Gondolom, nem csodálkoznak rajta, hogy repce ügyben ismét felkerestem Légrádi Miklós barátomat.
Gondolom, nem csodálkoznak rajta, hogy repce ügyben ismét felkerestem Légrádi Miklós barátomat. Ezt rendszeresen megteszem. Egyszer ősszel, egyszer tavasszal és egyszer nyáron, betakarítás idején. Egy biztos; akármikor megyek, megkülönböztetett szeretettel fogadnak: Valika a feleség, Melinda a lányuk és Miklós, a gazda. Ez egy tipikus családi vállalkozás, miután a család minden tagja itt dolgozik, no meg néhány alkalmazott is itt talált munkalehetőséget.
Ragyog a nap Lengyeltótiban és a hőmérő is túlhaladta a 25 oC-t, amikor Miklós a „Kalapos ember” társaságában megkezdjük a határjárást.
Vetik a kukoricát.
Beneveztem a termésversenyre a Kukorica Klub felhívására – mondja – most éppen azt vetik.
Ideális talajállapot, morzsalékos talajszerkezet és a talajéletre utaló „jelzőrendszer” a földigiliszták. A talaj mindennek az alfája és az omegája. Jó termés csak jól művelt, karbantartott talajon nevelt növényektől várható. Ha nincs rendben a talaj, akkor hiába erőlködünk, meg a növények is…
Megyünk tovább.
Mit szólsz ehhez a búzához? – kérdezte.
Megelőzte a Szent György napot – mondom. A haragos zöld búzák a napsütésben a távolból kéklő messzeségnek látszanak.
Tudod mitől ilyenek?
Gondolom „anyait-apait” megadtál nekik.
Meg egy kicsit többet, a magnéziumot. (Csodálkozással vegyes, hitetlenséggel nézek rá.)
Arról biztosan hallottál, hogy az ember számára milyen fontos a magnézium.
Persze.
A növény miért lenne kivétel? A búzákat is és a repcéket is lekezeltük koratavasszal magnéziummal. A búza 70 kg/ha, a repce 90 kg/ha. Kieselitet kapott, meg persze szilárd műtrágyát is. A repcének elég volt a 110 kg/ha „Kenes” nitrogén. A kén fontosságáról már korábban jó néhányszor tettem említést. Egyébként is ebben a csodás természetben, amelyben élünk rendre felfedezzük a hasonlóságokat. Belegondolták már, hogy nekünk van átlag hatvan, hetven évünk, a termesztett növényeinknek pedig mondjuk fél év az életciklusuk, vagyis a forgási sebességük több mint százszoros. Mi következik ebből? Az, hogy a növény életében minden napnak, órának jelentősége van a beavatkozás szempontjából. A növény ebben a rövid életciklusában valamilyen módon reagál a talajra, a klímára, vagyis ez őt körülvevő környezetre. Azt kell észrevennie a gazdának, hogy mikor, mivel és hogyan igényli a növény, az életét segítő, jobbító beavatkozást.
*
Itt fordult egyet a beszélgetésünk folyama. Amiről az ott elhangzott témában nem tartom illendőnek – legalábbis annak rám vonatkozó részéről – beszámolni.
A dolog lényege, – ahogy azt Miklós elmondta – az életünk mit sem ér, ha nem tudunk mások hasznára lenni.
Te azzal, hogy megírod, én azzal, hogy a jó-rossz tapasztalataimat elmondom a gazdatársaim okulására és segítségére. Az a legfontosabb, hogy figyeljünk egymásra. Te figyelsz rám, mert valamiért fontosnak tartod, hogy az olvasókkal közöld az itt látottakat, hallottakat, én meg az írásaid olvasásával figyelek rád. Ezzel a figyelemmel ajándékozzuk meg egymást.
*
Megállunk egy repcetáblánál.
Mi az, ami elsőnek feltűnik? – kíváncsiskodott.
A karbantartott utak, és a táblaszélig lekaszált akár gyepnek is tekinthető szegélyek.
Ilyen igényességgel sem találkozik mindennap az országjáró „firkász” – ahogy ezt Aszódi Jani mondaná.
A repce meg akkora, pedig még a virágzás egyharmadánál lehet, hogy helyenként a nem éppen apró termetű Miklósnak szinte csak a kalapja látszik ki. (Ahol fényképeztem az egy hónappal később vetett repceállomány volt, amelyik láthatóan egy hétre redukálta a hátrányát.)
Beszéljünk a technológiáról!
Ősszel, amikor itt jártál, már kétszer reguláltuk a repcét, hogy ne felfelé nyúljon, hanem a gyökere erősödjön. Szükség volt egy harmadikra is. A tél sem tett kárt a repcében, egyébként is ezek a fajták (hibridek) már bírják a fagyokat.
Tavasszal első dolgunk volt, amikor a vegetáció megindult egy újabb regulátor és gombaölőszeres védekezés.
Most jön a Légrádi szlogen: Mikor, mivel, hogyan?
Így van, de ebből a legfontosabb a mikor. A többit már általában tudják a termelők; hogy mivel és hogyan.
Ezután – gondolom – jó néhányszor kellett védekezni a kártevők ellen.
Erről is beszélek majd, de valamit még megemlítenék, amiről már ősszel is szó volt. A repcét ritkára kell vetni, széles sortávolságra. Húsz növénynél ne legyen több négyzetméterenként. A sűrű erdőben felnyurgulnak a fák. A repce is ilyen, hogy kellő számú oldalhajtása legyen, ahhoz élettérre van szüksége.
Folytassuk, a védekezésekkel! – mondom.
Előtte még egy mondat az előzőekhez. Minden növény életében legfontosabb a napsugár éltető ereje, a belőle eredő impulzusok. A ritka növényállomány ezért is fontos, hogy a napsugarak minél jobban be tudjanak hatolni a növényállományba.
*
A soron következő védekezésekről. Eddig kétszer kellett védekeznünk a rovarkártevők ellen, és ahogy említettem a gombák ellen is a regulátorral együtt.
Ma kezdtük el az egyik fontos beavatkozást, a szklerotinia elleni védekezést, a rovarölőszeres kezeléssel együtt.
Ennek az a magyarázata, hogy amikor a felső hajtások már részben elvirágoztak és húsz darab körüli kis becő van a száron, akkor kell megkezdeni a védekezést a szklerotinia ellen, ugyanis ez egybe esik a felső virágok szirom hullásával. Ezek az apró szirmok megtapadhatnak az oldalhajtások tövében, és egy olyan nedves gócot képeznek, amely kiváló táptalaja a szklerotiniának.
Na, erről még az életben nem hallottam!
Pedig ez így van. Ez nem jelenti azt, hogy végeztünk a szklerotiniával, mert egy csapadékos évjárat esetén további fertőzésekre számíthatunk.
Foglaljuk össze! Volt kora tavasszal egy regulátoros kezelés gombaölőszerrel kombinálva. Később egy a szárormányosok ellen, majd egy a repce fénybogarak ellen. Most véditek a szklerotinia és a fénybogárral szemben, ami kb. két hétig védelmet biztosít.
Úgy van. Ezután védekezni kell a becőormányos ellen, és ha kell a szklerotinia ellen is. A fénybogarak ugyanis később már nem okoznak problémát, mert csak a virágok bimbóit károsítják, magát a virágot már nem, sőt segítenek a méheknek a beporzásban.
Vannak olyan kártevők, mint a becőormányos is, amelyeket „pedofil” kártevőknek tartok, mert az egészen fiatal kis becőbe rakja be a kukacát (tojásait).
Valószínűleg szükség lesz ezekre a védekezésekre, mert ahogy látjuk, eléggé el fog húzódni a virágzás, ami nem baj, mert amilyen hosszú a virágzás, olyan nagy a remény a termést illetően.
No, ezzel zárjuk is a beszélgetést!
Csak még egy utolsó kérdés: Mekkora ez a remény?
Ahogy elnézem, genetikailag benne van az öt tonna, de akár több is lehet…
Bizakodjunk!
(Dr. Bódis László – Agrofórum Online)
