Egyre többször hallani a szennyvíziszapból visszanyert foszforműtrágyákról. Nem csoda, ugyanis el fog jönni az az idő, amikor szennyvíztisztító telepek üzemeltetőinek vissza kell nyerniük ezt az egyébként a vízkészletet nagymértékben szennyező, kőzetekben viszont csak korlátozottan rendelkezésre álló anyagot. Jók-e ezek a műtrágyák, mire jók és mire nem?
Az újrahasznosított foszforműtrágyákat szennyvízből, szennyvíziszapból vagy szennyvíziszaphamuból állítják elő. A szennyvíziszap tápanyagokban gazdag nyersanyag, ezért általában a mezőgazdaság számára értékes, de szennyező anyagok lehetnek benne. Literenként átlagosan 6-8 mg foszfort (P) tartalmaz, ami a szennyvíziszap szárazanyag-tartalmának 6-8 százaléka, más források szerint a százalékos foszfortartalom 3,1 százalék (régiós különbségek lehetnek). Emellett literenként 50-54 mg nitrogént (N) is tartalmaz.
Értékes újrahasznosított foszforforrás
A szennyvíziszap hulladéknak számít, amelyet jelenleg vagy trágyaként használnak fel a mezőgazdaságban, vagy elégetik ártalmatlanítás céljából. Az égetés viszont magas költségekkel jár (és erősen környezetterhelő), ezért a szennyvíztisztító telepek üzemeltetői számára jelenleg vonzóbb és megoldás a mezőgazdaságon keresztül történő „ártalmatlanítás”.
Azonban hamarosan a szennyvíztelepek kötelesek lesznek visszanyerni a foszfort, kivélve, ha a hulladékot trágyaként használják fel. És ha már leválasztották a foszfort, nyilván érdekükben áll jó pénzért értékesíteni.
A foszfor több módon is kinyerhető a szennyvíztisztító telepeken: közvetlenül a tisztított szennyvízből (tehát azt követően, hogy a szennyező anyagok nagy része már eltávolításra került) kémiai módszerekkel, vagy a csurgalékvizekből. A foszfor leválasztása az iszapból is lehetséges a víztelenítést megelőzően.
A legszélesebb körben alkalmazott módszer a foszfor kinyerésére a struvit (magnézium-ammónium-foszfát) képzése kristályosodás/kicsapás révén. A struvit kiváló műtrágya, mivel vízben lassan oldódik, így lassú a felszabadulása, és közvetlenül alkalmazható a talajon is. Granulálva vagy pelletálva a végtermék műtrágyaként használható, és még a biogazdaságok számára is engedélyezett. Ezek az újrahasznosított műtrágyák a hármas szuperfoszfáthoz hasonlóan működnek.
A szennyvíziszaphamuból készült műtrágya nem használható bárhol
A szennyvíziszap hamuja a hulladék elégetésekor keletkezik, ám a hamuból származó foszfor a semleges vagy inkább lúgos (7 feletti pH-értékek) talajokon lekötődik, alig áll a növények rendelkezésére. Viszont savas vagy erősen savas talajokon sokkal hatásosabb, mint az ásványi műtrágyák. Általában a kétszikű növények jobban fel tudják venni a tápanyagot a gyökérnyálkahártyán keresztül, és többet vesznek fel, mint az egyszikűek.
Az új P-műtrágyák esetében tehát döntő, hogy a foszfor milyen formában van jelen a műtrágyában. Ettől függően a növényi hozzáférhetőség nagymértékben változik, ezért további kísérletek szükségesek annak eldöntéséhez, hogy milyen területen és milyen növények számára juttathatók ki.
Egyre nő az újrahasznosított foszforműtrágyák jelentősége
Az ásványi foszfortrágyákat általában kőzetfoszfátból állítják elő, amelyet külszíni bányákban bányásznak. Ilyen formában azonban csupán 50-200 évre elegendő foszfor áll rendelkezésre. A szennyvíziszap viszont nagy mennyiségű foszfort tartalmaz, de olyan szennyező anyagokat is, mint a nehézfémek, gyógyszermaradványok és más mérgező vegyületek, ezért az újrahasznosítása műtrágyaként sokkal biztonságosabb megoldásnak tűnik, mint a szennyvíziszap közvetlen kijuttatása a szántóföldre.
