
Az idei nyár szokatlanul magas nappali csúcshőmérsékleteket, valamint hosszú csapadékmentes időszakokat hozott Magyarország jelentős részén. A mezőgazdaság visszaesése feltételezhetően akkora lesz, mint az „évszázad aszálya” idején 2022-ben, bár akkor még a legnagyobb tavaink és folyóink nem sínylették meg olyan mértékben a pusztító szárazságot, mint most. A Velencei-tó lényegében több vízfelületre szakadt, a Duna alacsony vízállása pedig már a Paksi Atomerőmű működését veszélyeztette.
A Bács-Kiskun megyei Izsák városától délnyugatra lévő Kolon-tó a napokban pedig azzal került be a hírekbe, hogy a szakemberek előrejelzése szerint augusztus végére teljesen kiszárad. Valójában a vészharangot már tavaly megkongatták, mert 2025 augusztusában is arról cikkeztek a lapok, hogy félszáz éves mélypontra süllyedt a vízszint, és lényegében már csak a kotrásokban van víz, ami ökológiai szempontból kritikus helyzetet teremtett.
A 3059 hektár kiterjedésű Kolon-tavi védett területen a nyílt víz már tavaly 20–25 hektárra zsugorodott. A természeti képződményt még a hegyvidéki hó- és jégtömegek gyors olvadása miatt megnövekedett vízhozamú Duna benyomulása hozta létre, felszámolódását pedig a megváltozott klimatikus viszonyok mellett az ember okozta. Egy vasútvonal és főút megépítésével megszűnt a tó felszíni összeköttetése az északi területek nagy vizes élőhelyeivel, majd az 1928-ra megépült lecsapoló csatorna mérte rá a végső csapást.
Őskori maradvány
A Kolon-tavat már évek óta „egykoriként” emlegették, a helyén ugyanis mocsár alakult ki, amely átlagos vízálláskor mintegy 5,5 km hosszú és 1,5–2,5 km széles volt. Ez tűnhet el tehát néhány héten belül, és a helyzet máris szívszorító.
„A tavak szokásos haláltusájának annál a fázisánál járunk, amikor a vízben élő lények, a halak és kétéltűek beszorulnak az utolsó pocsolyákba és vízzel teli mélyedésekbe, hogy az ilyesmire fogékony madarak onnan kiegyék őket”
– olvasható a 444.hu cikkében. A Kolon-tóval a Kiskunság őskorból itt maradt, nagyjából 27 ezer éves mocsaras tava tűnik el, talán nem is csak ideiglenesen. Olyan ritkaságoknak adott otthont, mint a jégkorszaki maradványnak számító elevenszülő gyík, vagy a cankó, a lappantyú és más madarak, ám ezeknek most alighanem új élőhely után kell nézniük.
A Kolon-tó már tavaly sem mutatott biztató képet:
Szereti az Agrofórum cikkeit?
Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben! KATTINTSON!
