A juhtenyésztéssel foglalkozó Földi Imre földterületeinek 80 százaléka kimondottan mély fekvésű, Csenkei Sándor 10 hektár repcét vetett, amit azóta kimosott a víz. Az Agrofórum Online Békés megyében járt.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság pénteki közlése szerint Magyarországon 83,5 ezer hektár földterület áll még víz alatt, egy szakaszon jelenleg is érvényben tartva a harmadfokú készültséget. A hétvégi csapadékmentes időjárás, az éjjeli fagyokat felváltó, tavaszias napsütés azonban kedvezően befolyásolja a belvízvédekezést, így erőteljesen csökken a vízzel borított területek nagysága.
A tavalyi év csapadékos időjárása következményeként Békés megye több településén is jelentőssé vált a belvíz, hatalmas, olykor egybefüggő területek kerültek víz alá. A mentesítés érdekében december eleje óta több mint 360 millió köbméternyi belvizet szivattyúztak el a szántóföldekről.
A kialakult helyzetért elsősorban az időjárás a felelős (hiszen a tavalyi év során az átlagos csapadékmennyiségnek több mint a 2,5-szerese hullott le), de a rosszul gondozott vagy épp megszüntetett csatornák, és sok esetben a kellő szakértelem hiánya is közrejátszott a helyzet kialakulásában.
A sok eső hatására a talajvíz magassága majdnem két méterrel áll feljebb az átlagosnál, így a további csapadékot a telített talaj már nem volt képes felszívni.
A legveszélyeztetettebb területek közé tartozott Békés megye, ahol egy héttel ezelőtt a Hármas-Körös mentén Szarvas és Békésszentandrás környékén, valamint Észak-Békésben Dévaványa, Ecsegfalva, Bucsa, Körösladány, Szeghalom és Füzesgyarmat térségében még kritikus volt a helyzet, és a táblákban 1000 négyzetméteres összefüggő vízfelületek is kialakultak.
A Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság jelentése szerint a legveszélyesebb időszakban a szántóterület 3,9 százalékát borította belvíz, amelynek felén őszi vetésű növényeket termesztenek, köztük a vízre érzékeny őszi káposztarepcét.
Kérdéses, mikor tudnak rámenni a területre
A megye déli részén, Békéscsaba közelében kevésbé volt veszélyes a helyzet, ám az északi területen, a Szeghalomhoz közeli Füzesgyarmat térségben a mostani időszaktól eltérően is gyakori jelenség a belvíz. A mintegy hatezer lakosú, 127,34 négyzetkilométeres Füzesgyarmaton tavaly több mint 800 mm csapadék hullott (az éves átlag 5-600 mm), az aszályosabb években 3-400 mm, de az is előfordul, hogy a lehullott éves vízmennyiség 300mm alatt marad. 2014-ben csak a júliusban leesett eső mennyisége megközelítette a 267 mm-t.
„A tábla végén van egy kanális, oda folyik le, amennyi csak tud, de már így is nagyon megnyomta a földet, és a búzaföldre is kiöntött.” – mutat ki Csenkei Sándor az autóból, amikor a szomszédos, 12 km-re lévő kertésszigeti földjeinek határszemléjére megyünk. „Ahol most víz áll, ott nem lesz termés és a környékén is nagyon megsínylik a növények.”- magyarázza az Agrofórum Online-nak.
A Kertésszigeten és Füzesgyarmaton mintegy 110 hektáros földterületen termesztő gazda azonban ennél pontosabb képet is ad a csapadékhelyzetről.
„Csongrád és Békés megye a leginkább érintett terület, itt Békésben különösen ez az északi térség: Dévaványa, Szeghalom, Gyoma és Füzesgyarmat nagyon belvizes. Ez nem is mostani keletű, mert tavaly júliusban kezdődött. Az én földterületemen csak abban a hónapban 267 mm eső volt, azt követte egy kicsit kevésbé csapadékos időszak, de szeptembertől megint esős volt az idő. Szeptember 10-én elvetettem 10 hektár repcét és épp aznap este kezdett esni az eső. Akkor 19 mm, majd az azt követő 3 nap alatt esett rá még 130 mm, így a vetett repcét ki is mosta. Azt a területet most újra bevetettem búzával, de jelenleg is áll rajta a víz.”
Csenkei Sándor belvízzel érintett 10 hektárjából 4 hektár a különösen megviselt terület. Azon kívül van még 14 ha őszi árpa és 13 ha őszi búza, melyeken szintén víz áll, mint ahogyan a szántásokon is, foltokban. Emellett van még 28 ha földje, aminek 11 hektárján tavaly kukorica volt, de az a terület idén teljesen művelhetetlen, felszántani sem tudta, mint ahogyan azt a 17 ha facélia számára fenntartott darabot sem, ami szintén szántatlanul maradt a rajta álló víz miatt.
„A kukoricatermés tavaly jó volt, de a napraforgó már gyengébb. Most a tavaszi vetésekkel lesz gond, amiket pedig elvetettünk, azokkal máris bajban vagyunk, és az is nagyon kérdéses, hogy mikor tudunk rámenni a talajra. Ha tavasszal bejön az aszály, akkor majd az lesz a gond, mert igaz, hogy az altalajban most van csapadék, de ahogy jönnek a böjti szelek, a felső réteg kiszárad, az ember belekínozza a magot, ami nem fog kikelni.”
Csenkei Sándor ennek ellenére nincs elkeseredve, mert mint mondja: 2003/4-ben nagy volt a tél, március elején még sok hó is esett, aminek olvadása után talán még a mostaninál is nagyobb belvíz keletkezett. Azonban egy hónap alatt tavaszira fordult az idő, a csapadék felszáradt, és el tudtak vetni.
Idén azonban – a tavalyihoz hasonlóan – szinte nem volt nagyon tél, ami a kórokozók és kártevők szempontjából fogja megnehezíteni az évet. „Így jobban oda kell figyelni a növényvédelemre.” Tudja, hiszen maga is növényvédelmi szakember. S mivel ebben a megyében él, a múlt év másik jelentős kártevőjével, a mezei pocok inváziójával is meggyűlt a baja.
„A pocoknak ez a belvíz nem kedvezett. Nagyon sok elpusztult, de az árokpartokon, magasabb részeken átteleltek, azonban koránt sincs olyan óriási populáció, mint a tavalyi évben volt. Általában 8-10 évente szaporodik fel és okoz nagy kárt, de utána a különféle betegségek és az időjárás is megritkítja őket.”
Füzesgyarmat belvizes múltját Csenkei Sándor még kordokumentumokkal is tudja igazolni. „Nagyapám feljegyzéseiben olvasom, hogy minden évtizedben volt természeti katasztrófa és a sok csapadék is megszokott jelenség volt. Az éves átlag 1940-ben 1017mm, egy évvel később 934mm, ráadásul olyan szerencsétlen eloszlásban, hogy a kukoricában mellig ért a víz.”
A 350 hektáros területen gazdálkodó Horváth László a szerencsésebbek közül való, nála az érintett 60 hektárból 3-4 ha a belvízzel különösen érintett terület. Nemrégiben vásárolt egy drónt, aminek segítségével pontosan át tudja tekinteni földterületeit, így a munkálatok időszerűségében is tud kalkulálni.
„A többi gazdától eltérően én egyáltalán nem vagyok elkeseredve, mert a belvíz idővel majd felszárad és elmúlik. Ha a mostani évet nézzük, nekem talán a 10% a belvízzel érintett terület. Engem ez már csak azért sem vág vissza, mert a laposabb részeken amúgy is mindig megáll a víz. Ha a csatornák rendben is lennének, akkor sem biztos, hogy mindenhol le tudnánk engedni, mert azok a vízfoltok annyira bent és annyira lapos helyen vannak. Majd felszárad, legfeljebb nem vetünk márciusban, csak áprilisban.”
Mi ide születtünk, nekünk itt kell megoldani a problémákat
A juhtenyésztéssel foglalkozó Földi Imre ennél lényegesen nagyobb gondban van, hiszen földterületeinek 80%-a kimondottan mély fekvésű.
„A búzát nem tudtam elvetni, de majd pótoljuk valamivel. A termést tavaly be tudtam takarítani, nem maradt kint semmi, de sajnos már több területet nem tudtam felszántani.”
A mindezek ellenére a nyugodt gazda a belvíz szinte folyamatos problémáját több összetevőben is látja.
„Ezen a vidéken belvíz mindig volt és lesz is. Miután megszűntek a termelőszövetkezetek, a kihelyezett- és mobilszivattyúkat begyűjtötték egy telephelyre, majd értékesítették. Pedig ezeket nem hiába tették le még az 1920-as években, most is szükség volna rájuk. Az egykori vízkormányzás a rendszerváltással ebben a térségben megszűnt. Bár inkább Szeghalom a problémásabb terület, nálunk azért megmaradt egy-két ilyen szivattyú.
A másik probléma, hogy a – főként a nagy gépekkel rendelkező – gazdák egy része nem hogy a csatornát, de az utat is nagyon elszántja. A harmadik nagy problémát abban látom, hogy eltűntek azok a szakemberek, akik sokáig foglalkoztak a víztározással, vagyis teljes rálátásuk volt ezekre a területekre. Ez a szakember hiány most nagyon érződik. Ez idővel meg fog oldódni, de mire az új szakemberek kiismerik magukat, újabb évek telnek el.”
Földi Imre a közmunkaprogram áldásos tevékenysége mellett annak káros következményeire is kitért, mivel a csatornák és árkok tisztítása közben a fémből készült eszközök is felfedezhetővé váltak, amelyek aztán el is tűnnek helyükről. A vízrendezés megoldására vonatkozóan azonban továbbra sem túl bizakodó.
„Ha az ember a Hajdúságba és Dél-Békésbe megy, irigykedve nézi, hogy milyen szép munkákat tudnak ott végezni, de mi ide születtünk. Nekünk itt kell megoldani a problémákat. Most folyamatban van a hosszú távú vízrendezés, de én attól tartok, hogy amíg a belvíz aktuális probléma, mindenki napirenden is tartja a megoldás szükségességét, de amint elvonul, ez a szándék is lenyugszik, és félő, hogy ugyanígy marad minden, ahogy volt. A Hajdúságban készül egy átfogó terv, ami pedig nem is kimondottan belvizes terület, állítólag ott az engedélyeztetés már folyamatban is van, én szeretném is, ha sikerülne, de pesszimista vagyok ezzel kapcsolatban.”
(Csomós Éva – Agrofórum Online)
