2024. április végén, tehát néhány napon belül kabócák milliárdjai, sőt trilliója lepi el az Egyesült Államokat. Ráadásul a jelenség a szakértők szerint csak minden 221. évben fordul elő.
A kabócainvázió, bár hihetetlennek tűnik, mégis megtörténik, és a szakértők a különleges ritmusára is magyarázattal szolgálnak. Legutóbb 1803-ban került rá sor, amikor énekes kabócák két faja egy időben szinte robbanásszerűen kelt ki a földből, és a rovarok milliárdjai, sőt trilliója lepte el a környezetet, a Közép-Nyugat és a Délkelet összesen 16 államában.
A kabócainvázió oka
A magyarázat a különös jelenségre ezeknek a rovaroknak az életciklusában rejlik. Két külön fajról van ugyanis szó, amelyek közül az egyik 13 évet, a másik pedig 17 évet tölt a föld alatt különféle fejlődési stádiumokban. Amikor kikelnek, nimfa állapotban már csak egy céljuk van: a szaporodás, amire néhány hetük marad – majd az állatok elpusztulnak.
Tehát két prímszámról van szó, 13, illetve 17 évről, amíg ezeknek a fajoknak az egyedei a föld alatt rejtőznek. Viszont az a jelenség, hogy mindkét faj egyedei egy időben kerülnek napvilágra, csak 13×17, tehát minden 221. évben fordul elő, amikor a számuk viszont hatalmasra duzzad. Ez azt is jelenti, hogy a jelenlegit követően a következő hasonló jelenségre csak 2244-ben kerülhet sor.
A leggyakrabban erdős, akár lakott, de fás területen lehet velük találkozni, mezőgazdasági művelésű földeken kevésbé. Hogy némi fogalmunk legyen, mennyi valójában trillió kabóca: 25 400 000 km hosszúságú egyenest tennének ki egymás után felsorakoztatva őket. Ez elég a Föld–Hold távolság oda-vissza történő megtételéhez – 33-szor.
Teljesen ártalmatlanok
Az amerikaiak már tudják, mi, európaiak pedig most megjegyezzük, hogy a kabócák teljesen ártalmatlanok. Betegségeket sem terjesztenek, nem is csípnek vagy harapnak, ám azzal kellemetlenségeket okoznak, hogy ügyetlen mozgásuk miatt szinte bárkire vagy bármire rápottyanhatnak. A növényeket ugyan megcsócsálhatják, de rövid „felnőtt” életük miatt még ez a kár is elhanyagolható.
Hasznuk is van ugyanakkor. Egyrészt kelés közben a talajt fellazítják, benne élve pedig szerves anyagban gazdagítják. Másrészt pedig rengeteg állatnak jelentenek fehérjében gazdag táplálékforrást.
Ezzel kapcsolatban még egy kutatás is készült, hogy a kabócán „hízó” madarak – az ökörszem méretű kék szúnyogkapótól a hattyúkig – kabócainvázió idején mérhetően kevesebb a növényzetre káros rovart fogyasztottak, ami a környezetben élő növényzet állapotán is meglátszott.
Életmódjuk
A különleges populáció akkor kel, amikor az egyre melegedő tavasz hatására a talaj 18 Celsius-fokosra melegszik fel, 15 cm mélyen, amit egy nagyobb eső követ. A nimfák a földből előbújva levedlenek, majd táplálkoznak és párt keresnek.
A hím kabócák a testük oldalán, az első haslemezen kifejlődött finom hártyácskák sorának rezegtetésével hívják fel magukra a figyelmet. A hímek olyan hangosan és hosszan ciripelnek, ahogyan csak tudnak, ezzel jelezve, hogy párzásra alkalmasak. A hangerejük együttesen sokszor meghaladhatja egy repülőgépét is. Párzás után pedig, 5-6 héten belül elpusztulnak – és csak újabb 13, illetve 17 év elteltével kerülnek elő ismét.
Fotó: Pixabay
