A szántóföldi növénykultúrák közül az őszi káposztarepce az, amelyik a leginkább igényli az inszekticides védelmet, mivel már az ősz folyamán károsítók hosszú sora ál készen arra, hogy a fiatal növényekből táplálkozva azok károsodását, vagy pusztulását okozza.
A repcét támadó rovarok tekintetében ugyanakkor meglehetősen sok tévhit kering szerte az országban, amely a mai modern kommunikációs technikák révén nagyon gyorsan el is terjedhet. Tévhitekre hatékony növényvédelmet alapozni nem igazán szerencsés gondolat, így igencsak célszerű a repce (és más kultúrák esetében is) növényvédelmében időnként eluralkodó tévhiteket megszüntetni.
Földibolha repcén nem biztos, hogy repcebolha!
A repce fiatalkori károsítói közül a különböző földibolhák potenciálisan igen nagy kártételi képességük révén előkelő helyet vívtak ki maguknak. Akár egész állományok teljes elpusztítására, tarra rágására is képesek. Viszont nem mindegy, hogy a kárt melyik faj okozza. Attól, hogy egy földibolha éppen a repcén táplálkozik, még nem válik repcebolhává. Sajnálatos módon az utóbbi időben rengeteg média felületen lehet ezzel a pongyola és félrevezető állítással találkozni.
A repcét ugyanis a nagy repcebolha (Psyllliodes chrysocephala) mellett a keresztesvirágú fajokon károsító egyéb földibolha fajok, különösen a káposztaféléken hazánkban gyakori Phyllotreta fajok is nagyon szívesen tekintik tápnövénynek. Sok esetben a repcebolhának tulajdonított károk java részét ezek a „káposztabolhák” okozzák.
A nagy repcebolha és a káposztabolhák is évente egy nemzedéket nevelő fajok, de életmódjukban nagyon sok a különbség. A repcebolha lárva alakban telel a fiatal repce növények levélnyelében, vagy mélyebben, a növény tövében. Ilyesmire a káposztabolhák közül csak a meglehetősen ritka, csíkos nagy káposztabolha (Phyllotreta nemorum) képes, de sosem ősszel – télen, hanem a tavasz folyamán. Valamennyi káposztabolha faj imágóként telel át. Amennyiben a repce levélnyeleiben ősszel nem találunk 5-7 mm hosszú földibolha lárvákat, akkor a repcét a káposztabolhák károsítják.
Igazság szerint a repcebolha kártétel veszélyesebb, hiszen itt a lárva is komoly károkat képes okozni. Ugyanakkor bármely földibolha faj, vagy azok keveréke képes lehet komplett állományok megsemmisítésére, ha kellően nagy egyedszámban támadják meg a repcét.
Levéltetvek
Az elmúlt évek során egyre gyakoribbá vált, hogy – főképp a túl korán vetett és hatalmasra nőtt – repce állományok levélzetén hatalmas levéltetű kolóniák fejlődnek ki. A földibolhák esetéhez hasonlóan elég sokan azt hiszik, hogy ezek a levéltetvek a káposzta levéltetű (Brevicoryne brassicae) fajhoz tartoznak, pedig az nem olyan gyakori a repcén és több, jellegzetes vonása következtében viszonylag könnyedén megkülönböztethető a repcéinket valójában az ősz folyamán elárasztó zöld őszibarack levéltetű (Myzus persicae) fajtól.
A káposzta levéltetű hírhedten nagy viasztermelő, így telepei gyakran vaskos fehér viasz takaró védelmében helyezkednek el. Maguk a rovarok is zömökek, farkocskájuk alig látható és potrohcsöveik is zömökek, szélesek. A zöld őszibarack levéltetű nagyobb testű, hosszúkás, hosszabb lábakkal rendelkező faj, amelynél mind a farkocska, mind pedig a potrohcsövek jól láthatóan hosszúak. Rovarokhoz csak egy kicsit is értő szakember számára e két faj összetévesztése gyakorlatilag lehetetlen.
Az, hogy a zöld őszibarack levéltetű kolonizálja már évek óta az őszi repce állományokat nem igazán megnyugtató tény. A világ egyik leghírhedtebb és legeredményesebb vírusvektor levéltetű fajáról van ugyanis szó. A repcében előforduló vírusok lassú, de folyamatos terjedésében minden bizonnyal szerepe van ennek a fajnak is. Sokkal veszélyesebb ellenfél, mint a káposzta levéltetű. Ne becsüljük le az általuk jelentett veszélyt.
A korán vetett, hatalmasra nőtt repce állományokban a vektor tevékenységre a levéltetveknek nagyon sok idejük van. Az ilyen dús lombozatú állományokban sokszor még az első komolyabb fagyok sem pusztítják ki a levéltetveket, mivel a hatalmas lombozat akár még élve, akár a fagy által elfonnyasztva nagyon hatásos hőszigetelő. Előfordulhat, hogy a vastag lombtömeg tetején már deres, zúzmarás állapotok vannak, de az állomány belsejében a levéltetvek ebből nem sokat éreznek. Így a vírusok átvitele akár még a tél folyamán is működhet egy ideig.
