Óriási különbségek vannak ekehasználat terén az egyes német államok között, a bajorok például rendíthetetlenül kitartanak a szántás mellett.
Miközben őseink számára évszázadokon keresztül az eke volt az egyik legfontosabb talajművelő eszköz, mára a szántás egyfajta „szitokszó” lett. Tény, hogy az előnyei mellett (létezik olyan talajtípus, talajminőség, ahol lehetetlen végleg elhagyni az ekét) számos hátrányát is fel tudjuk sorolni ennek a munkaműveletnek.
A szántás elhagyása ugyanakkor segít megőrizni a talajban lévő nedvességet, ráadásul a bolygatás minimalizálásával a talajszerkezet javulása is elérhető. Nő a talaj szénmegkötő képessége, a humusztartalom és a szerves szén mennyiségének emelkedésével pedig javul a talaj nitrogénszolgáltató képessége, így hosszabb távon kevesebb műtrágyára van szükség.
Ennek előnyeit már egyre több magyar gazda ismeri fel, de kétségtelen, hogy a nyugati társadalmak ezen a téren jóval előrébb tartanak. Az Agrarheute című német mezőgazdasági lap a közelmúltban például arról írt cikket, hogy évről évre egyre kevesebb német gazdálkodó alkalmaz szántást a földjein.
Jelenleg a szántóföldek 40 százalékán használnak ekét, miközben 2015-ben ez az arány még 53 százalék volt. 1,7 millió hektáron hagytak fel tehát a szántással 7 esztendő alatt, ami elképesztő trendet mutat.
A no-till technológia, illetve a direktvetés ezzel párhuzamosan csak lassan nyer teret, a vizsgált hétéves időszakban például nem is változtak érdemlegesen az arányok, a német szántóföldek mindössze 1 százalékán alkalmazzák a forgatás nélküli művelést.
Érdekes két szomszédos állam, Türingia és Bajorország összehasonlítása is. Előbbinél a talajkímélő művelés, a direktvetés és a forgatás nélküli művelés a földek 82 százalékát érinti (az országos átlag 60 százalék), miközben a bajoroknál a területek 56 százalékánál továbbra is az ekét tartják az egyik legfontosabb munkagépnek, rendszeresen használva azt.
