Miközben lassan szitokszóvá válik idehaza (is) a szántás, addig vannak olyan helyek a Földön, ahol szinte ez az egyetlen módja a termőréteg megőrzésének.
Szántsunk vagy ne szántsunk? Néhány éve már jó pár magyar gazda is komolyan foglalkozik ezzel a kérdéssel, hiszen az okszerűtlen talajforgatás hátrányai egyre nyilvánvalóbbá válnak a klímaváltozás következtében.
A szántás ellenzői szerint a talajforgatás már csak egy rossz, berögzült szokás, egyébként elszegényedik tőle a talaj, sérül fizikai, biológiai és kémia értelemben egyaránt. Rengeteg levegőt juttatunk általa a talajba, ami a szerves anyag elégéséhez, ezáltal szén-dioxid- kibocsátáshoz vezet.
Nem így vélekednek a szántásról azok a gazdálkodók, akiknek nyilvánvaló érdekük fűződik a rendszeres talajforgatáshoz. Egy ausztrál farmer például hatalmas geometrikus mintázatokat „rajzol” a tábláira az ekével, a helyi sajtó pedig ahhoz hasonlítja az eljárását, mintha gigászi léptékben végezne foltvarrást.
A kontinensnyi ország déli részén gazdálkodó Brian Fischer még a felmenőitől tanulta ezt a „trükköt”, mert tapasztalataik szerint a csigavonalszerű szántással kiválóan tudnak védekezni a talajerózió ellen.
(Fotó: Brian Fischer)
A farmer édesapja már 1944-ben alkalmazta ezt a technikát, és nagyon valószínű, hogy ő is öregebb gazdáktól leste el. Fischer szerint több napba is beletelik a geometrikus mintázatok kialakítása, ám megéri a fáradozást, hiszen ezek az alakzatok megvédik a föld felszínét, fújjon bármilyen irányból a szél.
Így az arrafelé gyakori bozóttüzek terjedése is megállítható. A gazda állítja, hogy ezzel a módszerrel mintegy 15 centiméternyi termőréteget sikerült megőriznie a földjein.
(Vezérkép: OpenClipart-Vectors/Pixabay)
