Észak-Olaszországban már szőlőkben és gyümölcsösökben okoz gondot a japán cserebogár, augusztusra azonban Magyarország számára is jóval közvetlenebbé vált a veszély. Szlovéniában, a magyar határtól mindössze mintegy 500 méterre egy nőstény Popillia japonica egyedet fogtak, Ausztriában pedig szintén megjelent a kártevő.
Magyarországon egyelőre nem ismert megtelepedett populáció, a Nébih azonban Zala vármegyében már célzott csapdázással figyeli az esetleges behurcolást. A kiemelt zárlati károsító felismerése azért is fontos, mert járművekkel, poggyásszal és más emberi közvetítéssel gyorsan átlépheti az országhatárokat.
Olaszországból indult el észak és kelet felé
A japán cserebogarat Európa szárazföldi részén 2014-ben, Észak-Olaszországban, a Ticino folyó térségében azonosították. Azóta jelentősen bővült az elterjedési területe. Lombardiában és Piemontban már tartósan jelen van, és az elmúlt években az Aosta-völgyben is egyre nagyobb területet ért el.
A 2026-os helyzet különösen a szőlőtermesztők számára figyelmeztető. Donnas környékének meredek, teraszos ültetvényeiben a bogarak nagy tömegben jelentek meg, és a fertőzés a magasabban fekvő területek felé halad. Az Aosta-völgyi növényegészségügyi szolgálat adatai szerint a faj elterjedése és egyedsűrűsége már 2025-ben növekedett, 2026-ban pedig a rajzás korábban és erőteljesebben kezdődött.
Az olasz tapasztalat azért lényeges, mert megmutatja, mi történhet ott, ahol a fajnak sikerül tartósan megtelepednie. A Popillia japonica rendkívül sok tápnövényű kártevő: több száz növényfajon képes táplálkozni, mezőgazdasági szempontból pedig többek között a szőlő, a gyümölcsfák, a kukorica és számos kertészeti kultúra érintett lehet.
A levélkár a termésre is visszaüthet
Szőlőben a kifejlett bogarak elsősorban a leveleket fogyasztják. A levéllemezt az erek között rágják ki, ezért erős károsításnál jellegzetes, csipkeszerű levélváz marad utánuk. Csoportos táplálkozásuk miatt nagy egyedszám esetén rövid idő alatt jelentős lombvesztést, szélsőséges esetben tarrágást is okozhatnak.
A kártétel nem áll meg a levélnél. A lombfelület csökkenésével romlik a szőlőtőkék fotoszintetikus teljesítménye, ami erős fertőzés esetén az érésre és a termés minőségére is hatással lehet. A megritkult lomb kevésbé védi a fürtöket a közvetlen napsugárzástól, így forró időjárásban a napégés kockázata is növekedhet.
A faj elleni védekezést nehezíti, hogy életciklusának jelentős része a talajban zajlik. A nőstények a talajba rakják tojásaikat, a lárvák pedig főként fűfélék gyökereivel táplálkoznak. Az imágók ezzel szemben számos termesztett és vadon élő növény föld feletti részeit károsíthatják.
Fél kilométerre a magyar határtól fogtak nőstény bogarat
A hazai növényegészségügy szempontjából a nyár legfontosabb fejleménye már nem Olaszországhoz, hanem közvetlenül a magyar–szlovén határhoz kötődik. A szlovén hatóságok júliusban Pince település autópálya melletti pihenőhelyén, a magyar határtól mintegy 500 méterre fogtak egy japán cserebogarat.
A Nébih augusztus 13-i közleménye szerint nőstény egyed került elő, ami a megtelepedés és szaporodás lehetősége miatt fokozott figyelmet indokol. A környéken ugyanakkor eddig nem találtak a tápnövényeken a fajra utaló károsítást, és ültetési anyagot előállító telep vagy kertészeti áruda sincs a közelben. Jelenleg tehát nincs adat arra, hogy ezen a területen már kialakult volna egy helyi populáció.
A magyar hatóságok ennek ellenére azonnal megerősítették a monitoringot. Hat feromoncsapdát helyeztek ki Zala vármegyében, elsősorban a Szlovénia felől érkező tranzitforgalom útvonalai mellett. A Nébih tájékoztatása szerint a megfigyelés a 86-os főút mentén Kálócfáig, illetve az M70-es és M7-es autópályák környezetében Zalakomárig terjed.
Az autópályák mentén különösen nagy a behurcolás kockázata
A csapdák elhelyezése nem véletlen. Bár a kifejlett japán cserebogarak saját erejükből is képesek terjedni, nagyobb távolságokra elsősorban emberi közreműködéssel juthatnak el. A bogarak járműveken, szállítmányokban, poggyászban vagy akár kempingfelszerelésben is megbújhatnak.
Erre utal az ausztriai észlelés is. Júliusban a magyar határtól mintegy 90 kilométerre, a Graz közelében fekvő Premstätten egyik pihenőhelyén két hím japán cserebogarat fogtak. A helyszín az olaszországi fertőzött térségekkel kapcsolatot teremtő közlekedési útvonal mellett található. Mivel a további csapdázás és a vizuális ellenőrzések nem mutattak ki újabb példányokat, az osztrák hatóságok jelenleg behurcolt, úgynevezett „stoppos” egyedekként kezelik őket.
A szlovéniai és az ausztriai fogások egyaránt arra mutatnak rá, hogy az autópályák és pihenőhelyek fontos pontjai lehetnek a kártevő nagy távolságú terjedésének. Ez egyben azt is jelenti, hogy a magyarországi behurcolás kockázata már nem pusztán elméleti növényegészségügyi kérdés.
Így különíthető el más cserebogaraktól
A kifejlett japán cserebogár 8–11 milliméter hosszú. Feje és előtora fémesen zöld, szárnyfedője rézbarna, vöröses árnyalatú. A legfontosabb bélyeg azonban a potroh két oldalán látható öt-öt fehér szőrcsomó, amelyekhez a potroh végén további két fehér szőrcsomó társul. A Nébih arra is felhívja a figyelmet, hogy a szárnyfedők felszínén nincsenek serteszőrök.
A felismerésnek most különös jelentősége van. A hatóság azt kéri, hogy a fertőzött vagy veszélyeztetett külföldi területekről hazatérők nézzék át ruházatukat, poggyászukat, járművüket és kempingfelszerelésüket, és ellenőrizetlen forrásból ne hozzanak be növényeket vagy növényi anyagokat.
Magyarországon már a japán cserebogár jelenlétének gyanúja is bejelentési kötelezettséggel jár. Gyanús példány vagy feltételezett kártétel észlelésekor az illetékes vármegyei kormányhivatalt és a Nébih-et kell értesíteni. A mostani helyzetben a gyors felismerés különösen fontos: amíg nincs megtelepedett hazai populáció, a korai észlelés jelentősen javítja a felszámolás esélyét.
Képek: Pexels.
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
