Natalia Peres, a Floridai Egyetem növénypatológusa ultraibolya (UV-C, kis hullámhosszúságú sugárzás) rendszert alkalmazott a szamóca betegségeinek visszaszorításához. Egy idén publikált tanulmányában rávilágított, hogy a kezelés hatékonynak bizonyult a szamóca lisztharmat elleni küzdelemben.
Az előbbiek mellett az egyetem kutatói jelenleg azt vizsgálják, hogy vajon a tripszek és takácsatkák megfékezésére is alkalmas-e a módszer. Azt is tanulmányozták, hogy az ibolyántúli behatás korlátozza-e a kártevők ellen folytatott biológiai védekezés hatékonyságát: vagyis elpusztítja-e azokat a ragadozóatkákat, amelyek a kártevőgyérítésben jelentős szerepet játszanak.
Az eredmények azt mutatják, hogy az ultraibolya sugárzás hatására a ragadozó- és a takácsatkák tojásai egyaránt elpusztulnak, ami azt jelenti, hogy a biológiai növényvédelmi rendszerek telepítése a szamócaállomány UV-kezelését követően javasolt.
Az eredmények alapján elmondható, hogy a kétfoltos takácsatka populációinak szabályozására alkalmas a módszer, azonban a tripszek esetében ez nem valósult meg.
A publikáció nem csak a floridai termesztők számára szolgál hasznos információkkal, akik végeláthatatlan küzdelmet vívnak az említett kártevőkkel szemben.
A megfigyelés kiterjedt továbbá a Phytoseiulus persimilis ragadozóatka viselkedésére UV-C körülmények között: a válasz megnyugtatónak bizonyult, ugyanis a predátor folytatta kártevőgyérítő táplálkozási tevékenységét.
Sriyanka Lahiri, az egyetem professzora szerint Floridában a tripszfajok és a takácsatka minősülnek a szamócatermesztés legjelentősebb gazdasági kártevőinek. A velük szemben folytatott növényvédő szeres védekezés alternatívájaként jöhet szóba a klasszikus biológiai megoldásokat kiegészítő UV-C rendszer napnyugtát követő alkalmazása is.