A tartós ellenálló-képesség kulcsfontosságú stratégia a ToBRFV ellen. Ha erre nem találnak megoldás mielőbb, a folyamatosan mutálódó vírus győz a paradicsomokkal szemben.
Az utóbbi időben számos új fajtát fejlesztettek ki és hoztak forgalomba különböző vetőmagcégek, amelyek ellenállóak a Tomato brown rugose fruit vírussal (ToBRFV) szemben. Ezen fajták többsége a ToBRFV-vel szembeni rezisztencia bizonyos szintjére vonatkozó állításokkal rendelkezik, amelyek között szerepel a Közepes rezisztencia – IR vagy a Magas rezisztencia – HR.
A rezisztenciára vonatkozó állításoktól függetlenül fontos tisztában lenni azzal, hogy a rezisztencia nem egyenlő a védettséggel.
A rezisztens növények látható tünetek nélkül is megfertőződhetnek a vírussal. Továbbá, ha a vírus jelen van, de a tünetek nem jelentkeznek, fennáll annak a veszélye, hogy a vírus idővel megtörheti a rezisztenciát, mivel a vírus mutálódik. Ez különösen fontos szempont a ToBRFV esetében, mivel ez egy erősen mutálódó vírus. Ezért a Bayer tartósabb megoldást szorgalmaz a ToBRFV-rezisztenciával szemben.
Vírus és rezisztencia
A legfontosabb kérdés a következő: „A ToBRFV-vel összefüggésben hogyan tudjuk minimalizálni annak valószínűségét, hogy a vírus megtörje a rezisztenciát?” vagy „Hogyan tudjuk csökkenteni annak a kockázatát, hogy ez megtörténik?”
Általánosságban elmondható, hogy az egyetlen génen alapuló betegséggel szembeni rezisztenciát a vírus valószínűleg könnyebben megtörheti, mint a több génen alapuló rezisztenciát. A vírus számára is nehezebb megtörni a rezisztenciát, ha a több gén különböző rezisztencia-mechanizmusokkal rendelkezik. Amint fentebb említettük, a ToBRFV erősen mutatív, és ennek következtében az egy génből álló rezisztencia nagyobb valószínűséggel törhető meg, mint más betegségek esetében.
A 2014-es esztendő előtt (amikor a ToBRFV-t először észlelték Jordániában) a TM2² gént azonosították, amely védi a paradicsomnövényeket a Tobamovirus TMV-vel szemben. 2014-ben az új Tobamovírus ToBRFV legyőzte ezt a rezisztenciát, és ennek következtében a TM2² gént tartalmazó fajták fogékonnyá váltak a ToBRFV-re.
A TM2² gén rezisztencia mechanizmusa egy hiperérzékenységi reakción alapul. Mihelyst a vírus behatol egy sejtbe, ez a sejt elpusztul, így a vírus szaporodása és mozgása a növényben nagymértékben korlátozott.
Falak és csatornák
Ez a rezisztencia egy 2 méter magas falhoz hasonlítható. A vírus nem tudta átugrani, annak ellenére, hogy 20 éven keresztül folyamatosan próbálkozott! Aztán egy kis mutáció történt a vírusban, amely lehetővé tette, hogy 2,10 métert is képes legyen átugrani. Hirtelen megtört az ellenállás.
Amikor egy vetőmagcég megtalálja azt a rezisztenciagént, amely a falat 2,20 méter magasra teszi, a vírus már nem tudja megugrani, és a növények újra ellenállóvá válnak. Ha azonban a falnak ugyanaz a rezisztencia mechanizmusa van, elképzelhető, hogy egy idő után a vírus ismét mutálódik, és képes lesz átugrani a 2,20 méteres falat is. Amikor ez megtörténik, az rezisztencia ismét megtörik, és ugyanabba a helyzetbe kerülünk, mint az elmúlt néhány évben. Hogyan tudjuk ezt megakadályozni?
Ennek megakadályozására napjainkban az a legjobb lehetőség, ha több, különböző ellenállási mechanizmussal rendelkező gént halmozunk egymásra. Hogy ugyanannál a példánál maradjunk, amellett, hogy a falat magasabbá tehetnénk, áshatnánk egy csatornát a fal előtt.
A vírusnak nemcsak az ugráshoz, hanem az úszáshoz is mutálódnia kell. És ha lehetséges, adjunk hozzá egy másik mechanizmust, például egy elektromos kerítést. Több különböző rezisztencia-mechanizmus esetén egyre valószínűtlenebbé válik, hogy az általános rezisztencia megtörik.
A jó hír az, hogy nagy valószínűséggel különböző ellenállási mechanizmusokkal rendelkező rezisztenciagének állnak a tenyésztők rendelkezésére. A hátránya azonban az, hogy időbe telik mindezen gének beépítése a szülői vonalakba és hibridekbe anélkül, hogy a hibridek agronómiai viselkedését befolyásolnák.
A Bayer jelenleg mind a De Ruiter, mind a Seminis paradicsom-portfólióján dolgozik. Tulajdonképpen azon dolgoznak, hogy a falat magasabbra emeljék és más különböző rezisztencia mechanizmusokat építsenek be. Például a ToBRFV közepes rezisztenciájú fajtáikba, a Ferreira és a Novero fajtákba többféle rezisztenciagént építettek be.
(Fotó: mac231/Pixabay)
