Az európai populáció az amerikaiból és az ausztráliaiból származik, míg a mediterrán és közép-ázsiai Afrika déli területeiről ered.
A búza sárgarozsda betegségét a Puccinia striiformis f.sp. tritici nevű gomba okozza, mely a leveleket és a kalászt fertőzi. Kedvező feltételek – nedves klíma és fogékony búzafajta jelenléte – mellett a kórokozó akár 40-70 %-os termésveszteséget is okozhat.
Franciaország, Dánia és Pakisztán bevonásával az INRA (Francia Nemzeti Mezőgazdasági Kutatóintézet) Versailles-Grignon-i központjának kutatói a világ számos pontjáról származó, a globális populációt reprezentáló, összesen 409 sárgarozsdamintát vizsgáltak abból a célból, hogy genetikai markerek segítségével meghatározták e gombafaj eredetét. Eredményül azt kapták, hogy hat, határozottan elkülönülő csoportba oszthatók a minták:
• Európa, Amerika, Ausztrália;
• Közép-Mediterráneum, Ázsia, Dél-Afrika;
• Közel-Kelet;
• Pakisztán;
• Nepál és
• Kína területéről származók.
A kórokozó ivartalan szaporodása ismert, de megfigyelték, hogy a Himalájához közelebb eső mintavételi helyeken, Pakisztánban, Nepálban és Kínában az ivaros út a valószínűbb. Ebből következően a genetikai diverzitás is ez utóbbi területeken nagyobb, vélhetően innen indult a P. striiformis világhódító útjára.
A különböző földrajzi helyekről származó sárgarozsda-populációk rokonsági fokának statisztikai analízise alapján lehetővé vált a migráció, az elterjedés útvonalának meghatározása. E vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy az európai populáció az amerikaiból és az ausztráliaiból származik, míg a mediterrán és közép-ázsiai Afrika déli területeiről ered. A kórokozó fejlődésének történetében az ezredfordulón ért új állomáshoz. Ekkor jelent meg és kezdett a világban terjedni egy olyan változata a gombának, mely toleráns a magasabb hőmérséklettel szemben. Bő tíz évvel később, 2011-ben egy különösen virulens, ivaros szaporodást mutató törzs jelent meg és gyorsan meghódította Európa számos területét. A 2000-ben kialakult változat a Távol-Keleten jött létre, míg ez utóbbi több, különböző genetikai csoporthoz tartozik. Az első esetben a rezisztens francia fajták kiállták a kórokozó jelentette próbát, míg a második alkalommal a helyzet komplexitása miatt nem biztosítottak e fajták kellő védelmet a fertőzéssel szemben – tájékoztat a http://www.versailles-grignon.inra.fr című weboldal.
A sárgarozsda eredetének, földrajzi elterjedésének ismerete kulcsfontosságú ahhoz, hogy azokon a területeken, ahol eddig nem fordult elő, alkalmazkodó- és terjedési képességéről minél pontosabb képet lehessen festeni.
Az írás az Agrofórum Szaklap decemberi számának Tallózó rovatában jelent meg!
(Agrofórum Online)
