Az alávetés célja, hogy a főnövény lekerülése után az alávetett kultúra valamilyen hasznos feladatot lásson el. Ilyen lehet a talaj takarása, a tápanyag megőrzése, a humusztartalom fokozása és a talaj mikrobiomjának gazdagítása.
Bár Magyarországon az alávetést inkább őszi vetésű kultúráknál használják, mert a tavaszi vetésűek esetében nem minden esetben megfelelő már a klíma, ez a kísérlet is bizonyítja, hogy a fajgazdagság növelése jó hatással van a fő növénykultúrára.
Harmóniában a két kultúra
Ebben a projektben vörös csenkeszt használtak, amely egy lassan növő fűfaj, és ideálisnak tekinthető alávetésre. Öt különböző, eredetileg gyepterületről származó vöröscsenkesz-fajtát teszteltek. Emellett azt is vizsgálták, hogy a különböző talajherbicidek milyen hatással vannak az alávetett fűre, amire azért volt szükség, mert az alávetésnél a legfőbb probléma a gyomosodás.
A kukoricát 9,5 növény/négyzetméter sűrűséggel vetették, a kukoricasorok között pedig 35 cm széles sávban szórták ki a vörös csenkeszt, 6 kg/ha mennyiségben. Az egyes kukoricatövek és az alávetett növény között 20 cm távolságot hagytak annak érdekében, hogy a kukorica gyökereinek ne kelljen konkurálniuk az alávetett növényekkel.
A talaj meghálálta
A vetéshez egy régebbi kukorica-vetőgépet használtak, amelyet egy speciális alászóró berendezéssel egészítettek ki. Az elemzések során kiderült, hogy a kukoricatermesztés alászórással terméshozamban nem mutat különbséget a hagyományos, alászórás nélküli kukoricatermesztéshez képest. A 2022-es száraz évben a terméshozamok még kicsit magasabbak is voltak.
Az alávetés a nitrogén téli tárolása szempontjából is előnyösnek bizonyult, és segített mérsékelni a tápanyagveszteséget. Az alacsony humusztartalmú területeken a humusztartalom javult, és a földigiliszták számának növekedése volt megfigyelhető. A vörös csenkesz mellé pedig találtak jól használható, kompatibilis gyomirtó szereket.
Fotó: Pixabay
