Napközben Timmi, az őz szerteszét barangol Németország északi részén, a schleswig-holsteini Dithmarschen mezőin, de amikor elérkezik az este, akkor visszatér ahhoz a családhoz, amely anyja halála után nevelte.
Két éve egy őz Nyugat-Schleswig-Holsteinben szokatlan alvóhelyet keres: egy család nappalijában. Napközben a Timmi névre keresztelt állat más állatokkal szaladgál Dithmarschen mezőin. Mindenki tudja, hogy a vadonba kellett volna engedni, de ez valahogy nem sikerült: Timmi egyszerűen nem akarta.
Az őz gondozója
Az egykori gazda már korábban is vigyázott állatokra. 2022 tavaszán unokaöccsétől, aki a környéken vadászik, megtudta, hogy egy őz elpusztult egy vadbalesetben, és egy kis őzet hagyott maga után.
Magas fű
Amikor az őzek májusban és júniusban megszületnek, gyakran magas fűben hevernek. De ez idő alatt sok gazda kaszál, ami életveszélyes a számukra.
Jöhetett, mehetett
A körülbelül egyhetes állatot az asszony gondozta, nevelte fel. „Örülünk, hogy életben van, és van még egy esélye – mondta a nő. – Nyitva van a kert, kedve szerint jöhet-mehet.”
Felszerelte Timmit egy transzponderrel. Ez azt jelenti, hogy például a vadászok jól látják, és mindig tudják, hol van az őz.
Vadbiológus az állatok neveléséről
Az állami vadászszövetség szerint a szarvasok és őzek nevelése szakmai kézben van a legjobb helyen – írta honlapján a német ZDF televízió. A vadon élő állatok nem amolyan bújós játékok, háziállatok, a tenyésztés célja mindig azt a célt szolgálja, hogy ne alakuljon ki szoros kapcsolat a vadon élő állatokkal – mondta Frank Zabel vadbiológus.
Még akkor is, ha ez nem felel meg a természetben tapasztalható szociális viselkedésüknek, a szarvasokról vagy őzekről csak csoportosan kell gondoskodni, nem egyénileg.
Támadhatnak is
Ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy az állatok túlságosan megszokják az embereket, és később már nem tudnak megbirkózni a vadonban, sőt, a hím őzek esetében néha megtámadják az embereket.
Frank Zabel vadbiológus tragikus esetekre hivatkozott, amikor az emberek a szántóföldekről összeszedték az őzikét, és elvitték őket, mert különböző hangokkal hívták az anyjukat.
„Egy bizonyos korban a fiatal őzek egyszerűen unatkoznak, amikor az anyjuk távol van, ezért nagyon hasonlítanak hozzánk, emberekhez – mondta Zabel. – Ezt nem szabad félreértelmezni, mert ez végül csak az állatok rovására megy.”
(Kép: Pixabay)
