A talajművelés rendszerét mindenkor a talaj típusa, állapota valamint az évjárat sajátosságai szerint a növényfaj és fajta speciális igényeihez kell igazítani, változtatni, kiegészíteni, vagy csökkenteni.
Szántásos talaj-előkészítésnél is nagy gondot kell fordítani a megfelelően előkészített, tehát tömör alapú, aprómorzsás magágy létrehozására. A hántott, ápolt tarlón a szántás augusztus végétől a téli fagyok beálltáig végezhető. Korábbi szántásra kell törekedni meredekebb domboldalakon, mély fekvésű területeken, nehezen művelhető erdő-, réti- és szikes talajokon.
Az őszi talajművelés feladatai és megvalósítási lehetőségei
Dr. Jóri J. István
BME Gépészmérnöki Kar, Gép- és Terméktervezési Tanszék
A talajművelés rendszerét mindenkor a talaj típusa, állapota valamint az évjárat sajátosságai szerint a növényfaj és fajta speciális igényeihez kell igazítani, változtatni, kiegészíteni, vagy csökkenteni. Az őszi talajművelés aktuális feladatai különbözőek, attól függően, hogy őszi vetésű, vagy tavaszi vetésű növények talaj-előkészítéséről beszélünk.
Hazánkban az őszi vetési időszak augusztus 20-tól október végéig tart. Augusztusban vetik a repcét és a bíborherét, telepítik az évelő pillangós növények egy részét, szeptemberben vetik az őszi takarmánykeverékeket, az őszi árpát és a rozsot, október 20-ig pedig az őszi búzát.
A növények magágyigénye kisebb-nagyobb mértékben különbözik. Az előveteményt több tekintetben is figyelembe kell venni. A betakarítás ideje a művelésre rendelkezésre álló időt, a tarlómaradványok mennyisége pedig a művelés módját szabja meg. A nyárvégi és őszi vetésű növények talaj-előkészítési rendszere a következők szerint csoportosítható:
– talajművelés korán lekerülő elővetemények után,
– talajművelés későn lekerülő elővetemények után,
Tekintettel a dolgozat megjelenési idejére, az említett két esetben csak az őszi időszak hagyományos (klasszikus) eljárásait ismertetjük, de bemutatjuk azokat az új modern módszereket is, amelyek forradalmasíthatják a növénytermesztés és ezen belül a talajművelés rendszerét és gyakorlatát.
HAGYOMÁNYOS ELJÁRÁSOK
Az őszi vetésű növények talaj-előkészítése korán lekerülő elővetemények után
A megfelelő időpontban, módon, ill. eszközzel végzett tarlóhántás és -ápolás után következik a vetés-előkészítés feladata (1. ábra).
Szántásos talaj-előkészítésnél is nagy gondot kell fordítani a megfelelően előkészített, tehát tömör alapú, aprómorzsás magágy létrehozására. A hántott, ápolt tarlón a szántás augusztus végétől a téli fagyok beálltáig végezhető. Korábbi szántásra kell törekedni meredekebb domboldalakon, mély fekvésű területeken, nehezen művelhető erdő-, réti- és szikes talajokon.
1. ábra: Őszi vetésű növények talajművelési rendszere
Vetőszántásánál mind agrotechnikai, mind üzemi szempontból megfelelő munkát a keskeny barázdaszelet kivágó, sekély szántásra alkalmas eketestekkel ellátott ekékkel lehet elérni. Ilyen ekéket az utóbbi évtizedek fejlesztő munkája eredményeként létrehozott változtatható fogásszélességű váltvaforgató típusok közül választhatunk.
A szántásos talaj-előkészítésnél a művelet lezárását, az ekéhez kapcsolt szántáselmunkáló eszközzel, a szántással egy munkamenetben, vagy rögtörő elemekkel ellátott talajművelő eszközzel (gyűrűshenger) külön munkamenetben kell elvégezni.
A szántás elmunkálására és vetőágy készítésére a nehéz tárcsás boronák, nehéz kombinált magágykészítők, ill. a könnyű kombinált magágykészítők a leghatásosabb eszközök.
Szántás (forgatás) nélküli talaj-előkészítés. A hazánkban ismeretes és használatos talaj-előkészítési technológiákban az alapművelés forgatásos és forgatás nélküli eljárásai egyaránt megtalálhatók.
A szántás nélküli talaj-előkészítés széles körben elterjedt eszközei a nehéz tárcsás boronák, a nehéz kultivátorok, valamint a kultivátor – tárcsásborona kombinációk. A szántás nélküli talaj-előkészítésnél is jól alkalmazhatók a nehéz kombinált magágykészítő eszközök.
Az őszi vetésű növények talaját a tarló hántása, a hántott tarló ápolása után fokozatosan, forgatás nélkül előnyös porhanyítani és mélyíteni. Ezáltal fenntartható a beérlelés folyamata és korlátozható a gyomok élettevékenysége. Megfelelő keveréshez alkalmasabb a tárcsás borona. A talaj kímélése, lazítása és porhanyítása érdekében viszont a kultivátort kell előnyben részesíteni.
A tárcsás alapművelésre épülő rendszer lényege, hogy a tarlóhántást, a hántott tarló ápolását és az alapművelést tárcsás boronákkal végezzük, előbb sekélyebben, majd mélyebben átmunkálva a talajt. Minden tárcsás művelést lezárás követ gyűrűshengerrel. A tárcsás boronára alapozott rendszer korlátja a nedves talaj, a tarlómaradványok nagymennyisége, továbbá a mélyebb talajrétegek tömörödöttsége.
A nehézkultivátoros alapművelésre épülő rendszerben a tárlóhántást sekélyen, tárcsás boronával vagy nehézkultivátorral végezzük, a felszínt gyűrűs hengerrel zárjuk. A hántott tarló ápolására a gyomosodástól függően kultivátort vagy tárcsás boronát alkalmazunk, és a felszínt hengerezzük.
A nehézkultivátorra alapozott rendszer attól függően, hogy milyen mértékű a tarlómaradványok talajba keverése, kevesebb menetszámmal valósítható meg, mint a szántásos rendszer. A nehéz kultivátorra alapozott rendszer előnyei leginkább száraz és kissé nyirkos talajokon érvényesülnek. Alkalmazásának korlátja az erős gyomosság, a nagy tarlómaradvány tömeg, a mélyebb rétegek tömörödött állapota, valamint a nedves talaj.
Az őszi vetésű növények általában nem igénylik a mélyebb alapművelést. A középmélylazítás a talajvédelem, vagy a káros tömörödöttség megszüntetése céljából lehet szükséges. A középmélylazítók nyomán keletkezett rögök tárcsásboronával, vagy ásóboronával munkálhatók el.
A talajok tulajdonságai a nedvességtartalomtól függően módosító tényezőként veendők figyelembe. Ha száraz az évjárat, akkor kötött, réti és szikes talajokon a sekély porhanyítás, valamint a középmélylazítással kombinált sekély felületi művelés előnyösebb, mint a rögös, nehezen elmunkálható szántás. Gyengén humuszos talajokon a vetés előtt végzett szántás, kombinált elmunkálás és magágykészítés a célravezetőbb. A szélsőségektől mentes csernozjom és humuszos homoktalajokon – ha kizáró okokkal nem kell számolni – a forgatás nélküli lazítás és porhanyítás megfelelő. Az erózióra hajlamos termőhelyeken a talaj védelme inkább a szántást, vagy a középmélylazítással kombinált szántást teszi szükségessé.
Magágykészítéskor a növények igényének megfelelő talajállapot kombinált eszközökkel hozható létre.
Az őszi kalászosok talaj-előkészítése későn lekerülő elővetemények után
Az augusztus közepétől betakarított növények után ősszel csak kalászos gabonák vethetők. Műveléskor figyelembe kell venni a tarlómaradványok tömegét, azok apríthatóságát, de a terület gyomosságát is. A későn lekerülő elővetemények tarlómaradványait – ha betakarításkor az nem történt meg – zúzni szükséges.
Alapművelés szántással. Későn lekerülő elővetemények után őszi gabonák alá szántás csak kivételes esetekben ajánlatos és akkor, ha a gyors elmunkálás tehetőségei megvannak Sok és rossz minőségben zúzott tarlómaradvány jelenléte, erős gyomfertőzöttség, nedves talajállapot, felszíni tömörödésre hajlamos, vagy lejtős termőhely esetén szükségessé válhat a forgatás.
A nedves talaj ekével inkább művelhető, mint más eszközökkel, de ha a szántás „szalonnás”, akkor az elmunkálással várni kell a talaj szikkadásáig. A művelhetőség mértékéig megszikkadt rögök tárcsásboronával, forgó- vagy ásóboronával, ill. nehéz- és középnehéz fogasok kombinációjával porhanyíthatók. Henger akkor szükséges, ha a talaj a porhanyítást követően is üreges marad.
A száraz talaj felszántása nem sokkal vetés előtt eléggé kockázatos, hiszen a hagyományos elmunkálók többsége vagy porosít, vagy csak a rögöket „fényesíti”.
Tárcsás-, kultivátoros alapművelés. Száraz talajállapot esetén, ill. rossz minőségű száraprítás után kétszer, de más-más irányban kell tárcsázni a tarlót. Az első menetben sekélyebben, a másodiknál a tervezett alapművelés mélységének megfelelően. Ha szükséges a második tárcsázást rögtörő hengerrel lehet kiegészíteni. Ezt követően a vetőágy magágykészítő géppel vagy ásóboronával készíthető, függően a szármaradványoktól.
A különböző elmunkáló elemekkel kombinált nehézkultivátorok a talajkímélés igényével választhatók az őszi gabonák alapművelésére. A félmerev és a rugós kultivátorkapák keverő munkája – a kukoricatarló kivételével – kielégítő. A kombinált kultivátorok porhanyítása általában jó, kivételt képez a túlzottan száraz talajállapot, amikor külön menetben nehéz rögtörő henger alkalmazása is szükséges.
Tavaszi vetésű növények talajművelési rendszerei
A tavaszi vetésű növények talaj-előkészítése nyár közepén, az elővetemény betakarításától kezdődhet és végezhető őszig vagy késő őszig. (2. ábra)
2. ábra: Tavaszi vetésű növények talajművelési rendszere
A talaj-előkészítés történhet:
– korán lekerülő elővetemények után,
– későn lekerülő elővetemény után, egynyári növény alá, évelő növények tavaszi telepítése esetén.
Talaj-előkészítés korán lekerülő elővetemények után
A talaj előkészítés a klasszikus sorrendet követi. Műveleti közül érelemszerűen csak az őszi időszakban alkalmazhatóakat ismertetjük.
Alapművelés forgatással – őszi szántás. Célja, hogy átforgassa és mélyítse azt a talajréteget, amely befogadja és tárolja a téli csapadékot a következő tenyészidőszakra. A tavaszi vetésű növények többsége a mélyebben átmunkált talajokon fejlődik legjobban, ezért ezt az alapozó művelést őszi mélyszántásnak nevezzük.
A szántás hántott, ápolt tarlón – a lazított területeken is – augusztus végétől a téli fagyok beálltáig végezhető. A talaj állapota, vagy a növények igénye miatt szükség lehet középmélylazításra. A lazítás elvégezhető hántott tarlón, ahol tömörödöttség ellenére mérsékeltebb rögösödéssel lehet számolni. Vitatott, hogy a szántást lazítás előtt, vagy azt követően végezzük el, és irányuk azonos, vagy keresztirányú legyen-e. Ha a szántás középmélylazítás után történik, akkor fennáll a visszataposás veszélye, de csak korlátozott területet, pontosabban sávokat érint.
Az előzetesen megszántott talajon viszont nem lehet elérni a tervezett lazítási mélységet, másrészt a szántott réteget is taposási kár éri.
Az őszi szántást a kora tavaszi vetések alá, ha a talaj tulajdonságai azt nem zárják ki, oly mértékben lehet elmunkálni, hogy tavasszal a vetőágy egy menettel elkészíthető legyen. A közép- és késő tavaszi vetésű növények alá az őszi elmunkálás csak erősen rögös szántáson indokolt. Az ágyekés szántáskor képződő osztóbarázdákat sík fekvésű táblán még ősszel be kell húzni. Kivétel a belvíz veszélyeztette szántóföld.
Lejtős táblákon a váltvaforgató ekével rétegvonallal párhuzamosan végzett, jó minőségű, ormos szántás jobban szolgálja a talajvédelmet, mint az elmunkált felület.
Nem kell ősszel finomra elmunkálni a szikes talajokat sem, mivel ezzel az eliszapolódás veszélye növekedne. A még ősszel eliszapolódott talajba a téli csapadék nem, vagy csak nehezen szivárog be. Tavaszra pedig nedvesebb és tömődöttebb állapotú lesz, ezért eltolódnak a tavaszi talajmunkák. Az ősszel nedves állapotban „szalonnásan” szántott talajokat sem ajánlatos elmunkálni.
Alapművelés forgatás nélkül. A korán lekerülő elővetemények után tavasziak alá az őszi alapművelés nem, a szántás azonban esetenként elhagyható. Forgatás nélküli alapműveléssel is létre kell hozni azt a talajállapotot, amely alkalmas az őszi és főként a téli csapadék megfelelő befogadására és tárolására. A forgatás nélküli módszerek közül általában a középmélylazítás, a mélyebb rétegeiben nem tömörödött talajon pedig a nehézkultivátoros alapművelés a célszerű megoldás.
Talaj-előkészítés későn lekerülő elővetemények után
A lehetséges talaj-előkészítési változatok a 2. ábrán kísérhetők nyomon. Kukorica elővetemény után a tarlómaradványok aprítását szárzúzóval, vagy tárcsás boronával a legjobb elvégezni, az alapművelés és az elmunkálás jobb minősége érdekében.
Alapművelés forgatással. Az őszi talajművelés legfontosabb és egyben leginkább energia-, ill. költségigényesebb feladata az alapművelés. Az alapművelés általános módja az őszi mélyszántás, de napjainkban megfigyelhető a lazítós tárcsás boronák térhódítása is.
A későn lekerülő elővetemény után választható eszközök típusát az időjárás és a tarlómaradványok mennyisége határozza meg. Könnyebb a helyzetünk száraz körülmények között, főleg ha a szármaradványokat a betakarító gép aprítja fel és teríti szét. Ilyenkor egy tárcsásboronával (esetleg nehéz kultivátorral) végrehajtott tarlóhántás, más néven mulcs-képző művelet után az őszi szántás jó minőségben végezhető. Nedves talajállapotok esetén, ami ősszel általános – célszerű, bár költségnövelő – a külön menetben végzett szárhúzás, amelyet az előbb említett hántás követ.
A nagymennyiségű növényi maradvánnyal borított területek szántása igen nehéz feladat és különleges eke konstrukciókat igényel. A nagy „átömlő keresztmetszetet” biztosító növelt keretmagasság és osztástávolság a nagyméretű ekéknél viszonylag könnyen megvalósítható, míg a kisméretű, függesztett típusoknál a követelmény kielégítése már nehezebb. Ennek következtében a nagymennyiségű szármaradvánnyal borított területek tökéletes szántása továbbra is komoly fejlesztő munkákat, vagy szemléletváltoztatást igényel. A talaj- és környezetvédő technológiák előtérbe kerülése ugyanis megváltoztatja a követelményeket. A legújabb amerikai törekvések szerint – amelyek hazai adaptálása megkezdődött – ugyanis nem a tökéletes forgatás, hanem a talajfelszín növényi borítottsága az elsődleges. A mintegy 30 %-os növénytakaró kialakítása az ekék konstrukciós módosítását és/vagy a szántás elhagyását jelentené.
Az őszi szántás hazánkban legelterjedtebb eszközei a kellő szilárdságú mélyszántó ágyekék. Az utóbbi években azonban itthon is felismerték a váltvaforgató ekék előnyeit, s bonyolultabb kivitelük és magasabb beszerzési áruk ellenére növekszik részesedésük az eke forgalomban.
A váltvaforgató ekék azonban nemcsak alapváltozatokban készülhetnek, hanem a művelő- és kiegészítő elemek széles választékát felhasználva, számos különleges igényt kielégítő formában. A hagyományos szántási feladatokat ezek kiválóan ellátják, de a káros tömör rétegek (eketalp) kialakulása ellen, önmagukban nem képesek védelmet nyújtani, főleg akkor nem, ha a szántóvas megfelelő él-állapotáról nem gondoskodunk. Amint az köztudott, e tömör rétegek zavarják a talaj levegő-, víz- és tápanyag -gazdálkodását és így végső soron a termés mennyiségét is csökkentik. A tömör rétegeket tartalmazó talajok művelése csak megnövekedett energiafogyasztás és fokozott művelőelem-kopás mellett lehetséges, ami viszont rontja a növénytermesztés gazdaságosságát.
A káros tömör rétegek megszüntetése történhet középmélylazítókkal, de megvalósítható ekére szerelt altalajlazítókkal is. Ez utóbbi megoldás sem új, csak a gyakorlatban kevéssé használatos. Ennek oka korábban a traktorok nem elegendő teljesítménye volt, míg napjainkban az ismeretek hiánya, vagy bizonyos adatok nem megfelelő értelmezése az akadályozó tényező.
Alapművelés forgatás nélkül. A hazánkban ismeretes és használatos talaj-előkészítési technológiákban, ahogy azt már korábban jeleztük, az alapművelés szántásos és szántás nélküli eljárásai egyaránt megtalálhatók. A szántás nélküli alapművelés főbb előnyei:
– kisebb energia felhasználás,
– alacsonyabb költségráfordítás,
– egyenletesebb, a további elmunkálás szempontjából kedvezőbb talajfelszín,
– növényi maradványt tartalmazó víz- és szélerózióval szemben ellenálló talajfelszín,
– kedvezőbb rög és morzsa méret és eloszlás.
Természetesen az előnyök mellett kevésbé kedvező hatások is jelentkeznek, amelyek közül a leglényegesebbek a következők:
– kevésbé hatékony gyomirtás (főleg az évelő féléknél), kevésbé hatékony műtrágya bekeverés,
– hagyományos magágykészítő gépek számára előnytelen növényi maradványokat tartalmazó
– felszíni talajréteg,
– a lazító szerszámok működéséből adódó alacsonyabb művelési talajnedvesség határ,
– nagy tömegű szármaradványok esetén előforduló eltömődésveszély.
A növénytermesztés hazai követelményrendszere szerint az alapművelés mélységtartománya 20-35 cm. A szántás nélküli talaj-előkészítés céljára korábban rendelkezésre álló gépek művelési mélységtartománya a következő:
– nehéz tárcsás borona 15-20 cm,
– nehéz kultivátor 15-30 cm,
– középmélylazító 25-50 cm,
A szériában gyártott és a gyakorlatban is használt munkagépek a mélységtartományra vonatkozó követelményeket részben, a lazításra, porhanyításra, keverésre és felszínlezárásra vonatkozókat azonban csak esetenként elégítették ki. Ennek oka az, hogy e gépek munkaeszköz összeállítása egyoldalú, szegényes volt, amelynek következtében vagy a porhanyító-keverő, vagy a lazító hatásuk dominált, de az alapművelés összetett követelményeit egyik sem volt képes megfelelő szinten teljesíteni.
Az utóbbi évek kutatás-fejlesztési munkálatainak eredményeként már nem egyszerű, hanem kombinált munkagépek születtek. Az összetett követelmények kielégítésére alkalmas új típusok a következő művelőelemeket tartalmazzák részben, vagy egészben:
– tárcsás csoroszlya sor,
– tárcsás borona sor(ok),
– kultivátor sor (ok),
– középmélylazító,
– henger vagy hengerborona.
A vetésváltás, ill. az alkalmazott talaj-előkészítési technológia függvényében a kombinált alapművelőgépek építésének két fő vonulata figyelhető meg. A csupán őszi alapművelésre használandó típusoknál a lazító elemek a tárcsasor között, vagy azok mögött helyezkednek el és a gépen nincs lezáró eszközsor. A nyári és őszi alapművelésre egyaránt alkalmas változatoknál a lazítóegység mindig a tárcsa sorok között helyezkedik el és a hátsó tárcsa sor mögött elmunkáló elemsor kerül beépítésre.
A kalászos gabonák talajművelési és vetési gépkombinációi a 3. ábrán tanulmányozhatók.
3. ábra: Kalászos gabonák talajművelési és vetési rendszere
MODERN ELJÁRÁSOK
Az előzőekben ismertettük az őszi talajművelés klasszikus módszereit és eszközeit. A fenntartható fejlődés követelményei, ill. az infó-kommunikációs fejlődés adta lehetőségek viszont olyan új eljárások, gépek és eszközök létrehozását eredményezték, amelyek forradalmasíthatják a növénytermesztés és ezen belül a talajművelés rendszerét és gyakorlatát. Meg kell azonban jegyezni, hogy az új technológia és géprendszer bevezetése és alkalmazása megfelelő méreteket, szélesebb körű tudást és gazdasági feltétel rendszert feltételez.
Környezet-orientált talajművelési rendszer
A szántás-(forgatás) nélküli rendszerek a múlt század végén kifejlesztett első generációs gépei csak részben elégítették ki az új, fenntarthatósági követelményeket. Ezért az elmúlt években, hazánkban is megkezdődött a fenntartható művelés tényleges megvalósítására alkalmas környezet-orientált talajművelési rendszer (3E) egyes elemeinek kidolgozása és elterjesztése, amelyek előnyei a következők szerint foglalhatók össze (4. ábra):
– energiatakarékosság,
– erózió csökkentés,
– emisszió csökkentés.
4. ábra: A környezet-orientált talajművelési rendszer (3E) főbb célkitűzései
Az új talajművelési rendszer agrotechnikai és műszaki összefüggéseinek meghatározásánál a következő környezeti tényezők szerepét és hatását kell figyelembe venni:
– Humán környezet (az ember élet minőségét károsan befolyásoló hatások, úgymint vegyszerterhelés-, porterhelés csökkentés stb.)
– Természeti környezet (a talaj- és víz minőséget károsan befolyásoló hatások, úgymint talajtömörítés, eróziós-emissziós problémák, talaj- és felszíni vizek szennyezése stb.)
– Gazdasági környezet (műveleti költség gazdálkodás, úgymint művelet-összevonás, művelet-elhagyás, műveletkombinálás stb.).
A mindezen követelményeket figyelembe vevő mulcs-technológia előnyei a következők szerint foglalhatók össze:
– eszköztakarékos,
– energiatakarékos,
– művelettakarékos,
– talajvédő,
– nedvesség-megőrző,
– környezetkímélő.
A 3E talajművelési rendszer gyakorlati megvalósításához olyan új rendszerű gépek szükségesek, amelyek:
– a megfelelő műveletet,
– megfelelő helyen,
– megfelelő időben,
– megfelelő módon végzik,
vagyis jól beilleszthetők a helyspecifikus növénytermelési rendszerbe.
A 3E talajművelési rendszer alapgépei:
– mulcskultivátor (5.ábra),
– mulcslazító (6. ábra),
– mulcsvetőgép.
5. ábra: A mulcskultivátor főbb részegységei
Az új rendszer alkalmazásához szükséges gépek hazai fejlesztése és gyártása megkezdődött, de megtalálhatók a hazai gépkereskedelem által képviselt legnagyobb külföldi gépgyártók (Amazone, Lemken, Horsch, Vogel-Noot, Väderstad) ajánlataiban is.
6. ábra: A mulcslazító főbb részegységei
Precíziós talajművelési rendszer
A számítógéppel támogatott mezőgazdaság (Computer Aided Farming, CAF) és ezen belül a növénytermesztés az elmúlt évtizedben rohamos fejlődésen ment keresztül. Ennek eredményeként a rendszer egyes elemei megtalálhatók a szántóföldi műveleteknél éppen úgy, mint az állattartó telepeken, illetve a gazdaság központjában működtetett ellenőrző, irányító részlegnél. Mindezek ellenére, a precíziós mezőgazdaság (Precision Agriculture, PA) néven ismert rendszer csak kevés helyen és ott sem mindig az elvárt sikerekkel működik. Pedig a rendszer alapját képező tényezők – táblán belül időben és térben változó talajállapot és terményjellemzők – a gazdálkodók számára eddig sem voltak ismeretlenek.
E változásokat figyelembe vevő gazdálkodási rendszer kialakítása azonban igen sok összetevőtől függ, amelyek ismerete, kezelése, működtetése rendszerbe foglalása az idők során folyamatosan fejlődött ugyan, de még napjainkban is különböző megvalósítási szinten áll. A PA rendszer egyes elemeinél (tápanyagtérkép, terménytérkép, változtatható adagkijuttatás vetésnél, műtrágyázásnál, növényvédő szernél) már olyan mélységű kidolgozást értek el, amelynek eredményei kereskedelemben kapható termékek formájában mutatkoznak.
A mezőgazdaság műszaki bázisának (általános géprendszer) fejlődését a számítógéppel támogatott mezőgazdasági termelési rendszerben egyértelműen az elektronika, az informatika és az automatizálás határozza meg. Az általános fejlesztési tendenciákból nem maradhat ki a talajművelés gépesítése sem. Az egyes fejlesztési irányok rendszerbe foglalásának eredményeként jöhetnek létre az intelligens munkagépcsoportok.
Intelligens munkagép (iM) fogalma alatt azt a traktor-munkagép csoportot értjük, amely képes geodéziai munkapontját azonosítani, a talaj művelési igényét meghatározni, a gép beállítását, munkaminőségét mérni, értékelni és változtatni.
Ennek feltételrendszere:
– fedélzeti számítógéppel, DGPS és ISOBUS rendszerrel ellátott traktor,
– RTK hálózat,
– digitális, művelhetőségi talajtérkép,
– ISOBUS rendszerrel rendelkező munkagép (szenzor és beavatkozó szervek).
A geodéziai munkapont meghatározásának alapfeltétele a GPS-rendszer megléte. A precíziós talajművelés-vetés megvalósításához viszont ennek pontossága nem elegendő, ezért hozták létre az RTK (Real Time Kinematic – valós idejű helyzet meghatározás) rendszert.
Hazánkban a KITE zRt. olyan bázisállomás hálózatot épített ki és működtet, amely a GPS és a GRONASS alap műhold jeleket pontosítva ±2 cm-es pontosságot és 3D-s helyzet meghatározást, valamint időben korlátlan megismételhetőséget érhet el.
Az RTK hálózat gyakorlati jelentősége (3D-s talajtérkép, párhuzamos vezetés, csoportos gépüzemeltetés), abban nyilvánul meg, hogy alkalmazásával a mezőgazdásági termelési technológiában lévő ún. átfedések csökkentése által 10-23 %-os inputanyag-, üzemanyag-megtakarítás érhető el. Az RTK rendszer ±2 cm pontossága és a megismételhetőség miatt lokálisan, differenciátlan juttatható ki a műtrágya és növényvédő szer. Nincs túlpermetezés, nincs túlműtrágyázás. A munkaműveletek összevonásával lecsökkenthetők a menetszámok és menetidők.
A precíziós talajművelés hazai megvalósításában a KITE vállal úttörő szerepet az amerikai Orthman cég által kidogozott technológia honosításával. Az USA-ban már sikeres technológia alapgépe az Orthman 1tRIPr sávos talajművelőgép (1. kép), amely az alapműveléssel együtt szilárd vagy folyékony műtrágyát juttat a leendő növény gyökérzónájába. A két szintre kijuttatott műtrágya biztosítja a növény koncentrált tápanyagellátását a változó fejlődési szakaszban. Az ősz folyamán megmunkált sávokba tavasszal történik a vetés, ami csak akkor lehetséges, ha a vetőgép pontosan abba a sávba vet, amely ősszel megmunkálásra került. Ez a ±2 cm pontosságú műholdas navigációval és a Magyarországon kiépített RTK hálózattal tökéletesen megvalósítható (2. kép).
1. kép: A technológia alapgépe az Orthman 1tRIPr sávos talajművelőgép
Az őszi talajművelés feladatait megvalósíthatjuk a hagyományos technológiákkal és gépekkel, de sikeresen megbirkózhatunk a kihívásokkal akkor is, ha a legújabb fejlesztések eredményeit felhasználó modern eljárásokat és gépsorokat használjuk. Döntésünket természetesen a dolgozat elején ismertetett alapfeltételek (talaj, növény stb.) határozzák meg, de a tényleges megvalósításba olyan „egyszerű” tényezők is beleszólhatnak, mint a gazdaság (táblák) mérete, a rendelkezésre álló traktor teljesítménye, ill. a beruházásra fordítható tőke nagysága. A mezőgazdasági gépkereskedelem hazai színvonala, szerencsére ma már lehetőséget ad a hagyományos technológia megvalósítására éppúgy, mint a legújabb – ma még vitatott – módszerek kipróbálását lehetővé tevő kombinált „gépcsodák” beszerzésére.
2. kép: Kukorica utáni kukorica a sávos technológiában
Az írás az Agrofórum Szaklap októberi számában jelent meg!
(Agrofórum Online)
