Június vége, július első napjai hőségriadókkal és extrém meleg időjárással telt Európában és ez határozta meg a piacok hangulatát is.
A hőségriadók véget értek, a termelők immár fel tudták mérni a helyzetet, és az elmúlt napokban megerősítették, hogy nincs jelentős kár – a növények jobban viselték a meleget, mint a városlakók… Ennek eredménye látszik is minden piaci jegyzésben, a párizsi MATIF jegyzések visszatértek a május közepén jegyzett szintekhez. A legutóbbi jelentések alapján az európai búzatermés árszintjét meghatározó franciaországi terméskilátások 8,5 %-kal jobbak, mint a tavalyi vészesen alacsony évben voltak és így 37 millió tonnás búzatermés várható. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt 5-7 évben jellemző mennyiség nagy valószínűséggel rendelkezésre fog állni. A tavalyi 6,98 to/ha-s hozammal szemben most 7,37 to/ha-ral számol a francia agrárminisztérium és ezt az EU-s források is megerősítik.
Az USA-ban és Oroszországban is éreztette hatását a száraz és meleg időjárás, de míg az előbbinél ez kedvező volt, az utóbbinál már jelezték az elemzők, hogy valamelyest csökkenhet a kínálat 2019/20-ban. Mindemellett a megbízható adatokra még várni kell, sem a vetésterületek, sem a várható hozamokra vonatkozó becslések nem megbízhatóak ebben az időszakban. Főként az USA-ban érdekes most ez és a hangulat továbbra is bizonytalan marad, mert az ottani minisztérium csak az augusztusi jelentésében fog (várhatóan) újabb és talán közel végleges adatokat adni a vetésterületekről. Amint azt korábban már írtuk, a csökkenés már biztosra vehető, most már az a kérdés került előtérbe, hogy a késői –megkésett?- vetések mellett marad-e elég idő a növények vegetációs időszakára és nem jön-e egy túl erős száraz meleg, ami a virágzáskor ronthatja a kilátásokat.
Az európai területek közül érdemben csak Lengyelországot érinti kedvezőtlenül a csapadékhelyzet. A francia-német területek csapadék-ellátottsága az elmúlt 30 napra csak 10-15 %-kal marad el a sokéves átlagtól, míg a lengyel területek közül a középső és a déli vidékeken az elmaradás 40 -50 %-ot is elért. Hazánkban jelenleg nem látni érdemi aszálykárt – a csapadékellátottságunk átlagos, az elmúlt hétvégi esők a déli területeken kedvezőek voltak és most hétvégére az eddig legkevesebb csapadékot kapó észak-nyugati régióra, a Kisalföldre is prognosztizálnak esőt.
A fundamentális tényezők alapján nem meglepő, hogy a jegyzések elkezdtek lemorzsolódni, az új termés első eredményei biztatóbbak, mint voltak 2-4 hete és így még a nagy vevők piacralépése sem adott érdemi támaszt az áraknak.
A hazai árakat mutató információk még az ó-termésű búzákra vonatkoznak, tulajdonképpen egyedi üzlet ára lehetett a közel 60.000,-Ft/to-s árszint.
A fizikai piacon meglódultak a malmok és kereskedői vélemények szerint talán kicsit túlságosan is. Az első árközlések alapján a malmi búza ára 48.000,- – 50.000,-Ft/to között van, hangsúlyozva, hogy ez az ország közepén értendő. Másik fontos kérdés, milyen minőségre értendő ez, mert mind a fehérje, mind a sikértartalomban vannak jelentősen eltérő igények.
Az export piacok alapján is túlárazottnak tűnik a belföldi piac, de ehhez hozzátartozik, hogy az export elsősorban az euro minőséget, vagyis a 11,0 %-os fehérjéjű, 76 kg/hl tömegű és 220-as esésszámú búzát keresi. Mutatja az ó- és az új termés közötti árkülönbséget, hogy a milánói tőzsdén a héten a regisztált jegyzés 15 EUR/to-val (kb. 4.850,-Ft/to-val) csökkent és ezek az árak még így magasabbak 11-12 EUR/to-val az olasz belső termésre adott árakhoz képest.
Más szemszögből nézve azt láthatjuk, hogy a ténylegesen malmok számára használható búza ára és a magyar értékítéletben kevésbé malmi kategória közötti árkülönbség a termelők számára adhat igazolást: érdemes megadni a búzának, amit lehet, mert a 3.000,- – 4.000,- Ft/to-s árkülönbség és az értékesítési biztonság kompenzálhatja a valamelyes alacsonyabb hozamokat.
Nagyon a szezon elején vagyunk, de úgy vélem, a 43.000,- – 45.000,-Ft/to közötti telephelyi árak a takarmány és/vagy euró minőségre a „helyén van”, míg a malmi búzák esetében a jelenlegi 50.000,-Ft/to-s vagy pláne az e fölötti árak kérdőjelesek.
Véleményemet azonban nagyon drasztikusan megváltoztathatja, ha kiderül, hogy nagyobb a gond a minőséggel. Nem láthatom át az egész országos helyzetet, de az eddigi információk alapján a gombás betegségekkel szemben még a kétszeri védekezés is sok helyen kevés volt, ahol meg ez sem történt meg, ott meg nagyon szerencsésnek kellett lennie a termelőnek, ha sikerült elfogadható mértékben tartani a fuzariumos fertőződést. Ez nem trükközés, sem a felhasználónak, sem a kereskedőnek nem érdeke a plusz gond, probléma felvetése, egyszerűen az egészségügyi és a minőségbiztosítási kérdéskörbe tartozik ez.
Az árpa és a repce piaci helyzete is mozgásba lendült. Az árpánál sok helyen a jó hozamok okoztak kellemes meglepetést, de a több szinten érő árpák keverékességi gondot is eredményeztek és sokhelyen a hektolitersúllyal sem lehetnek elégedettek a gazdák.
A repcéknél az árak nem sokat mozdultak, az első minőségi információk is vegyesek. Az eddigi hírek alacsonyabb hozammal párosuló jobb olajtartalomról illetve másutt a jobb hozam melletti éppencsak átlagos olajtartalomról jöttek hírek. Itt is tapintható a szezonban lehullott csapadék eloszlásának hatása: az első helyzetről egy „majdnem-aszályos” területről jött a hír, míg a második esetben nem volt gond a csapadékkal.
Összességében az elmúlt két hét változásai a kukoricának és a napraforgónak kedveztek, de remélhetőleg a következő 1-2 hét időjárása nem fogja elrontani a búza és a repce eredményeket sem itthon, sem a nagyvilágban. Ez viszont azt hozhatja, hogy ez a szezon nem az árak tartós emelkedéséról fog szólni.
