Az ősgabonák a kenyérbúza (Triticum aestivum) rokon fajai, amely közül a legismertebb a tönköly (Triticum spelta), de az alakor (Triticum monococcum) és a tönke (Triticum dicoccum) is reneszánszát éli. Az ősbúzák különálló gabonafajok, a legrégebben termesztett kalászos növényeink, amelyeket pelyvás gabonáknak is hívunk.
Az alakor, a tönke és a tönköly
Az alakort vagy más néven egyszemű búzát az ember körülbelül 12 ezer évvel ezelőtt háziasította. A tönke, a durumbúza pelyvás rokona a Római Birodalom egyik uralkodó gabonafaja volt, amíg a tönköly a középkori Nyugat-Európában volt meghatározó. A modern kori mezőgazdaság fejlődésével a csupasz szemű búzák, a durum és a kenyérbúza azonban kiszorították a termesztésből ezeket az ősi és jelenleg alulhasznosított gabonafajokat, amelyek iránt újra növekvő kereslet mutatkozik. A tönköly a 90-es évektől kezdve tért vissza erőteljesen a termesztésbe, mára pedig jelentős, több mint 90%-os részt foglal el e három tájfajta az ökológiai termesztésben.
Az ősgabonák újra felfedezett értékei
Az ősgabonák pozitív tulajdonságaik miatt, amilyen a kedvező beltartalmi értékük, az egyedi ízviláguk és a kémiai növényvédő szerek használata nélküli termeszthetőségük, fontos piaci lehetőséget jelentenek a biogazdálkodóknak. A környezet- és egészségtudatos vásárlók, valamint a gasztronómia szerelmesei számára pedig értékes és változatos alapanyagot biztosítanak.
Az alakor és a tönke ugyan a modern kenyérbúzához képest magasabbra növő és alacsonyabb terméshozammal rendelkező gabonák, előnyük a nagyfokú alkalmazkodóképesség, vitalitás, gyomelnyomó képesség és a kiváló betegség-ellenállóság. Jól bírják az extenzívebb körülményeket is, ezért ökológiai gazdálkodásba jól beilleszthetőek.
A klímaváltozás már most hatással van arra, milyen termelési módszerekkel és mit tudunk termeszteni Magyarországon. A tájfajták nagy előnye, hogy nem azonos az egyedek génállománya, változatos a populáció, rendkívüli sokféleség jellemzi őket, ellenálló képességük nagyobb az időjárási szélsőségekkel és a betegségekkel szemben. Ezért is fontos, hogy a termesztésből kiszorított tájfajták és ősi gabonák egyre nagyobb teret nyerjenek a szántóföldeken és a vásárlói köztudatban.
Tudományos kutatások támasztják alá, hogy a tönke és az alakor ősbúzafajok kedvező zsírsav-, keményítő- és fehérje-összetétele, antioxidáns- és ásványianyag tartalma kivételesen egészséges táplálékká teszi őket, és részben a kenyérbúzától eltérő gluténszerkezetük miatt könnyebben is emészthetőek. Az összefüggésekről tudományos alapossággal számolt be a Nature cikke.
A terméktérkép létrehozásával támogatni szeretnénk a vásárlókat abban, hogy könnyebben megtalálják a hozzájuk legközelebb eső hazai termék-előállítókat és közvetlen beszerzési helyeket, ahol ősgabonalisztet, -kenyeret vagy -tésztát vásárolhatnak. A térképen feltüntetett helyeken kívül országszerte nagyobb bioboltokban és egyes üzletláncokban is lehet ősgabonatermékekkel találkozni, azonban a térkép célja a hazai termelők, kézműves pékségek és kisléptékű élelmiszer-feldolgozók, azaz a rövid ellátási láncok támogatása
– utalt az új térkép előnyeire Dr. Szira Fruzsina, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet vezető kutatója.
Kiváló tulajdonságaik révén ezek az ősi búzák visszahozzák a hiányzó sokszínűséget a kenyérkultúrába, kiegészítik a tömegtermelést és javítják a pékáruk minőségét
– tette hozzá a kutató.
Az ősgabona-terméktérképen csaknem 60 gazdálkodó, molnár és pék közül választhatnak azok, akik most szeretnének megismerkedni ezekkel az egészséges és különleges ízvilágú élelmiszerekkel.
Forrás: https://biokutatas.hu/hu/page/show/terkepre-kerultek-a-hazai-osgabona-termekeloallitok
