Keszthelyi Miklós egy buszt és egy furgont is kétszer szabadított ki a fél méteres hóból John Deere-traktorjával a hétvégén.
Keszthelyi Miklós egy buszt és egy furgont is kétszer szabadított ki a fél méteres hóból John Deere traktorjával a hétvégén.
A hétvégi havazás során hírfolyamunkban röviden, két mondatban adtunk hírt arról, hogy a hótorlaszban elakadt egy helyközi járatú autóbusz a Csikvánd és Malomsok közötti úton a megyehatáron.
Pedig a gyarmati traktoros története példaértékű. Jól mutatja: baj esetén igenis össze tudunk fogni, s minden veszélyre fittyet hányva segítünk egymásnak.
Disznóvágásnak indult, mire jött a hófúvás
„Vasárnap reggel korán keltünk a feleségemmel: disznóvágásra készültünk, ezért Marcaltőre indultunk terepjáróval. Sejtettük, hogy nem lesz egyszerű az utunk: a 8416-os számú mellékutat ugyanis kiadós hó esetén többnyire behavazza az erős szél” – kezdte Keszthelyi Miklós.
A gyarmati gazda hangsúlyozta: „nagy hó esetén a helyi önkormányzat többnyire jól oldja meg a helyzetet, de szükség esetén a többi traktorossal mindig első szóra segítünk.
A faluban két nagy domb van a 83-as főút mentén: általában innen kell kimentenünk a bajba jutott autósokat, kamionosokat”.
„Magam is meglepődtem, milyen jól vizsgázott a 90 lóerős John Deere”
„Amikor még Gyarmat közelében megláttam az első elakadt személyautót, már éreztem, hogy kicsit tolódik a disznóölés.
Ezt a kocsit még a terepjáróval ki tudtam húzni, majd amikor nem sokkal később egy dobozos furgont is menteni kellett Csikvándon, inkább visszafordultam a traktorért.
Magam is meglepődtem, milyen jól vizsgázott a 90 lóerős John Deere” – mondta mosolyogva a gyarmati gazda, miközben büszkeségét, a 30 éves, 250 lóerős Rába-Steiger traktort is megmutatta stábunknak.
„Ítéletidő tombolt: a hótakaró jó fél méteres volt már”
„Csíkvánd után pillantottam meg az elakadt buszt, amelyet a győrszemerei és téti önkéntes tűzoltók közös erővel próbáltak kihúzni.
Ítéletidő tombolt: a hótakaró jó fél méteres volt már, miközben a szél egyre csak hordta a havat. A buszon nem volt sok utas, de ők bizonyosan mind jobban fáztak. Minden környékbeli mentésnél kihasználjuk a helyismeretünket a traktorosokkal.
Itt úgy ítéltem meg, jobb a szántóföld felől megközelíteni a tűzoltókocsit és a buszt. Együttes erővel ki is szabadítottuk a buszt, s elindultunk vele Csikvánd irányába.
Mentés 2.0: újra ki kellett szabadítani a buszt és a furgont is
Igen ám, csakhogy az egyszer már kihúzott dobozos furgon újra elakadt, s akadályt képezett az út kellős közepén. Leakasztottuk az acélsodronyt, s újra elvontattam a haszongépjárművet.
Mivel a tűzoltókocsi kicsit mozgásban maradt, újra bajba került a busz az árok partján. Másodjára is sikerült megmozdítani, s biztos helyre elvontatni Csikvándra” – zárta az örömmel végződő történetet Keszthelyi Miklós.
A gyarmati gazdával végigkövettük a mentés helyszíneit – érdemes tehát videós riportunkat és képgalériánkat is megtekinteni.
Visszaemlékezés az 1993-as hóviharra
„Emlékszem, hogy 1993-ban óriási hóvihar tombolt, Gyarmat környékén több tucatnyi autós elakadt a főúton. Se előre, se hátra nem lehetett haladni, a helyiek közül többen felajánlottuk, hogy szálljanak meg a bajba jutottak a házainkban.
Hozzánk egy német házaspár került, akiknek még az ijedt kiskutyáját is beengedtük az otthonunkba. Nyáron, amikor jöttek nyaralni a Balatonra, meglátogattak bennünket, s újra megköszönték az itt töltött éjszakát” – vette át a szót a gyarmati gazda felesége, Keszthelyi Miklósné Göndör Erzsébet.
Végezetül, már csak egyetlen elvarratlan szálunk maradt. Bár disznóölést soha nem zárt ilyen későn a Keszthelyi-házaspár, estére e téren is minden a helyére került.
(kisalfold.hu)
