A Debreceni Egyetem MEK Növényvédelmi Intézete a Debreceni Egyetem AKTI, a DAB Mezőgazdasági Szakbizottsága és a Hajdú Gabona Zrt. „Fajta- és hibridválasztás a búza- és repcetermesztésben” témában tartotta meg immár XXIV. szakmai tanácskozását, amelyre a Debreceni Egyetem MEK központi épületében 2017. május 30-án került sor, és amelyet követő gyakorlati bemutatón a növényvédelmi technológiai kísérletek eredményeinek megtekintésére is lehetőség nyílt az egyetem látóképi kísérleti telepén.
Az őszi búza és repce növényvédelmi kísérletek eddigi eredményeinek bemutatására sokan voltak kíváncsiak
Magyarország búzából hazai igényeknek több mint dupláját termeli
A tanácskozás keretében Dr. Lakatos Zoltán, a Hajdú Gabona Zrt. elnök-vezérigazgatója „Alkalmazkodási lehetőségek a hazai és nemzetközi gabonapiaci feltételekhez” c. előadásából kiderült, hogy Magyarország jó adottságainak köszönhetően búzából az ország szükségletének több mint dupláját képes megtermelni (2,2 millió t hazai hasznosítás/2,8 millió t export). A mennyiség mellett azonban az előadó a megtermelt búza minőségjavítására hívta fel a jelenlévő, többségében gazdálkodó figyelmet, mert az étkezési minőség iránt van egyre fokozódó kereslet.
Dr. Lakatos Zoltán, a Hajdú Gabona Zrt. elnök-vezérigazgatója
Előadásának további részében áttekintette a világ, illetve az EU és a hazánk búzamérlegének alakulását. A világ 700 millió tonnát meghaladó termelése az utóbbi években stabilizálódni látszik, ami jól fedezi a felhasználást. A nagy búzatermelő országok közül figyelemreméltó Oroszország és Ukrajna növekvő búzatermelő kapacitása, amelyeknek ráadásul a versenyképessége is egyre javul – éppen a jobb búzaminőség okán. Az EU termelése az utóbbi öt évben stabilan tartja magát 145-150 millió tonna közötti értéken. 2016-ban a magyarországi búzaexport legnagyobb része Olaszországba (32%) és Romániába (30%) irányult, a megmaradó 38%-on pedig 24 ország osztozott (a teljes előadás a szerző tollából júliusi lapszámában olvasható).
A búza átlagtermés 4,0 t/ha-ra való növelésében a nemesítés szerepe meghatározó
„Lehet-e a búza hozamát még genetikai eszközökkel fokozni?” tette fel kérdést előadásának címében Dr. Bóna Lajos. A szegedi Gabonakutató Kft. igazgatója szerint annak ellenére, hogy a jelenlegi világtermelés fedezi az igényeket, a 2050-ig várható változások, különös tekintettel a világnépesség 9 milliárdra való növekedésére, szükségessé teszi a búzatermelés 60%-kal való emelését.
Dr. Bóna Lajos, a szegedi Gabonakutató Kft. igazgatója
Ehhez egyrészt az utóbbi évek 2,5-3,0 t/ha átlagtermésének 4,0 t/ha-ra való fokozása szükséges, ami elsősorban a termőföld degradáció megállításával, a termőterület bővítésével és a vetőmagellátás javításával valósítható meg, de feltétele még az inputok hatékonyságának optimalizálása és a magasabb fokú gépesítettség is. És akkor még nem esett szó a nemesítés jelentőségéről, aminek szerepe elsősorban az élettelen (abiotikus) stressz tényezők elleni ellenálló képesség növelésében, a vízhiány/hőstressz- és fagytűrő képesség javításában, valamint a betegség (biotikus) ellenállóság fokozásában jelölte meg az előadó. Ennek érdekében a nemesítés legfontosabb szelekciós szempontjaiként a nagy terméspotenciált, a kiváló minőséget, a biogén stresszekkel szembeni rezisztenciát és az abiogén stresszekkel szembeni toleranciát emelte ki. Arra kérdésre pedig, hogy hibrid, vagy fajta, egyelőre is-is lehet a válasz. A fajta jól ismert előnyeivel szemben (növekvő vetőmag-felújítási arány, magasabb termésbiztonság, nagyobb éghajlati és technológiai plaszticitás) a hibridek ma még drágább, kockázatos vetőmag-előállítási technológiája, a költségesebb termesztéstechnológia, a gyengébb végtermékminőség és a befektetésekkel nem arányosan növekvő heterózis hatás áll.
A hibridek sikertörténete = hozamok emelkedése
„A búza- és repcetermesztés biológiai alapjai a gyakorlatban – fajta versus hibrid” volt a címe a SAATEN UNION Hungária Kft. ügyvezető igazgatója által megtartott előadásnak. Blum Zoltán szerint a hibridek köztermesztésbe vonásával jelentős hozamnövekedést sikerült elérni, amit az USA-beli kukorica és a németországi rozs hozamok 1960-tól napjainkig mutató alakulása igazol. Mint megtudtuk, a hibridrepcék megjelenése nemcsak a repcék hozam- és olajtartalom növekedését eredményezte, de egyidejűleg nőtt az előállítás hatékonysága is (pl. a nitrogénigény 7,1 kg/q-ról 4,7 kg/q csökkent!). A jól működő hibridizációs rendszereknek köszönhetően a nemesítői fejlesztések napjainkban már jelentős mértékben a hibridekre fókuszálnak és az eredmények is bíztatóak. A repce tekintetében ez a nagy biztonságú repcevetőmag-előállítás lehetőségében, az üzemi körülmények között is igazolt teljesítménytöbblettben és nagyobb stressztűrő képességben nyilvánul meg. A termesztés színvonalát tovább emeli, hogy hibridek terjedésével a termesztéstechnológia is gyökeresen megváltozott (pl. vetésnorma, vetésidő, regulátorok használata, tápanyag-visszapótlás, növényvédelem). Ennek köszönhető a hibridrepcék magyarországi nagyarányú térnyerése, amely 2007/2008-től napjainkig folyamatosan emelkedett és 2016/2017-re már meghaladta a 90%-ot. A hibridrepcék legújabb generációja pedig még további előnyöket kínál (pl. herbicid-toleráns hibridek, új betegségekkel szembeni rezisztenciák, jobb tálanyag-hasznosulás, hatékonyabb rezisztencia stb.)
Blum Zoltán, a SAATEN UNION Hungária Kft. ügyvezető igazgatója
A kalászos hibridizáció folyamatát erősítő trendek közül az előadó 1.) a gabonafélék iránt fokozódó kereslet növekedését; 2.) a művelhető árutermelő területek világszintű csökkenését; 3.) az éghajlatváltozásból adódó hozamingadozások hatását, 4.) a növényvédő szerek felhasználásnak szűkülést és 5.) a rendelkezésre álló erőforrások hatékonyabb felhasználásnak igényét emelte ki. Úgy ítélte meg, hogy a kalászos fajok esetében is egyre nő az igény a hibridizáció által kínált heterózis hatás előnyeinek kiaknázására. Figyelemre méltó, hogy a rozs vetésterületének nagy részét már hosszú ideje a hibridek uralják és megkezdődött a hibridárpák köztermesztésbe vonása is. A kérdés ma már nem az, hogy jönnek-e kalászos hibridek, hanem az, hogy mikor? Előadását Dr. Balázs Ervin, az MTA ATK Martonvásár főigazgatójától vett idézettel zárta: „Bízom abban, hogy el fogunk kezdeni komolyan gondolkodni a hibridbúza kérdésével.”
A termesztési tényezők között a fajtaválasztás jelentősége meghatározó
Dr. Pepó Péter „Fókuszban a genotípus (fajta/hibrid) – fajta/hibrid specifikus agrotechnika a búzánál és a repcénél” címmel tartott előadását a hazai termésátlagok alakulásának áttekintésével kezdte 1961-től napjainkig.
Dr. Pepó Péter, a DE MÉK Növényvédelmi Intézet egyetemi tanára, az MTA doktora
A DE MÉK Növényvédelmi Intézet egyetemi tanára, az MTA doktora elemzése szerint Magyarországon a 1961-1990 között a búza évi átlagos termésátlag növekedése 109 kg/év volt és ezzel az értékkel nem sokkal maradtunk el a fejlett Németország 118 kg/év, illetve Franciaország 146 kg/év-es növekedésétől. Ezt követően azonban sajnálatos módon Magyarország búza termésátlaga évente és hektáronként átlagosan nemhogy nem növekedett, de 20 kg-mal csökkent is, míg Németországé ugyanezen periódusban hektáronként 81 kg-mal, illetve Franciaországé pedig 30 kg-mal nőtt. Talán „fény az alagútban”, hogy a 2010-től a termésátlagok már nem lefele, inkább felfelé mozogtak és a korábban jellemző termésátlag ingadozások is csökkentek (~68%-ról ~35%-ra), ami javuló agrotechnikát és fajtahasználatot sejtet, és ebben már kicsit a hibrideknek is szerepe van. Az Intézet 40 éves kísérleti tapasztalatai arra utalnak, hogy a termesztési tényezők között a fajtaválasztás jelentősége nagy: míg az extenzív technológiákban a fajtaválasztásnak szinte egyáltalán nincs szerepe, addig az intenzív technológiák alkalmazásakor jelentősége (aránya többi termelési tényezőhöz képest) az extenzívvel szemben négyszeres (5% helyett 20%). Ami pedig a hazai repce termésátlagok és termésingadozások alakulását illeti, az a 80-as évek 1,5-1,7 t/ha érékeivel szemben 2010-1016-ra 2,6 t/ha-ra nőtt a termésingadozások egyidejű csökkenése mellett (~60%-ról ~46%-ra).
Ami a genotípusok megoszlását illeti, a hazai búza- és repcetermesztésben az előadó kiemelte: a használatos 171 búza növényfajból 169 a fajta (99%), míg csak kettő a hibridbúza (1%). Ezzel szemben a 129 repce növényfajból csak 28 a fajtarepce (22%) és 101 (78%) a hibridrepce. A továbbiakban a hibridekben rejlő heterózis hatás jelentőségét, valamint a genotípus szerepét emelte ki a búza és repce termesztéstechnológiájában. A professzor a genotípus megválasztásánál a kettős adaptáció fontosságára hívta fel a figyelmet: ebből az egyiket a genotípus ökológia feltételekhez való adaptációja (időjárás, éghajlat, talaj, domborzat), a másikat a genotípus agrotechnikai elemekhez (vetésváltás, trágyázás, vetés, növényvédelem öntözés és betakarítás) való adaptációja képezi. Ez a fajta/hibrid specifikus agrotechnika lényege – hangsúlyozta az előadó (a teljes előadás a szerző tollából egy következő lapszámunkban lesz olvasható).
Az ADAMA által javasolt technológiával kezelt búzaparcella
A tanácskozást követően nyílt lehetőség az egyetem látóképi kísérleti telepén a különféle növényvédelmi és tápanyag-visszapótlási technológiai kezelésekben részesült kísérleti búza- és repceparcellák megtekintésére (összesen 28 búza- és 14 káposztarepce-parcella), amelyek mellett az illetékes cégek képviselői mutatták be egyedi technológia ajánlásaikat. A fényképeken e kísérleti parcellák némelyike látható, feltüntetve az időközben végrehajtott növényvédelmi kezeléseket.
A BAYER által javasolt technológiával kezelt búzaparcella
(Dr. Demes György – Agrofórum Online)
